Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-07-11 / 27. szám

helyi história Oláh Miklós érsek Humanizmus és diplomácia Varga Péter Dénes Fráter György személyében olyan esz­tergomi érseket veszített Magyaror­szág, akinek működése lehetőséget biztosított volna arra, hogy az esz­tergomi érseki méltóság a gyökerei­ben megváltozott politikai helyzet­ben is megőrizze korábbi tekintélyét. Erőszakos halála rendkívüli vesztesé­ge a magyar egyháztörténetnek és az egész magyar történelemnek. Mind­ez annak ellenére igaz, hogy utóda, a katolikus megújulás nagyhatású kez­deményezője, az európai hírű huma­nista, Oláh Miklós, korántsem volt kevésbé méltó a tisztségre, amelyre a história nagy rendezője ültette. O láh Miklós - sok nagyszerű előd­jével szemben - születésének pon­tos dátumát is ismerjük, ez pedig vélhe­tően származásának köszönhető. 1493. január 10-én látta meg a napvilágot Szebenben. Apja, Oláh István országbí­ró, anyja, Huszár Borbála révén pedig a havasalföldi Dán fejedelmi család sarja, Hunyadi János rokona. 1516-ban lépett az egyházi rendbe, de különös tehetsé­gének és műveltségének köszönhető­en már két esztendő múlva felszentelt esztergomi kanonok és hamarosan kirá­lyi titkár. A mohácsi csata idején II. La­jos hitvese, Habsburg Mária mellett ma­radt Budán, és így V. Károly német-ró­mai császár húgával együtt hagyta el az országot. A németalföldi kormányzóvá kinevezett özvegy királyné mellett tit­kári teendőket látott el, részt vett a né­metalföldi humanizmus kiépítésében, szorosan együttműködve Rotterdami Erasmussal, Cornelius Grapheussal és Petrus Nanniussal. Nagyszabású levele­zéséből pontos képet kaphatunk az eu­rópai változásokról. Minden befolyását latba vetve szorgalmazta a keresztény­ség összefogását a török ellen. Amint R. Várkonyi Ágnes írja róla: „az elsők egyi­ke volt, aki felismerte, hogy a keresztény országok hatalmai között békét kell te­remteni a török terjeszkedés megállítása érdekében.” Az augsburgi birodalmi gyű­lésen 1530-ban elmondott, a császári politikát is bíráló beszéde egész Európa figyelmét felkeltette. Athila cimű mun­kájában hevesen bírálta a kor uralkodó­it, a korrupt kormányzati rendszereket és azt, hogy nem fordítanak elegendő gondot a szegényekre. A szimbólumok nyelvén ő hirdette meg Európa morális megújulásának programját. Széles körű diplomáciai munkát folytatott, hogy megnyerje a német fejedelmek segélye­it a török előretörésének megakadályo­zására. A „világ urának” nevezett császár jóváhagyásával 1548-ban elnyerte az egri püspöki méltóságot. Komoly áldo­zatokat hozott a stratégiai szempontból kulcsfontosságú egri vár korszerűsíté­sére. Óriási érdemei voltak abban, hogy Dobó István várkapitány és a vár védői képesek voltak visszaverni a török elő­renyomulását. Az 1552-es győzelem Mohács óta első­ként bizonyította Európá­nak, hogy a török legyőz­hető. I. Ferdinánd 1553. március 20-án nevezte ki esztergomi érsekké. Ha­ladéktalanul hozzálátott, hogy rendet teremtsen a magyarországi katoliciz­mus időközben kaotikus­sá vált viszonyai között. Felismerte a paphiány­ban, az alacsony művelt­ségben, a testi- és szellemi elhanyagoltságban rejlő veszélyeket. Amint elfog­lalta érseki székét Nagy­szombatban, németalföl­di mintára hozzálátott a magasabb szintű oktatást megvalósító iskolai refor­mok bevezetéséhez. Újjá­szervezte az Esztergom­ból elmenekülni kény­szerült káptalani iskolát, amelyet 1558-ban főisko­lai rangra emelt, és az ott folyó képzést kiterjesztet­te az egyháziakon túl a vi­lágiakra is. Káptalani is­kolája lett a később Pázmány Péter által alapított egyetem alapja. Elérte azt is, hogy 1561-ben Nagyszombatban létre­jöhessen a majdan oly híressé váló jezsu­ita kollégium, bár az ő idejében alapított első intézmény 1567 tavaszán tűzvész martaléka lett. Érseksége idején nevelő­dött Nagyszombatban az új humanista magyar értelmiség, soraikban Forgách Ferenc későbbi váradi püspökkel, vagy Zsámboky János és Istvánffy Mikós tör­ténetírókkal. Nyomdaalapítási tervét Telegdi István, a jobbágyi sorból szár­mazó későbbi esztergomi érseki hely- nök, címzetes pécsi püspök valósította meg. Levelezése a közép-európai tudós humanista kapcsolatok elsőrangú doku­mentuma. Fennmaradt verseit baráta­ihoz írta. Rotterdami Erasmust, a nagy humanista halálakor csodálatos latin és görög nyelvű költeménnyel búcsúztatta. Arcképét Hans Sebald Lautensack met­szette rézbe 1558-ban. Mátyás király egykori kertjének leírásával az ő tollá­ból született az első költői szépségű hu­manista kertleírás. Híres pásztorbotja, mely a Főszékesegyházi Kincstár egyik legbecsesebb darabja a Mátyás-kálvá­ria mellett, az 1490-es években készült. Az érsek 1568-ban halt meg, hamvait a nagyszombati jezsuita templom méltó kompozíciójú sírköve rejti. hidlap.net hídlap 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom