Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-05-29 / 21. szám
exkluzív Esztergom-emberek Mosolyfakasztók Gulya István Amikor először hallottam a Bóbita együttest muzsikálni az esztergomi Széchenyi téren, újra gyereknek éreztem magam. Önfeledtnek, jókedvűnek. Ha nem lett volna szokatlan cselekmény egy magamfajta mamlasz felnőttől, én is beállók a táncikáló-tapsikoló kicsik közé... (Nem tettem, gyáva vagyok.) A zenekar oszlopos tagjával, Istvánfi Gáborral a vasárnapi Gyermeknap alkalmából beszélgettünk.-A Bóbita 1997-ben alakult. Milyen szándék hívta életre?- Akkoriban mi már mindannyian zenéltünk. Azért alakítottunk egy olyan formációt, ahol a gyerekeknek játszhattunk, mert egy felkérés kapcsán igény mutatkozott arra, hogy a kicsik számára is legyen egy saját környékbeli produkció. így jött létre a Bóbita együttes.- Az eltelt tizenhárom év során négy albumotok jelent meg: Lódítások, Indul a Mesevonat, Ünnepelj velünk! és a Képzeletünk szárnyán. Ez soknak vagy kevésnek számít?- Hát... (nevet) A mai lemezkiadási viszonyok közepette ez egy átlagos, közepes számnak mondható. Amennyiben azt állapítjuk meg, hogy egy zenekarnak átlagban három-négyévente jelenik meg egy lemeze, akkor ez belefér.- Dolgoztok-e egy újabb kiadványon, tervezitek-e a következő lemez-megjelenést? Azt hiszem, 2009-ben jött ki az utolsó albumotok.- Egész pontosan 2010 elején került a boltokba, de tervbe van véve egy következő, igen.- Mondják, a gyermekközönség egyszerre rizikósabb és hálásabb nézősereg, mint a felnőtt. Rizikósabb, mert minden hamisság, manír azonnal kibukik, hálásabb, mert a szeretetük, tetszésnyilvánításuk abszolút őszinte, a szívükből jön. Neked mi a véleményed erről?- Szerintem a legjobb fogalom erre az őszinteség. Hogyha egy műsor az első pillanataiban nem köti le a kicsit, akkor a gyerkőc nem fog tiszteletből még ott ülni negyvenöt percet, mint egy felnőtt, míg megvárja a felvonásnak a végét. A gyerkőc, ha nem érdekli, akkor elmegy. Ez a tény éppen ezért sarkallt minket is arra, hogy minél jobban bevonjuk a gyerekeket az előadásba. Zenekarunk híres arról, hogy interaktív műsort adunk. Amikor megszületik egy számunk, azonnal azon gondolkodunk, hol lesznek benne a gyerkőcök?- Azaz: minden dalotokat úgy építitek fel, hogy be tudjátok vonni a kicsiket?- így van. Arra törekszünk, hogy valamilyen módon, akár együttes énekléssel vagy közös zenéléssel, akár kis készség- fejlesztő mozgással, akár játékkal a gyerekek mindenképpen részesévé váljanak a koncertnek.- Szándékos, hogy mindegyik zenekartag kapott egy - úgymond - „gyermeki- es" hangzású becenevet, a te esetedben: Dudut? Honnan jönnek ezek a nevek, hogyha szabad megtudni?- Ezek„hozott anyagok". Nincs közük az együtteshez, ezek a becenevek már léteztek korábban.- Sokat muzsikáltok Nyergesújfalun, Esztergomban és a környéken, s persze Budapesten, de felléptetek már Bécsben és Kolozsvárott is. Miképpen tudja egy gyermekdalokat játszó együttes felhívni magára a figyelmet, elérni azt, hogy minél több helyre meghívják, minél többen megismerjék?- Elsősorban alulról építkezve. A (rendezvényszervezői) szakma elég kritikus, aki gyerekműsort rendel, egyrészt nem akar zsákbamacskát rendelni, másrészt mindenképpen azt szeretné, hogy a gye30 hídlap hidlap.net
