Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-09 / 1. szám
közügy Magyarország a negatív példa? Manipulált értékrendek Olyasféle hangulat uralkodott az országban az elmúlt év végén, hogy ússzuk meg valahogy 2009-et, és minden gon- dunk-bajunk elmúlik. Értelmetlen, már- már az 50-es éveket idéző módon sulykolta ezt belénk a média. Érdekes módon a szakemberek, pénzügyi elemzők sem osztják ezt a nézetet, pedig az utóbbiak nyilván sok esetben ellenérdekeltek ezen a területen. N em véletlenül hallgattuk karácsony előtt, hogy nem csökkent számottevően a kereslet, mindenki ugyanannyit költ az év ezen időszakában, mint az előző években. Ami természetesen azt sugallja, hogy nincs baj, mindenki bátran kiköltekezhet az ünnepekre. Sőt egyesek megengedték maguknak, hogy egyenesen azt mondják, az egyes személyekre lebontva még nem érte el az embereket a válság. Ezzel szemben a napokban kiderült, hogy 700 milliárddal csökkent a bevétel tavalyhoz képest. Vagyis a kommunikáció nagyban befolyásolja az emberek vásárlókedvét, mert mindnyájan tudjuk, hogy a várakozások is meghatározzák a keresletet, vagyis ez egyfajta manipuláció. Ez érthetetlen, kizárólag rövid távú célokat kiszolgáló magatartás. Azonban ez a gyakorlat majd minden gazdasági ágazatban megfigyelhető. A sikerpropaganda máshol is, már-már menetrendszerűen elindult. Sok helyen sokféle módon hallhattuk: „Magyarország külkereskedelmi mérlege igen jelentős pozitívumot mutatott az év végén". Ez nyilván azt szajkózza, hogy valami elindulhatott, nincs is akkora baj, azonban azt nem említik a minisztériumok, ami valójában e mögött áll. Az ok, hogy a belső kereslet igen jelentős csökkenése miatt az import jobban esett, mint az export. Ebből két dolog következik: egyrészt a magyar gazdaság számára meghatározó exportpiacokon bajok vannak, viszont idehaza sem a cégek, sem a fogyasztók nem „kívánnak" még annyira sem költekezni, vagyis nálunk még nagyobb a baj. Persze nem is tudnak miből, mert a szabadon elkölthető jövedelmek drasztikusan csökkentek, hitelhez jutni majdnem lehetetlen, ráadásul a további eladósodás most egyáltalán nem vonzó. Rengeteg helyen csökkentették a fizetéseket, vagy elbocsátásokba kezdtek. Ehhez persze még kapcsolódik, hogy az adósságok, különösen a devizahitelek növekedő terhet róttak az adósokra, ami megviselte a családi kasszákat. A bevételcsökkenés az előző évben mind a lakosság, mind pedig a foglalkoztatás igen jelentős hányadáról gondoskodó kis- és közepes vállalatoknál is nyilvánvaló volt. Utóbbi annak a rémét is előre vetíti, hogy a lakosság elszegényedési folyamata ott, ahol a háttérben nincsenek nagy tartalékok vagy garanciák (és miből is lenne) tovább fog gyűrűzni. A jövedelmek csökkenése, illetve a fogyasztók félelme attól, hogy a jövedelmük a tavalyihoz hasonló mértékben csökkenni fog, például azáltal, hogy elveszíthetik az állásukat, rövid idő alatt jelentős változásokat okoztak a fogyasztói szokásokban. Az amúgy is nagyon ár-érzékeny magyar piacon előbb a megvásárolt termékek mennyiségét fogták vissza a fogyasztók, majd elkezdődött a kevésbé költséges árukra való átállás. Ez pedig összességében a forgalom csökkenését eredményezi. Az érdekképviseletek szerint csökken a kereskedelmi értékesítő helyek száma. Míg 2006 előtt több mint 165 ezer kiskereskedelmi értékesítő hely volt Magyarországon, addigra számuk 2008 végére 158 ezerre csökkent. Előzetes számítások szerint az idén az első fél évben a tendencia folytatódott, néhány ezerrel kevesebb lett az üzletek száma, a második felében pedig a nagyobb piaci visszaesés miatt tovább csökkenhet a boltok száma. Szűklátókörűségre vallhat az is, ha valaki azt hiszi, hogy az áfa tavalyi emelése nem játszott drasztikus szerepet a milliárdos elmaradásokban a kereskedelemben, vagyis az előzőekben felsorolt visszaeséseket még tovább generálták. Az áfakulcs emelése a termékek többségénél eltérő mértékben ugyan, de megjelent a fogyasztói árakban is. Ezek mellett a fogyasztás csökkenésén túl a „feketézéshez" is hozzájárult. Nyilvánvalóan ezek kiragadott példák csak a tavalyi évet övező gazdaságpolitikai „anomáliákról", de nem véletlenül példálózik Magyarországgal még Obama amerikai elnök is, miszerint: „meg kell gátolni, hogy azoknak a problémáknak, amelyek a feltörekvő országokban, mint például Magyarországon vagy Ukrajnában jelentkeznek, olyan nagy tovagyűrűző hatása legyen, amely eléri a mi partjainkat". Vajon miért nem a térség többi országát említette? Emellett számos európai szakfolyóirat, szakember emeli ki hazánk egyedülálló felkészületlenségét a válsággal kapcsolatban. Visszautalva ezen írás kezdetére, muszáj elgondolkodni, hogy mi a megoldás ezekre a problémákra, recesszióra: egy átgondolt, új gazdaságpolitika, vagy ha átlapozzuk a naptárunkat 2009-ről 2010-re?-/-/ A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM --------■ VITÉZ JÁNOS KAR 1 p edagógus alapvégzettséggel rendelkezők számára új, 4 féléves (120 kredit), oklevelet adó szakirányú továbbképzési szakokat indít 2010 februárjától (keresztféléves képzés) • Fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzési szak • Mozgókép- és médiaismeret szakirányú továbbképzési szak • Népi gyermekjáték, néptánc-pedagógus, hagyományismeret- oktató szakirányú továbbképzési szak • Német nemzetiségi tanító szakirányú továbbképzési szak Jelentkezési határidő: 2010. január 25. További információ: www.vjk.ppke.hu , info@vjk.ppke.hu 06-33-413-699/116 má. vagy 128 má. 18 hídlap hidlap.net
