Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-31 / 43. szám
helyi história Kollonich Lipót érsek „Magyarországot előbb szegénnyé kell tenni” Varga Péter Dénes A horvát eredetű, honosított, császári katonai család gyermeke 1631. október 26-án született evangélikus családból. Apja, Kollonich Ernő, Komárom főkapitánya, első felesége halála után katolizált. Új házasságát Kuffstein Erzsébet bárónővel kötötte, amely frigyből kilenc gyermeke született, közülük a hetedik volt Lipót, akit maga Pázmány Péter részesített a keresztség szentségében. K ezdetben közel sem egyházi pályára készült. Még nem volt tizennégy esztendős, amikor Bécsbe került és Fer- dinánd főherceg apródja lett. Az uralkodó kivánságára azonban belépett a Máltai Lovagrendbe, kiképzése után Ciprusra került, ahol két jelentős tengeri ütközetben is részt vett. A Dardanelláknál 1655-ben vívott csatában elsőként ugrott át az egyik ellenséges hajóra és magasba emelve a keresztes lobogót oroszlánrésze volt a győzelem kivívásában. Jutalmul a rend nagymestere Málta várnagyává tette. Ebben a minőségében sok gyermeket mentett ki a török fogságból, megvásárolta őket és visszaadta szabadságukat. I. Lipót 1666-ban fölajánlotta a tehetséges fiatalembernek a nyitrai püspöki széket. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, 1668-ban szentelték előbb szer-, majd áldozópappá. A hanyag papokat haladéktalanul felmentette, de helyesnek vélt céljai érdekében nem riadt vissza a nem feltétlenül törvényes lépésektől sem. A török által fenyegetett nyitrai várat példának okáért az esztergomi érsekség erdeiből kitermelt faanyaggal erősíttette meg anélkül, hogy erre bárkitől engedélyt kért volna. Perbe is keveredett Szelepchény György érsekkel, de később megbocsátást nyert. 1670-ben Lipót a bécsújhelyi püspökséget adományozta neki. A johanniták bécsi házába költözött, itt is élt egészen haláláig. Élénken bekapcsolódott az államügyek intézésébe, különösen, hogy a magyarországi helyzet ismerőjeként az udvar rendre kikérte a véleményét. Erőszakos rekatolizálásával joggal vívta ki a protestánsok gyűlöletét. 1673-ban I. Lipót tudomására jutott, hogy a protestáns városok nagyobb összegeket ígértek a budai pasának, ha katolikus papokra és királyi tisztekre támad katonáival. Az ügyben felállított királyi törvényszék elnöke Szelepchény György érsek lett. A törvényszék előtt 33 protestáns prédikátornak és tanítónak kellett felelnie. Bűnösségük elismerése után büntetlenséget ígértek nekik, ha elhagyják az országot, ám 1674-ben újabb törvényszék ült ösz- sze annak ürügyén, hogy a prédikátorok részt vettek volna Zrínyi Miklós egykori fiskálisának, Vitnyédy Istvánnak szervezett felkelésében. A kivizsgálást ekkor már Kollonich Lipót végezte. Mintegy 350 lelkészt és tanítót állított bíróság elé. Többségük ugyan szabadon elhagyhatta az országot, néhányukat azonban börtönbe vetették, 40 prédikátort pedig gályarabságra ítéltek. Kollonich volt ugyanakkor az egyetlen főpap, aki a török 1683- as utolsó ostroma során Bécsben maradt. A császárváros fölmentése után I.Lipót győri püspökké nevezte ki és bíborosi címet kért számára XI. Ince pápától. A bréve 1686. szeptember 9-én meg is érkezett. Október 28-án ünnepélyes Te Deumon, a bécsi Agoston-rendiek templomában az uralkodó személyesen adta át kedvelt hívének a bíborosi kalapot. A török kiűzése után Magyarország közigazgatásának újjászervezését elsősorban Kollonich Lipót végezte el. 0 volt egyébként az ifjú Rákóczi Ferenc herceg nevelője is. Lipót 1688 augusztusában kalocsai érsekké nevezte ki. Törökök dúlta székvárosába hosszú idő után először az ő személyében látogatott főpásztor. Az újjáépítés költségeinek fedezésére pápai engedéllyel megtartotta győri püspökségét és annak jövedelmeit is. A háború után árván maradt gyerekeket is Kalocsán gyűjtötte össze és gondoskodott élelmezésükről, nevelésükről. Bíborosként 1689-ben részt vett VIII. Sándor pápa megválasztásán. 1695-ben meghalt Szelepchény György esztergomi érsek. Örökébe nyilvánvalóan Kollonich Lipót lépett. Bécsi lakhelyét ugyan nem hagyta el, de hathatósan támogatta a falusi plébánosokat, elsősorban anyagi helyzetükön igyekezett javítani. A protestánsok katolikus hitre térítésénél bizonyos mértékben könnyebbnek tűnt az ortodoxok megtérítése. A jezsuiták segítségével megkezdte az erdélyi románok áttérítését. Nagyszabású tervet dolgozott ki a görög katolikus papság nevelésére. A görög katolikusok a Róma hitére áttért, de a bizánci, görög szertartásban megmaradt keresztények. Az általa alapított nagyszombati szemináriumban alapítványt létesített a görög szertartású papnövendékek számára. Magyarországon is számos templomot, kórházat, szegényházat és kolostort alapított, de jelentős volt tudománypártoló tevékenysége is. Bár neki tulajdonítják azt a korábban elhangzott mondást, mely részint a protestánsoknak volt köszönhető, hogy Magyarországot előbb szegénnyé, aztán németté, majd katolikussá fogja tenni működése, karitatív tevékenysége ennek ellentmondani látszik. Többesztendős betegeskedés után, 1707. január 20-án halt meg bécsi házában. Pozsonyban, korábban a protestánsoktól elvett és a jezsuitáknak átadott Szent-Szalvator-templom kriptájában temették el. 32 hídlap hidlap.net
