Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-05-22 / 20. szám
esztergom A keresztény egyház születésnapja A rendszerváltás előtt a vallási ünne- xipeket alig-alig lehetett megünnepelni. A nagy változás e téren is sokat módosított a korábban volt értékrenden, a pünkösd munkaszüneti nappá vált, először 1993. május 31-én. Maga a kifejezés a görög „pentakoszté” szóból ered, mely „ötvenedik napot” jelent és arra utal, hogy húsvét szombatjának ünnepe után vagyunk 50 nappal. Az ünnep zsidó néphagyományból származik, mikor is a húsvét szombatját követő ötvenedik napon a befejezett aratást hálálták meg a Szentföldön. A későbbi időkben ez a nap a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált, amikor Mózes megkapta Istentől - kőtáblákra vésve - a törvényeket. Izrael népe a pünkösd ünnepét különleges áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte. Ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret, és gyümölcsöket is ajánlottak fel Izrael Istenének. Természetesen - amint Szoboszlai Endre is írja -, a zsidó nép pünkösdi hagyományából alakult ki a kereszténység e nagyszabású ünnepe, amelyen a Szentlélek eljövetelét ünnepli a kereszténység, vallási felekezetétől függetlenül. Magát az ünnepet a világ a Krisztus utáni 2. századtól tartja számon, sőt a keresztény egyház megalapítását is erre a neves ünnepnapra tették. „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelté az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” (Ap.Csel 2:1-4) Krisztus halálát és föltámadását kezdetben az apotolok is kétségekkel fogadták, gondoljunk csak Tamás történetére vagy az emmauszi tanítványokra. Minden bizonnyal addig is megismételték az utolsó vacsorán történteket Jézus parancsa szerint, megtörték a kenyeret és ittak a kehelyből, ám azt, hogy a szentmisében az átváltoztatás során valóban jelen van Krisztus a kenyér és a bor színe alatt, valószínűleg csak ekkor értették meg. Pünkösdhöz természetesen népszokások is kapcsolódnak. Magyarországon, csakúgy mint Európa számos országában a pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény, illetve az ősi pogány, leginkább ókori római elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe ez a nap. A Római Birodalomban május hónap folyamán tartották az úgynevezett Flórába ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdirózsa, a jázmin és a bodza. De nem csupán a virágoké volt ez a nap, hanem a pünkösdi király választásának a napja is. A pünkösdi királyt a legények közül választották ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás volt ez, gyakran lovas versenyekkel | párosulva. Ma gyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. A pünkösdi király megválasztása után egy évig „uralkodott”, azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták. A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke e szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől és a kártevőktől. Pünkösdkor a parasztcsaládoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került a terítékre. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak, hiszen a tojás a termékenység szimbóluma. Mindemellett kötelező volt valamilyen édes kalács készítése is. Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak. Az ünnep lényegét mégis a liturgikus ének fejezi ki leginkább: „A pünkösdnek jeles napján, Szentlélek Isten küldeték, meg- erősítni szívüket az apostoloknak” és rajtuk keresztül, általuk máig minden hívő keresztény embernek. Varga Péter Dénes 14 hídlap hidlap.net
