Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-15 / 41. szám

közügy Állam, vasút - máshol jobb síneken A nemzetközi pénzügyi válság következ­tében megrendült a jól fizetett (túlfi­zetett) befektetési tanácsadók és bankárok tudásába, a magánpiacok hatékonyságába vetett hit, Amerikától Izlandig nagybank­ok, magáncégek siettek az állam védőer­nyője alá. A magyar fejlemények ugyan­akkor arra emlékeztetnek, hogy az állam működése is lehet nagyon felelőtlen, vál­lalkozása pedig gazdaságtalan. A főváros­iak kapkodják a fejüket a veszteséges köz­lekedési vállalatnál kifizetett prémiumok, külső megrendelések, nagyvonalú nyug­díjba vonulási jutalmak hallatán. Hasonló anomáliák szinte minden állami tulajdonú cégnél megtalálhatók, ha van erő és akarat az ügyek alapos kivizsgálására. Az igazán országos méretű ügy a vasúté, ott merülnek fel a legsúlyosabb gondok. A MÁV évtizedek óta tetemes állami tá­mogatást kap, eközben egyre kevesebb utast szállít. Az utasszám csökkenésének ismert tényezői vannak: több a személy­autó, megszűnt a nagyipari munkásság ingázása. De az is tény, hogy egyfelől a I tarifák drágulása, másfelől a kétes tiszta­ság és a gyakori késések együttes hatásá­ra lecsökkent a vonatozás iránti kereslet. Most, hogy a korábbi kiköltekezés után az állam nem engedhet meg magának nagy költségvetési deficitet, a pénzügyminisz­ter több tízmilliárd forintot akar megta­karítani a tömegközlekedésen. Helyes-e a törekvése, és egyáltalán sikerülhet-e? Az államvasutak más országban is gyak­ran veszteségesek vállalati szinten, mert az állam mérsékelt jegyárakkal kívánja átterelni a forgalmat a környezetet job­ban terhelő közutakról. Ha a kis forgalmú szárnyvonalakat is fenntartják társadalmi érdekből, akkor szintén jogos az állami tá­mogatás, mivel az üzleti szellemű vasút­társaság hatékonyságban, nyereségben gondolkodik, és magától nem működtet­ne ráfizetéses vonalakat. Nálunk azonban éppen az állami pénzek szórásának bics- kanyitogató esetei mutatják, hogy a MÁV- nál szó sincs a túlzottan gazdasági szem­lélet uralmáról: egyszerűen hozzászoktak az állami veszteségtérítéshez. Igaz, az elöregedett kocsik és mozdonyok, a felújításra váró sínek sokat megmagya­vannak ráznak a lassú menetsebességből, és egy sor szárnyvonalon alig maradt utas. Még­sem világos, hogy mitől sikerülne 2010- ben sokkal kevesebb állami pénzből kijön­nie a vasúti személyszállításnak, ahogy azt a költségvetés elvárja. Becsuknak szárny­vonalakat, mint amilyen Esztergom-AI- másfüzitő? De ha nem hordanak rá utaso­kat a fő vonalakra, akkor azokon is kisebb lesz a forgalom. Ritkítják a járatokat? Busz- szal pótolják? Ez néhol lehet megoldás, de növeli az utak zsúfoltságát, a levegő szeny- nyezettségét: máshol éppen azért hisznek a zárt pályás közlekedés reneszánszában. Bárhogy lesz is: kevesebb utassal aligha válik gazdaságossá a vasút. Van, ahol a vasút ügye jobb síneken fut. Magam tapasztaltam Londonban, hogy a City bankárai előszeretettel érkeztek vidéki házukból vonattal a Liverpool Street-i végállomásra, amelynek fedett vágányai fölött az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank épülete magasodik: a vonat tiszta, pontos, gyors, jó menet­renddel. A MÁV más, mint a brit vasutak, Budapest nem London. De lennének le­hetőségeink: fővárosunkat át - meg át­szelik közúti forgalmat akadályozó vasúti pályák, amelyeken alig halad szerelvény. Annyi pénzből, amit a vasút állami támo­gatásban megkapott két évtized alatt, bőven kiépülhetett volna a helyi érdekű vonalak és a bejáró vonatok összehan­golt modern kombinációja. Jobb menet­renddel a balatoni út is vonzóbb lenne. Több városba is mehetne intercity; eze­ken a vonalakon nagy a forgalom. Nem folytatom: az olvasók is egy sor megoldást tudnak a vasút megújításá­ra. Csupán attól, hogy kevesebb pénz jut jövőre, még nem lesz jobb menet­rend, tisztább és pontosabb vonat. A többi állami cégnél is eléggé világosak a teendők, hiszen Európában sok helyen van állami szektorban helyi és távolsá­gi közlekedés, atomerőmű, posta, erdé­szet, vízművek, és ezek közül számos ki­válóan működik. A költségvetési meg­szorítás önmagában kevés: az államnak gondos gazda módjára, igényes meg­rendelőként kell megkövetelni a takaré­kosságot és a korszerű szolgáltatást. Erre a váltóállításra várunk már egy ideje. hidlap.net hídlap 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom