Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-15 / 41. szám
esztergom Az elégedetlenség 1956 őszére teljesedett ki. Október 23-án a Petőfi Kör, az írószövetség és az egyetemisták szerveztek felvonulást a Műegyetemtől a Bem térre, Bem József szobrának megkoszorúzására. A tüntetőkhöz egyre többen csatlakoztak Budapest utcáin, így a Bem térre érve már több tízezresre duzzadt a tömeg. A felvonulók kezében a Rákosi-címertől megfosztott lyukas zászlók lobogtak. A nép ezután a Parlament elé vonult, ahová a pánikba esett pártvezetés szinte erőszakkal vitte Nagy Imrét a tömeg megnyugtatására. A tüntetők azonban érezték, hogy eljött az idő a változásra, és tudták, hogy ha hazamennek, akkor minden a régiben marad, ezért késő este egy részük a Dózsa György útra ment a Sztálin-szobor ledöntésére, másik részük pedig a Magyar Rádió épületéhez, ahol miután nem engedték beolvasni követeléseiket, ostrom kezdődött. Az Államvédelmi Hatóság mindent megtett a tömeg szétoszlatásáért, előbb a levegőbe, majd a tüntetők közé is lőttek, és ezzel kitört a forradalom, elkezdődtek a harcok. A forradalmárok előbb a rendőröktől vették el a fegyvert, majd a Kilián laktanyát és a Soroksári úti fegyvergyárat foglalták el, miközben több katona is csatlakozott hozzájuk. Az előző napi eseményeket látva beavatkozott a szovjet hadsereg, október 24-én újra Nagy Imre lett a miniszterelnök. Előbb a fővárosban, két nappal később pedig már az egész országban folytak a harcok. Október 28-án Nagy Imre tűzszünetet kötött a szovjet csapatokkal, de győzelemről és sikerről szó sem volt, hiába nyilvánították november elsején Magyarországot semleges állammá, és hiába állt helyre látszólag a rend. November 4-re virradóra támadásba lendültek a szovjetek. Hajnalban hangzott el Nagy Imre ismert rádióbeszéde és Háy Gyula író és felesége „Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!" végű, világhírűvé vált segélykérése magyarul, németül, angolul és oroszul. A nap folyamán kinevezték Kádár Jánost a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány élére, Nagy Imre a jugoszláv követségre menekült, a szovjetek átvették a hatalmat. A kétségbeesett és egyre kilátástalanabb harcok és tüntetések még novemberben és decemberben is folytatódtak, amire a kommunista hatalom egyre erőszakosabb támadásokkal válaszolt. Az MSZMP ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket. Az ellenállók kegyetlen megtorlásokra számíthattak: bevezették a rögtönítélő bíráskodást, letartóztatták a munkástanácsok vezetőit, statáriumot hirdettek és megkezdődött a súlyos politikai leszámolás. A tiszavirág életű szabadságharc kapcsán mintegy 21 ezer pert indítottak, 300 állami vezetőt ítéltek halálra, 16 ezren kerültek börtönbe. A fegyveres összetűzésekben két és fél ezren vesztették életüket, több mint 20 ezren megsebesültek, 200 ezren pedig úgy döntöttek, hogy elhagyják hazájukat, azt az országot, amelyre 1956 miatt azóta is tisztelettel és megbecsüléssel tekint a világ. A tragikus események után több mint három évtizeden keresztül nem szabadott beszélni a forradalom valódi okairól és a szomorú eseményekről. A karhatalom minden év október 23-án különösen éber volt, fokozottan figyelték a forradalmi helyszínek és a rákoskeresztúri köztemető környékét, ahol az áldozatok jeltelen sírokban nyugodtak. A sötét évtizedekben homály fedte azoknak a hősöknek az áldozatkészségét is, akik a haza szabadságát saját életüknél is előbbre helyezték. A rendszerváltás egyik szimbolikus eseményeként 1989. június 16-án ünnepélyesen újratemették Nagy Imrét és mártírtársait, július 6-án a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte Nagy Imre és társai halálos ítéletét, és bűncselekmény hiányában felmentette őket. A sors különös játéka, hogy ezen a napon halt meg Kádár János. 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot. hidlap.net I '! 1 Immár húsz éve, hogy szabadon, gondolatainkat és érzéseinket nyíltan vállalva adózhatunk tiszteletünkkel a hősöknek, és egyben az eseményeket felidézve átélhetjük azt a lelkesedést, amellyel a nép a magyar forradalom mellé állt, és amelyre a mai magyar politikai helyzetben is igen nagy szükség van. Megemlékezések a régióban Dorog: A Hősök terén tartanak megemlékezést és ünnepi műsort az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója és a Magyar Köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulója alkalmából október 22-én. Közreműködik Laczó András a Magyar Állami Operaház Aranygyűrűs, Bartók- Pásztory-díjas énekművésze és Sztankovics Béla, a Magyar Állami Operaház gitárművésze. Csolnok: A hagyományoknak megfelelően a bányában működő utolsó hazai kényszermunkatábor felszabadítása alkalmából október 30-án emlékezik a település az 1956-os eseményekre, a hősökre és az áldozatokra. Dömös: November 4-én, 17 órakor a tavaly felállított Magyarok Keresztjénél, a Duna-parton tartanak fáklyás gyászünnepséget az 56-os forradalom és szabadságharc mártírjainak tiszteletére. MEGHÍVÓ a 2009. október 23-i ünnepi rendezvényekre 10.00 ÜNNEPI KÉPVISELŐ-TESTÜLETI ÜLÉS a Bottyán János Műszaki Szakközépiskola dísztermében. Megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról Ünnepi beszédet mond: MEGGYES TAMÁS POLGÁRMESTER. „Esztergom Díszpolgára” dm kihirdetése és átadása 10.45 Megemlékezés a városháza falán elhelyezett 56-os emléktáblánál 16.00 BARÓTI ISTVÁN ORGONAMŰVÉSZ KONCERTJE az Esztergomi Főszékesegyházban hídlap 17 fotók: hídlap
