Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-06 / 6. szám
régió A Zahovay-egyveleg Gasztronómia Az esztergomiak közül bizonyára sokan hordozzák emlékezetükben azt a gasztronómiai emlékképet, amikor annak idején átruccantak a párkányi Híd presszóba egy rántott sajtra meg egykét korsó pilzenire. Persze a párkányiak sem vetették meg a legendás csemegét, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik emblematikus étke volt. A nosztalgikus nyálcsorgatás tárgyát ma bizonyára csak kevesen sorolják a kiválóságok kategóriájába, különösen ha elfogyasztása előtt legalábbis egy olajfalót (Pacurofagus oxitoxicus) kell ráengedni a tocsogó sajtszeletre, hogy az valamelyest is élvezhető legyen. A Híd presszó áldozatul esett Mária Valériának, a rántott sajt azonban ma is fellelhető a párkányi vendéglők kínálatában. Arra viszont már aligha emlékezhet valaki, hogy a múlt század harmincas éveiben egy ennél sokkal ínycsiklandóbb gasztronómiai remek volt Párkány egyik vendégváró ékessége. A „Zahovay-egyveleg" jeles társaságokat is átcsábított a Duna-parti vendéglőbe, például a Nemeshársak Társaságát, amely Esztergom egyik legelőkelőbb polgárkompániája volt. Gyakori vendég volt itt Tersánszky Józsi Jenő asztaltársasága is. A jó kedélyű művészkör összejövetelei persze nem nélkülözték a vaskos tréfákat és ugratásokat. A társaság állandó tagjai voltak Tersánszky mellett Katona Jenő, a kor kiváló publicistája, Martsa Alajos fotóművész, aki többek között Móriczról és Babitsról készített irodalomkönyvekből is ismert képeket. A társaság fő tréfacsináló- ja egy Domokos nevezetű drogérista volt, aki minden alkalomra készített valami turpisságot. A következő történet Pirchala István óbudai polgárember jóvoltából maradt fenn, akinek festőművész nagybátyja is a baráti társasághoz tartozott. Egy alkalommal a csapatnak sikerült hosszú rábeszélés után rávennie a nagy za- báló hírében álló Berda Józsefet egy párkányi kiruccanásra. Berda - nem éppen rózsás anyagi helyzete ellenére - szeretett volna meggyőződni a Zahovay-egyveleg kvalitásairól, de a társaság csúfos tréfát űzött vele. Berda az adott napon a Nyugatiból érkezett Párkányba. A vendéglőben már várták, és előzékenyen az asztalfőhöz ültették. A becses vendég azonnal rendelt volna magának egy Zahovay-egyveleget, de a tréfába beavatott pincér a kezét tördelve meakulpázott, mondván, hogy a hentest reggel elgázolta egy automobil, így a húsáru nem érkezett meg időben, így az egyvelegre várni kell. A baráti társaság széttárt karokkal színlelte a tehetetlent. Berda mérgében a tulajt hívatta, aki magyar, szlovák és jiddis nyelvi egyveleggel próbálta csití- tani a becses vendéget, miközben a csehszlovák viszonyokat szidta. Végül az éhség parancsát követve Berda kiegyezett a tulajjal egy gombalevesben és egy marhapörköltben. Mielőtt azonban megérkezett volna a leves, a tulaj azt a régi trükköt vetette be, hogy egy nagy kosár friss kenyeret rakott az asztalra, amelyből a nagyétkű költő azonnal fel is falt hét szeletet sóval és paprikával. A leves után azonnal egy hatalmas adag pörkölt landolt az asztalon, amely jó étvággyal csúszott le Berda torkán. Ekkor jelent meg ismét a pincér, aki széles mosollyal közölte, hogy a húsáru megérkezett, és máris hozhatja az egyveleget, ha az urak is úgy gondolják. Rendelt is mindenki iziben egy adagot, amit annak rendje és módja szerint el is költöttek. Berda azonban, aki addigra már minden gombot megoldott a ruházatán, csak küszködött a falatokkal. A pirított májszeletet csak rágta, Zahovay László emlékezete szerint a Zahovay-egyveleg tulajdonképpen egy fatányéros volt, amelyet ovális alakú tölgyfatálon szolgáltak fel, amelyen egy takaros natúr sertésszelet, egy tenyérnyi rántott borjúszelet, egy adag natúr sertésmáj foglalt helyet. Mindezt szeletelt libamáj és libavér koronázta, amihez vegyes köretet (párolt rizs és sült burgonya), valamint kívánság szerinti kompótot, friss zöldséget, vagy savanyúságot tálaltak fel. forgatta, mint Weisz a gittet, majd mérgében kirohant az udvar hátsó részébe, hogy a római bacchanáliákon szokásos módon csináljon helyet a finom falatoknak. Nem számolt azonban a Zahovay pörköltjének azon természetével, hogy ha az egyszer egy gyomorban megveté a lábát, onnan csak természetes időben és úton hajlandó távozni. Midőn ezt kénytelen volt belátni, mérgében ott hagyott csapot-papot és elindult a párkányi vasútállomás felé. Volt ideje útközben a bosszúját forralni, mert a párkányi vasútállomás bizony jó messze van a várostól. Bár lehetne közelebb is, de akkor messze lenne a sínektől - ahogy ezt Párkányban tréfásan mondogatni szokás. A vele űzött mókát sokáig nem felejtette el, állítólag az újpesti kocsmákban gyógyít- gatta sértett önérzetét. De hát a barátság az barátság, így hónapok múltán Berda ismét megjelent a társaságban. Hogy aztán később része volt-e a Zahovay-egyveleg elfogyasztásában, nem tudjuk. Mindenesetre 1999 egy szép tavaszi napján a párkányi Balassi Klub jóvoltából összegyűlt egy baráti kör, hogy megemlékezzen az egykori asztaltársaság összejöveteleiről. Az egykori tulajdonos leszármazottja, aki vissza perelte a családnak a vendéglőt, utánajárt a híres egyveleg receptjének, így a legendás étek ismét egy gasztronómiai esemény főszereplője lett. Talán ezután sem veszik el az idők homályában! Bán Zoltán András szerint Berda József mindenekelőtt élvezni és étkezni akart, roppant étvágyában el akarta nyelni magát a világot, nem bosszúból, hanem pusztán a gyomor moráljából, etikailag megalapozott hedonizmusból, olykor pedig egyszerűen csak a jó íz kedvéért. Nem feledkezve meg soha a kellemes emésztésről sem, ami a zabálás másik kapuja. Karneváli világlátású művész volt, Rabelais újpesti zabigye- reke. Alig akad más költő, aki ilyen közvetlen kapcsolatot élt volna át a bélrendszer állapota és magának a világnak vagy a számára élni adatott országnak az állapota között. Egyszer a„haza gyomra nevében"dühös- ködik a szocialista konyhára, aztán az Átkozódás című, 1961-es kötetében megjelent versében fest lesújtó gasztronómiai országképet: „Sehol egy jó falat! A dögvész egyen meg titeket szívtelennél/ szívtelenebb szakácsok, hanyag hentesek, kik / életünket, munkánkat keserítitek meg!" 34 hídlap hidlap.net
