Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-01-30 / 4. szám

helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy tudós pap költő élete Helytörténeti rovatunk ezúttal egy 19. századi nagyságról mesél, egy olyan férfiúról, kiről Esztergomban, a városhoz való kötődésének köszön­hetően utcát neveztek el. Czuczor Gergely életét a Vörösmarty utcában működő Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, illetve Wencz Balázs levéltá­ros segítségével mutatjuk be, akinek közreműködését ezúton is köszönjük. C zuczor Gergely, Czuczor János - aki Károlyi József gróf egyre gyarapodó, tehetős jobbágya volt - és Szabó Anna fi­aként látta meg a napvilágot 1800. de­cember 17-én a Nyitra vármegyei Andód községben. Édesapja a szigorú katona­életre készítette fel fiát, Istvánt (a Ger­gely keresztnevet akkor vette fel, amikor Pannonhalmán belépett a Szent Bene- dek-rendbe), ő azonban tanulni, és taní­tani akart, s hogy ebbéli szándékát job­bágyszármazásúként véghezvihesse, a papi hivatást választotta. Gyermekéveit a szülőhelyétől mindössze négy kilométer­re fekvő Érsekújváron töltötte, a középis­kolai tanulmányait azonban már Nyitrán kezdte el, amit Esztergomban folytatott és Pozsonyban fejezett be. Gergely kivé­teles képességű ifjú volt, aki rendkívüli gyorsasággal tanult. Anyanyelvén kívül már egészen fiatalon jól beszélt latinul, németül, szlovákul és görögül. Mindösz- sze 17 éves korában 1817. október 25-én Pannonhalmán belépett a Szent Bene- dek-rendbe. Az első évet itt végezte, majd ezt követően a rend győri főapát­30 hídlap sági líceumába került, ahol bölcsészetet hallgatott. Két év múlva, 1820-ban a Pes­ten található központi papnevelőben mé­lyülhetett el a hittudományok tanulmá­nyozásában. Itt a diákok számára kötele­zően előírt négy évet azonban nem tudta befejezni, mivel sorozatos gyengélkedé­se miatt 1823 tavaszán vissza kellett tér­nie Pannonhalmára. Ennek ellenére szá­mára rendkívül hasznosnak bizonyult az itt töltött idő, megismerhette ugyanis az új, korszerű magyar irodalmat. Elragad­ta a korszak egyik nagy költőjének, Kis­faludy Károlynak a romantikája, minden bizonnyal azért, mert saját falusi emlé­keit idézték népdalai. 1824. szeptember 26-án szentelték fel, ezt követően Győr­ben megkezdődhetett számára a várva várt tanítás. Ugyanebben az évben jelent meg első, hangos sikert aratott műve az Augsburgi ütközet, melyet folyamatosan követtek a színvonalasabbnál színvona­lasabb költemények. Kisfaludy halálakor, 1830-ban, az akkor mindössze 30 éves pap költő Vörösmarty mellett az új köl­tői hang legnépszerűbb megszólaltatója volt, és a következő években a hazai iro­dalmi élet egyik fontos alakja lett. Ennek elismeréseképpen 1831. március 17-én a Magyar Tudományos Akadémia - mely­nek megalapítását 1825-ben határoztak el a magyar reformkor egyik vezéralak­jának, gróf Széchenyi Istvánnak a kez­deményezésére a magyar nyelv ápolásá­ra, a tudományok és művészetek magyar nyelven való művelésére - levelező tag­jai közé választották Czuczor Gergelyt. 1835. szeptember 12-től a Tudományos Akadémia segédjegyzője és levéltárnoka, majd 1836. szeptember 10-től pedig mint az Akadémia rendes tagja találkozunk a nevével. Ekkor úgy tűnt, hogy pályája tö­retlenül ível majd felfelé, s tehetségéhez méltó bánásmódban részesülhet. Abban hogy ez mégsem így történt nagy szere­pet játszott az, hogy Czuczor pap volt. élete Az egyház ugyanis nem nézte jó szem­mel, sem haladó költészetét, sem világi­as életmódját. Fegyelmi eljárás fegyelmit követett, és pont akkor, amikor a meg­induló folyóiratnak, az Athenaeumnak ő lett volna az egyik szerkesztője, vissza­hívták Pestről (1836-ban költözött ide), s szigorú egyházi életre ítélték. Az 1840-es években a Magyar Tudományos Akadé­mia elhatározta egy nagy magyar nyelvi szótár kiadását, melynek munkálataival Czuczor Gergelyt bízták meg. Ez lehetővé tette számára az újbóli Pestre költözést, a világi élet vérkeringésébe való visszaté­rést. A forradalom és szabadságharc ide­jét betegséggel küszködve, az értelmező Nagy Szótár munkálataiba temetkezve érte meg. Közéleti szerepet nem tudott vállalni, de az eseményeket lelkes figye­lemmel kísérte, s első szava a néphez szólt. 1848 tavaszán-nyarán keletkezett a Mezei Naptárban megjelent Uj világi szózata, az egyenlőség, szabadság és test­vériség jelszavainak verses magyarázata. A szeptemberi fordulat arra ösztönöz­te, hogy a fegyveres önvédelemre buzdí­tó költeményt írjon. Riadója, Petőfi harci dalai mellett, az egész szabadságharc leg­élesebb hangú csatadala, 1848. december 21-én jelent meg Kossuth Lajos Hírlap­jában. Windischgrátz herceg nem feled­te el ezt a költeményt, s miután 1849 ja­nuárjában a császári seregek megszállták Pestet és Budát, elfogatta a költőt, hadi- törvényszék elé állíttatta, s hat év bör­tönre ítélte, melyet Buda várában kellett letöltenie. 1849. május 21-én a magyar csapatok Buda várának felmentésével együtt Czuczort is kiszabadították. Vilá­gos után azonban újra várfogságra ítél­ték, 1850 márciusában az Osztrák Csá­szárság hírhedt börtönébe, Kufsteinbe szállították. Innen az MTA hathatós köz­benjárására 1851. május végén szabadul­hatott. Tacitus Germaniájának fordítá­sát, a Nagy Szótárhoz készített jegyzete­it, s a börtönőrtől megvásárolt rabláncát hozta magával. Hazaérkezése után Pest­re költözött, ahol elvonultan élt a Múze­um körút 26. szám alatti lakásában. Szó­tári művén dolgozott fáradhatatlanul, de a hat kötet megjelenését sajnos már nem érhette meg, 1866. szeptember 9-én elra­gadta a kolera. hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom