Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-24 / 42. szám

címlapon Gyula nevezetű szerszámgépgyári dolgo­zó, egy általam ismeretlen fekete hajú fiú és én. Merza Gyula pár szóval megnyitot­ta az ünnepélyt, ezután én elszavaltam a Nemzeti dalt és a harmadik egyén fel­olvasta a 16 pontot." A forradalmárok le­verték a városházáról a vörös csillagot, a nagyteremben lévő Rákosi-szobrot köté­sár másodperc múlva tankágyú hangja dördült.. len leeresztették a tömegbe és összetör­ték, a megyei börtönből kiszabadították a rabokat. Közben öt tank indult el Tábor­ból, melyek közül az egyiket a Mártírok útján, vagyis a Lőrinc utcán elfoglalták a tüntetők. Az egy-másfél ezres tömeg közben a Sötétkapunál lévő lezárt kato­nai terület felé haladt három felzászlózott autóbusz kíséretében. Az első odaérkező busz megállt a bejáratnál, mivel a terület­re tilos volt a behajtás, de az utasok közöl­ték a vezetővel, hogy haladjon tovább, hi­szen fegyvertelenek, és csak a forradalom 16 pontját akarják felolvasni, amelyben egyebek mellett az új társadalmi rend­szert és a szovjet csapatok kivonását kö­vetelik. A katonák megállították a töme­get, később azonban parancsra visszavo­nultak az épületbe, ezért az autóbusz és a forradalmárok elindultak az alagúton át. Szerencsére a másik két busz odakint maradt. Pár másodperc múlva tankágyú hangja dördült, találat érte a teli autó­buszt, majd megszólaltak a lőfegyverek is. A tanúk szerint a tankban ülő százados, miután beosztottja megtagadta a tűzpa­hidlap.net rancsot és elhagyta a harckocsit, maga adta le a lövést, amelyet figyelmeztetés­nek szánt a bejárat felőli oszlopra, de a lövedék gellert kapott, így a busz hátul­ját találta el. A másik tank közben kiment az útra, folytatta a tüzelést, eltalálta az ott lévő trafikot, és megölte a benne dolgo­zó nőt. A tankból ezután gépfegyverek­* kel lőttek a Szent Tamás-hegy felé mene­külők után. Az egyik katona így emlékszik a tragédiára: „Iszonyú dobhártyarepesz­tő, lélegzetelállító dörrenés. 4-5 méter­re vagyunk a harckocsitól. A főbejáraton túl az emeleti ablakokból géppisztolyok ropognak. Aztán egyik társamat látom meg. A lövéstől hátralökődött acélmonst­rum kis híján odanyomta a tölgyfakapu­hoz. Alig tud kikecmeregni a kapu meg a tank közül. Aztán a Sötétkapu felé nézek. Az autóbusz elejét látom, sértetlen! Há­tul viszont por, füst. Az ajtón ijedt fiatalok, sikoltozó nők tolongnak ki, magasba tar­tott kezekkel: ne lőjenek, ne lőjenek! Az­tán vérző, jajgató sebesültek vánszorog­nak ki a busz ajtaján." A tűzharcnak 14 halálos áldozata és 60 sebesültje lett. A sérülteket a városi kórházban látták el, melyről egy emlék­tábla is tanúskodik a régi sebészet falán. 1956. október 26-án egyetlen orosz ka­tona sem tartózkodott Esztergomban, a magyar ávósok lőttek a fegyvertelen ma­gyar civilekre. A halálos áldozatok nevét 1989 óta emléktábla őrzi, ami 2006-ig az alagút falán állt, az ötvenedik évforduló alkalmából azonban áthelyezték a Sötét­kapu Ószeminárium felőli oldalára, az ak­kor avatott '56-os emlékmű mellé. * hídlap 13 Htv További részletek és videó: www.etvonline.hu weboldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom