Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-01-30 / 4. szám

közügy Jobbik-terápia: szélsőséges esetben sem ajánlott A radikális és a mérsékelt jobboldal kö­zött sem a kampány alatt, sem a parla­mentbe kerülést követően nem képzel­hető el együttműködés. Az okok világo­sak. Bár a Jobbik több tekintetben valós társadalmi problémákat feszeget, azo­kat olyan módon oldaná meg, ami egy demokrata számára elfogadhatatlan. Szélsőjobb mint baloldali fegyver Bár a radikalizmusnak nagy hagyománya van Magyarországon, a rendszerváltás utá­ni szélsőségeseket sokszor a baloldal pro­pagandagépezete mozgatta. Talán emlék­szünk még az antiszemita Szabó Albertre, aki miután a sajtó kiderítette izraeli kötődé­sét, Ausztráliába emigrált, és egy Gilgames Ltd. néven futó kereskedelmi cég igazgató­ja lett. 2006-ban többen újra látták Szabót a tüntetők között a Kossuth téren. Talán rémlik nekünk még Bácsfi Diána neve. A fiatal hölgy ma az underground művészvilág jeles képviselője, 2004-ben azonban még büszke karlendítéssel pó­zolt a kamerák előtt, és büntetlenül ra- gasztgathatta tele Budapest utcáit Szálasi- plakátokkal. Mikor kiderült, Bácsfi apja a szocialisták regnálása alatt az NBH őrna­gya, később a Belügyminisztérium magas beosztású munkatársa volt, a hungarista amazon kámforként tűnt el a közéletből. A radikalizmus ma is több furcsa jellemet termel ki magából. Dósa István, a Magyar Gárda főparancsnokának apja a munkás­őrség utolsó parancsnoka volt, akit 1988- ban még a Haza Szolgálatáért érdemrend­del tüntetett ki a kommunista rendszer. A Budaházy-féle emberek miközben interjút adnak, a közterületen szónokolnak, a rend­őrség állítólag képtelen őket őrizetbe ven­ni. Na persze. Nem tudom például, a Job­bik hogyan számol el a lánglelkű Morvái Krisztina múltjával, aki a 90-es években még a homoszexuálisok jogaiért küzdött, amiért meg is kapta a melegek jogvédői­nek Oscarjaként ismert Freddy Mercury- díjat. Ezek a pálfordulások bennem kérdé­seket és aggályokat ébresztenek. A „csavar" az egészben Van azonban egy sokkal komolyabb ideo­lógiai összeférhetetlenség, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a Jobbik hitelességét. A párt korábban határozott és szimpati­kus antikommunista álláspontot képvi­selt. A Jobbik alelnöke, Novák Előd 2006- ban még tojással dobálta meg a fővárosi szovjet-orosz emlékművet. Ma a radikáli­sok már inkább arannyal borítanák be azt. Egyre többen gondolják úgy, hogy az egy­kor a szovjet politikai örökség felszámolá­sáért kardoskodó párt ma éppen a KGB-s múltú Putyintól kapja a pénzt több száz­milliós kampányához. (A korrupció ellen harcoló Jobbik egyébként 2003-óta nem készített pénzügyi beszámolót gazdál­kodásáról, aminek ügyében az ügyész­ség is nyomoz). Vona Gábor tavaly még Gyurcsány Ferencnél is többször fordult meg Moszkvában. A pártelnök helyezke­dését állítólag a Jobbik budapesti alelnö­ke, a külügyi kapcsolatokért felelős Kovács Béla segíti. A politikus, Labore Sándorhoz és Thürmer Gyulához hasonlóan, az orosz fővárosban tanult és dolgozott éveken ke­resztül, és ez idő alatt gyümölcsöző vállal­kozói és politikai kapcsolatokra tett szert. Azorosz„pártfogás"jeleiszembetűnőek. A Jobbik a grúziai háborúban nyíltan az oroszok mellé állt, a magyar termékek ki­vitelét főként Oroszországba irányítaná át. Miközben hazánk orosz energiafüggő­sége hatalmas gond, a nemzeti szuvere­nitásunkat féltő Jobbik kizárólag az oro­szok monopolhelyzetét bebetonozó, Déli Áramlat nevű vezetékhálózat kiépítését tartja elfogadhatónak és orosz segítség­gel bővítené a paksi atomerőművet. „Stratégiailag életbevágóan fontos, hogy Oroszországgal jó partneri kapcso­latokat tudjunk kialakítani" - olvasható a Jobbik programjában. De kinek a legfon­tosabb az orosz barátság? Magyarország­nak vagy inkább Vonáéknak? ízléstelenségek és pofonok A Jobbik erőszakossága és a sokak által rasszistának vélt magatartása olyan típusú gond, amivel egy felelős párt nem tud azo­nosulni. A Jobbik elárulja azt a keresztény kultúrkört, amin a nyugat-európai érték­rend alapszik. A Jobbik keresztény erkölcsi alapokon szerveződő nemzeti erőként ál­lítja be magát, de a valóságban ettől leg­alább olyan messze áll, mint az SZDSZ. A gyűlöletkeltésnek, a kollektív bűnösség hangoztatásának, az önbíráskodó, egyes népcsoportokat szándékosan hátrány­ba hozni akaró félkatonai szervezeteknek semmi köze a keresztény tanításhoz. Kü­lönösen nincs keresnivalója az ilyen szelle­miségnek Esztergomban, a magyar keresz­ténység bölcsőjében. A Jobbik intellektu­ális bázisát adó Attila Király Népfőiskola igazgatója az a Kiszely István professzor, aki 1960-tól a rendszerváltásig Feledy Zsolt néven jelentett a katolikus ifjúsági mozgal­makról. Nevéhez olyan emberek meghur- colása fűződik, mint a gulágra deportált Olofsson Piacid atya* Milyen erkölcsiségről és rendteremtés­ről beszél a Jobbik, ha Vonát súlyos testi sértésért, garázdaságért, közokirat-hami­sításért és zsarolásért büntetőjogi fele­lősségre vont alvilági alakok védik? Talán legközelebb majd ők állítanak keresztet a Bazilika tövében? A gárdában sok becsü­letes, tenni akaró ember mellett, hem­zsegnek a bajkeverők. Két éve a gárda Zala megyei kapitányáról derült ki: hét­szer volt büntetve, a többi közt hivatalos személy ellen elkövetett erőszakért, köny- nyű testi sértésért és ittas járművezeté­sért. Ne felejtsük el, a gárda egyes tagja­inak vállalhatatlansága miatt távozott a Jobbikból az alapító Kovács Dávid, Nagy Ervin és Fári Márton. A kérdés csak az, hogy vajon hagyja-e a magyar társadalom immár sokadszor is megvezetni magát a politika hazug pró­fétái által. Knapp János Pál * Forrás: Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: hidlap.net 24 hídlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom