Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-09-26 / 38. szám

régió Megfelelő ember a megfelelő helyen -Szelepchény György érsek Varga Péter Dénes A 17. századi prímások sorá­ban Szelepchény György az egyetlen, akinek püspöki kar­rierje egy tengermelléki, jele­sül az 1642-ben elnyert nonai címmel vette kezdetét. M íg e püspökség felett az Apostoli Szent­szék ekkor már nem ismerte el a ma­gyar királyok kinevezési jogát, amint Tusor Péter is rámutat, a gyors egymásutánban megszerzett Csanádi, illetve pécsi egyház­megyék felett igen. A hihetetlen sebességgel, egészen az esztergomi érsekségig emelkedő főpap karakterét jól jellemzi, hogy az egyhá­zi előírások ellenére meg sem kísérelte pápai bulláinak kiállíttatását. A primátust megelő­ző legmagasabb egyházi méltósága a kalocsai érsekség volt, esztergomi érsekké 1666. ja­nuár 22-én nevezte ki I. Lipót. Ebben a tiszt­ségében két esztendő elteltével megkapta a pápai megerősítést is. E kezdetektől fogva tudatosan épített kar­riert befutó főpap 1604-1605 körül szüle­tett egy Bars vármegyei kis faluban, a Zsitva- parti Szelepcsényben. A család eredeti neve Pohronczi volt, felmenői feltételezhetően Morvaországból települtek Magyarország­ra és még II. Rudolf uralkodása alatt kaptak nemeslevelet. Alsóbb- és középfokú iskoláit a nagyszombati jezsuitáknál végezte, filozófiai és teológiai tanulmányait azonban már Ró­mában kezdte meg. Az Örök Városból 1634 őszén, két évvel pappá szentelése után érke­zett haza. Világi tisztségei közül első helyen a pályája szempontjából -elődjéhez hasonlóan- ugyancsak kulcsfontosságú udvari kancellár­ságot érdemes megemlíteni. A minden korábbi rekordot megdöntő, huszonkét éves szolgálat tényleges kezdete 1644 novemberére tehe­tő. Mindeközben volt királyi tanácsos, vala­mint veszprémi, nyitrai és esztergomi örökös főispán. Teológiai téziseit megvédésük után azonnal és ott helyben publikáltatta, sőt ab­ban a kegyben is részesült, hogy egy alkalom­mal magában a pápai kápolnában, VIII. Orbán előtt mondhatott ünnepi beszédet. Párját rit­kító szellemi képességeit szerencsésen egészí­tette ki művészi talentuma: korának legjobb rézmetszői között tartják számon. Diplomá­ciai tapasztalatait először a Wesselényi-féle összeesküvés következményeinek kezelésé­ben kamatoztathatta. Az érsek igyekezett visszatartani az udvar megtorló gépezetének beindulását és a rendi alkotmány védelmező­jének szerepében lépett elő. Egyesek szerint talán azért is, mivel őt magát is megvádolták a szervezkedésben való részvétellel, vélhető­en nem minden alap nélkül. Ártatlanságáról csak 1672-ben állított ki tanúsítványt I.Lipót. Ezt követően állt a fegyveres ellenreformáció élére. Bár a prédikátorperek vagy a sorkato­naság templomfoglalásai felett az utó­kor morális ítéletet mond, nem árt hangsúlyozni, hogy az államha talommal alkotott szümbiózis, az igazság abszolút birtok­lásának tudatában az ösz- szes újkori vallási irány­zat jellemzője, „természe­tes” igénye volt, amint azt számtalan európai törté­nelmi példa bizonyítja. A gyakran erőszaktól sem mentes rekatolizálásnak Szelepchény primátusa ide­jén meg is lett az eredménye. Híveinek, templomainak szá­ma jelentősen gyarapodott. Épp ennek köszönhetően érseksége leg fontosabb egyházkormányzati felada­tának a megnövekedett lelkipásztori szük­séglet kielégítését tekintette. Oláh Miklós, Pázmány Péter és Lippay György nyomdo­kain haladva Nagyszombatban létrehozta a legnagyobb utánpótlás-nevelő intézményt, a Seminarium Marianumot. Róma támoga­tásának legkézzelfoghatóbb jele a prímás bí- borosi kinevezése lett volna. Szelepchényt érseksége kezedeteitől foglalkoztatta a gon­dolat, és maga XI. Ince pápa is hajlott volna a magyar főpap előléptetése felé, ám XIV. La­jos, a „napkirály” erőszakos követelései miatt a pápa kénytelen volt újra meg újra elhalasz­tani a nem olasz bíborosok kreációját Több mint valószínű, hogy a magyar kardinálisok száma a korai újkorban pusztán a feszült pá­pai-francia kapcsolatok miatt lett eggyel ke­vesebb. E nagyformátumú, zseniális főpap 1685. január 14-én hunyt el Morvaország­ban, litovici várában. Végakaratának megfe­lelően Mariazellben, a kegytemplom általa építtetett Szent László-kápolnájában helyez­ték örök nyugalomra. hidlap.net hidlap 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom