Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-07 / 44. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Templom a templom alatt Pöltl Zoltán - Varga Péter Dénes Különös helyzete van a Mária Terézia-féle Szent István-templomnak, az építmény gyakorlatilag már nem létezik, de alapításának, működésének és megszűntének körülményei az esztergomi helytörténet szerves részét képezik. Az egykori építmény díszei viszont nap mint nap társaink lehetnek a Várhegyen tett sétáinkon, hiszen az egykori templom négy magaslati sarokpontján álló szobor ma a Bazilika előtti rámpánál látható. Helytörténeti írásunkat ezúttal a ferences gimnázium honlapján található szemelvény alapján készítettük el. Prológus A Mária Terézia-féle Szent István-templom jelentőségéhez hozzájárul, hogy az milyen előzmények hatására emeltetett, így az építmény históriájának elmesélését, az építtető uralkodó és Esztergom, illetve Magyarország kapcsolatának vázlatos ismertetésével kezdjük. A 18. századról bizonyos értelemben elmondhatjuk, hogy a megbékélés százada Magyarország történetében. Rákóczi kurucainak leverését követően III. Károly császár a magyarokkal való megbékélés híve volt, utóda, Mária Terézia pedig kimondottan kedvelte a magyarokat. Nem véletlenül, hiszen sokat, egész pontosan a trónját köszönhette nekik. De miképpen is került sor minderre? Egy jeles esztergomi érsek, Esterházy Miklós hathatós közbenjárására 1723-ban a magyar országgyűlés elfogadta a Pragmatica Sanctio néven el- híresült törvényt, vagyis deklarálta a Habsburg-ház leányági örökösödését. Ez meglehetősen időszerű volt, hiszen III. Károlynak nem született a felnőttkort megélt fiúgyermeke. A császár halála után kitörő osztrák örökösödési háború közepette ugyan könnyen előfordulhatott volna, hogy a korábbi törvényt a magyarok csak értéktelen papírdarabnak tekintik, ám a királyválasztó országgyűlésen megjelenő Mária Terézia gyászruhában, karján elsőszülött gyermekével meghatotta a kardcsörtető magyar urakat és „Vitám et sanguinem pro rege nostro Maria Theresia!” felkiáltással magyar királlyá választották az ifjú császárnőt. Az uralkodó soha nem felejtette el a magyarok nagyszerű gesztusát. Ahol lehetett segítette, támogatta a hazai felemelkedést. A Nagyszombatból Esztergomba visszaköltöző érsekség és maga a város is neki köszönhette másfél száz esztendő után újbóli felvirágzásának kezdetét. Az uralkodó hálájának egyik szimbólumaként is felfoghatjuk, hogy templomot építtetett az elpusztult Szent Adalbert-szé- kesegyház helyén, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek föl és a Bazilika építésének kezdetéig az ország első templomaként működött. A Szent István-templom története Barkóczy hercegprímás építésze, egy bizonyos Franz Anton Hillebrandt nevű, 1766 végén az udvari haditanács részére készített az esztergomi várban lévő templom helyreállítására, lelkészlak és konvertita gyermekek elhelyezésére szolgáló épületekhez terveket. A templom alapozási munkálatai valóban már 1767 szeptemberében megkezdődnek a Várhegy azon részén, ahol ma a Bazilika áll. Azt, hogy Hillebrandt készítette a templom tervét, sőt a legapróbb részleteknek is az egységes tervbe való beillesztése miatt szobrászi és egyéb építészeti részletkérdésekhez is készített terveket, a homlokzat szobrainak elhelyezéséről szóló nyugta is igazolja. A szobrokat ugyanis Hebenstreit József pesti szobrász »nach der Zeichnung des Herren Hellebrand«, azaz „Hellebrandt úr rajzai alapján” készítette. A templom a Barkóczy-féle építkezések szentély-alapfalaira és az ehhez összehordott anyagokból épült. A templom alapkövét 1768. június 7-én tette le Berchtold Ferenc gróf, novai püspök. Ebből az alkalomból Mária Terézia Anton Franc Wideman bécsi éremvésővel ezüst emlékérmet veretett, melynek előlapján a királynő jobbra néző mellképét, hermelinnel szegélyezett, csattal összefogott palástban, fátyollal és diadémmal ábrázolja. A templomot Szent István első magyar király tiszteletére állították. Az építkezés gyorsan haladt, a nagy munka vezetője Hartmann Antal esztergomi építőmester volt. A templomból alaprajzán kívül, csak a két homlokzati szobor és két mellékoltár képe maradt fenn. Alaprajza centrális elrendezés felé törekedett és ebben Franz Anton Hillebrandt stílusa Lucas von Hildebrandt centrális alaprajzú kupolás templom-típusát követte. A kupolával fedett hatalmas központi térhez görög kereszt alakban 32 hídlap hidlap.net
