Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-05 / 22. szám
almárium Hogy ketyeg a kütyü? Navigálni a szárazföldön is szükséges! ran Apró parázsvita előzte meg mostani cikkünk elkészítését a szerkesztőségben, mivel egyik kollégám úgy látta, a „kütyü-rovat"nem kellően szakszerű. Ezért írjuk le most újra, hogy ezen írásaink természetesen nem professzionális tesztek azoknak, akik otthonosan mozognak a technika világában. Szándékaink szerint cikkeink azoknak szólnak, akik mindig is idegenkedtek az új dolgoktól, de mivel sokat hallottak a különböző kütyükről, már zavarja őket, hogy nem ismerik a technika újkori vívmányainak alapjait. Nézzünk tehát egy újabb, nem túl régi, ám mára meglehetősen elterjedt technikai vívmányt. 1997 volt, veszettül sütött a nap nyáron a Csendes-óceán partjánál Japánban. Mint lelkes gyártósori munkások - munkatréning okán - Hamamatsu városa felé tartottunka sztrádán. A több mint félnapos repülőút után kissé elkókadva bámultuk a gyönyörű szép tájat, aztán amikor buszunkkal beértünk a városba, az első piros lámpánál bekukucskáltunk a mellettünk várakozó autókba. Azt láttuk, hogy az egyik gépkocsiban a helybéli sofőr egy tenyérnyi „kis-tévé"-t néz, amin ilyen térképszerű ábrák futnak, majd egy gombnyomás után a rajzok után egy film következett. Nem értettük. Kissé merev magyarként a technikai fejlesztésen túl elsőként arra nem kaptunk választ, hogy miként lehet, hogy menet közben az autó vezetője mást is nézhet a forgalmon és a KRESZ-táblákon kívül. Aztán eltelt jó pár év és nagy nehezen megérkezett Magyarföldre is az autós navigáció, melyet első körben GPS-nek, újabban pedig PDA-nak nevezünk. A kettő közötti egyszerű magyarázat az, hogy míg a GPS-ben inkább a navigációhoz szükséges program van, addig a PDA-nál ez már sok egyéb hasznos és szórakoztató programmal egészül ki, bár tény, hogy a GPS-ek későbbi generációiban is megjelent már zenét, képet, filmet lejátszó program is. Az új kütyüt hamar szívükbe zárták hazánk sofőrjei is, s már egyértelművé vált, hogy a vezető az autóablakon való kitekintés mellett, ezeket a berendezéseket is igénybe veheti tájékozódás céljából. (Körülbelül ugyanitt lehetne meg8"C 1337 említeni a kamionosok körében már korábban is elterjedt tolatóradarokat, mozgáskoordináló érzékelőket, visszapillantó tükröket megszégyenítő kamerákat és monitorokat is.) Nézzük az újkori navigáció eszközeit először a puritánok agyával, így az lesz az első kérdés, hogy minek ez, amikor korábban nem volt ilyen, mégis eljutottunk mindenhova. A jó válasz valószínűleg az, hogy persze, eljutottunk, de mennyi idő alatt és milyen áron, mekkora költséggel annak tekintetében, hogy például egy hangulatában romantikus, ámbár rémisztőén eldugott kis terézvárosi utcát cirka egy óra alatt is meg lehet találni helyismeret nélkül, ismerősöktől kapott papírlapos skicc és salátává avanzsált Bp-térkép alapján. És akkor hol vannak Európa kisebb-nagyobb városai, csomópontjai! A műholdakkal kapcsolatban lévő autós navigációt tehát főként ezért használjuk: mert segítségével a kiindulóponttól a célig többnyire bizton irányít minket a kütyü, ehhez meg kell adnunk a célváros, utca, házszám adatait és az út - általunk kívánt - egyéb körülményeit. A digitális térképek eme válfajának legnagyobb előnye a hagyományos térképpel szemben, hogy az utak és a rajta lévő forgalmi rendek változásait követi. Ezen felül az elérési útvonal tekintetében több lehetőséget kínál a készülék. így például választhatunk a legrövidebb, a leghosszabb útvonal, a legnagyobb sebességet kínáló sztrádák vagy a szerényebb haladást adó mellékutak variációját adó útiterv között. A kütyü az útközben kialakult módosításokra is készen áll, a készüléket a megváltozott helyzetnek megfelelően átállíthatjuk. A navigáció során számos aprónak tűnő, de az adott helyzetben rendkívül fontos információhoz juthatunk a berendezés segítségével, így megtudhatjuk, hogy adott pozíciónkhoz képest hol található a legközelebbi benzinkút, kórház, rendőrség, de gyakorlatilag bármilyen bejegyzett vállalkozás, üzlet, kulturális központ, közlekedési állomás. A GPS vagy a PDA képen és hangban is navigál, a tenyérnyi monitoron többféle nézet közül választhatunk, mely közül a legpraktikusabb a térhálós és a felülnézeti verzió. A hang tulajdonképpen ezt egészíti ki, mint egy halálpontos „mitfahrer" aki kellő időben bemondja, hogy például: „ötszáz méter után forduljon balra", vagy „hajtson be a körforgalomba és a harmadik kijáraton menjen ki". Kellemes és többeknek szórakoztató opció, hogy többféle hang közül választhatunk, a hölgyvezetők általában „Moha bácsi" kellemesen dörmögő, de ugyanakkor tettrekészséget sugalló baritonját favorizálják, míg az urak „Andrea" súgó-búgó, sokat ígérő szopránjára hangolják a készüléket. Akár így, akár úgy tájékozódunk autónkban, rovatunk olvasóinak jó utat kívánunk, és ne feledjük: a gép is tévedhet, elsősorban a szemünknek, ne a géphangnak higgyünk! 40 hídlap hidlap.net
