Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-12 / 36. szám
közügy vák politikusok rendre előveszik a polcról, mint a kisgyerek a korábban elfelejtett vagy megunt játékaikat, nem mérve föl a dolog kockázatát, azt, hogy a tűzzel játszanak. Miközben folytatják Szlovákia nemzetállamot építő stratégiáját, éppen csak arról feledkeznek meg, hogy hol kell benne elhelyezni az oly sok évszázadon át együtt élő, domináns, és jelenlétében még mindig meghatározó magyarság helyét. A szlovák oktatásügyben is jelentkeznek olyan mítoszok, legendák, amelyek teljességgel elrugaszkodnak a valóságtól, ahhoz képest, hogy füzetnyi történelmüket büszkén egészítenék ki a sok évszázados együttélés valós nemzeti hagyományaival. Az oktatás gyártja az ellenségeket önmaga körül az ifjúság körében ahelyett, hogy büszkén vállalna fel egy közös múltat, mondjuk Szent Istvánt Révkomáromban. De ne felejtsük el, hogy a különválást megelőzően Csehország volt a „mumus". Amint ez elmúlott, a magyarok lettek azzá. Valahol érthető: egy önálló történelemmel nem rendelkező államban most folyik a „nemzetállam" kiépítése. No, de milyen áron? Asszimilációval, beolvasztással. Nyilván ezt a célt szolgálja a megkülönböztető nyelvtörvény is. Ez a beolvadás azonban nem fog megtörténni, bármely igyekezet ellenére sem. Sok szülő félti a gyermekét, de kétszer aláhúzom: Dél-Szlovákiában az uralkodó kultúra és az uralkodó nyelv a magyar. Ma is az és mindig is az fog maradni! Hozzá kell tennem azonban, és nem győzöm hangsúlyozni: ehhez egy erős, önmagára, identitására talált Magyar- országra van szükség, hiszen a szlovákok éppen Magyarország gyengeségét használják ki a jelen pillanatban. Szlovákiában megtehetjük, hogy egyszerűen diszkrimináljuk a nyelvtörvényt. Mit tehetnek velünk? De Magyarországon? Végre Magyarországon volna szükség rendet tenni ahhoz, hogy érezzük: van egy biztos, megbízható hátterünk, amely támogatólag hat minden korábbi és meglévő „passzív rezisztenciánkhoz". És félreértés ne essék! Ez nem a szlovák kormány ellen szól, ez értünk, kultúránk, műveltségünk, hovatartozásunk, gyökereink megőrzéséért való, hiszen vegyük észre, hogy a határok szomszédságában élő magyar és szlovák embereknek semmi bajuk nincsen egymással. Ez csupán a nagypolitika, amitől igyekezzünk magunkat - ameny- nyire lehet - távol tartani. Éljünk békességben egymás mellett úgy, hogy közben a szlovák ember büszke lehessen arra, hogy szlovák, a magyar pedig arra, hogy magyar.- Az eddig volt szlovák kormányzati lépésekre mi volna az adek- vát magyar válasz?- Igen jó kezdeményezésnek tartom Robert Fico és Bajnai Gordon találkozóját, de az uniónak is lépnie kellene. A Helsinki záróokmányok alapján abszurdum lenne, hogy miközben - Tőkés László EP-képviselőt idézve - az unió meghatározza, hogy mekkora lehet az uborka, vagy milyen dőlése lehet a nyúlketrec- nek -, addig két ország meglévő és mesterségesen szított konfliktusát az unió egyszerűen belügyként kezelje. Ezzel szeptemberben foglalkozni kell, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, ez európai ügy, ahol meg kell előzni a további összeütközéseket, mert nagy baj lehet belőle.- Végezetül egy kérdés. Hogyan látja? „Mit ér az ember (ma), ha magyar?"- Magyarország az elmúlt tíz esztendőben sajnos megérte azt a folyamatos lezüllesztést, amelynek mára áldozata lett, amelyet bizony nem érdemelt meg. Én azt kívánom a magyar választóknak, hogy 2010 tavaszát követően a megelőző esztendőkkel szöges ellentétben lévő, önös érdekektől mentes folyamatok uralkodjanak majd, hogy Magyarország a megfelelő, őt megillető helyére kerüljön, amelyben a legtöbbet a civil szervezetek, az értékeket, az ország érdekeit valóban tisztán látó, tisztességes politikusok kerüljenek hatalomra a közelgő választásokat követően. 330 parkolóhely az Élmény Ed DG ESZTERGOMI HIRDETŐ KFT www.ehirkft.hu tel.:33/500-750 hidlap.net hídlap 25
