Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-29 / 34. szám
exkluzív szentség fogalma a Pentateuchus (Mózes 5 könyve) papi írásaiban" címmel. Végül 1977. október 5-én volt a disszertációm megvédése, hazaérkezvén pedig már várt a kinevezés, mint az esztergomi szeminárium tanárát. Attól kezdve az ószövetségi egzegézis tanára voltam, mégpedig Rózsa Huba professzor úr után.- Csodálatos világot járt be dékán úr! Indult a történet Nagymaroson, majd Esztergom, Szécsény, Strasbourg - hogyan tudta Strasbourgot belakni?- Fiatal voltam, szerettem a változatosságot, remekül éreztem magam, hiszen a mindennapi kötelességek terhe nem nyomasztott, de tanulmányokkal bőségesen foglalkozhattam. Igaz, a munkarend nagyon feszített volt, de hat óra alvással akkor még bírtam.- Teológiai tanárból miképpen lett a főiskola főigazgatója, majd dékánja?- Meglehetősen nagy gondot okozott már akkortájt is a paphiány. így azután esztendőkön át spirituális voltam a szemináriumban, ami nagyon fontos dolog, hiszen a lelki nevelés nagymértékben a spirituálison múlik. Ez egy nagyon fárasztó munka, így azután amikor Paskai bíboros úr került Esztergomba, kértem, hogy e tisztség alól mentsen föl engem. Akkor állott elő az a szituáció - nyilván már a rendszerváltás után - hogy a tanítóképzőt az egyház visszakapta, és ott komoly változtatásokat kellett eszközölni. Hozzá kell azonban tennem, hogy az akkori főigazgató, Gárdái Zoltán úr - aki egyébként egykor még bencés diák volt Esztergomban - nagyon jól megértette és átlátta a változás követelményeit és valóban az egyház szándékai szerint igyekezett alakítani a főiskola életét. Paskai bíboros úr ugyanakkor úgy látta, hogy bár kevés a pap, mégis szükséges, hogy egyházi ember kormányozza az iskolát, így azután engem kért fel az intézmény főigazgatójának.- Mennyire sikerült a hallgatók körében elfogadtatni, hogy ők valójában egy katolikus intézmény növendékei?- Kezdetben rettegtek és különböző rémtörténeteket meséltek kolostori szigorról, meg böjtökről - mindez nyilván túlzás volt. Csakhogy az átvételkor meg kellett tartanunk nem csak természetesen a hallgatóságot, hanem a meglévő munkaerőt is, így ezek a félelmek hamarosan elmúlottak. Abban mindenesetre megegyeztünk a tanárokkal, hogy a katolikus egyház ellenében nem oktathatnak, sőt kötelességük annak szellemiségét képviselni. Ez nyilván a matematikában nem jelentkezik olyan súllyal, mint mondjuk a magyar irodalom, a művek értékelésének esetében. Ehhez szerencsésen kapcsolódott, hogy Gárdái úr a régi kápolnának visszaadta eredeti funkcióját és sikeresen kinevezett egy lelkészt a hívők számára a kápolna élére, aki mintegy összefogta a dolgozók és a hallgatók közül is a hívőket. Az újonnan fölvett hallgatók számára kötelezően előírtunk egy tantárgyat „vallásismeret" néven, hogy legalább a hitélet alapjaival megismerkedjenek. így azután a kezdeti feszültség lassan oldódni látszott. Számomra mindenesetre jelezte a légkör változását, hogy a korábbiakkal ellentétben a hallgatók elkezdtek köszönni egymásnak. Ez korábban nem volt jellemző. Eleinte én kezdtem előre köszönni a hallgatóknak, azután egyre gyakrabban jöttek a válaszok, méghozzá oly módon - és ez számomra nagyon felszabadító volt -, hogy „Dicsértessék a Jézus Krisztusi". Egyébként ma sem kérdezünk rá a jelentkezők hitbéli hovatartozására, de megkívánjuk, hogy a katolikus szellemiség ellenében ne dolgozzanak.- Az egyház kétezer éves működésének kardinális részét képezte mindig is az oktatás. Hányán vannak, akik egyszerűen „csak" tanítók szeretnének lenni és nem a sztárszakokra jelentkeznek, mint művelődésszervező vagy kommunikáció, akár szociálpedagógia?- Kezdetben ezek a főiskolai intézmények gyakran a fönnmaradásuk érdekében indították az említett szakokat, olyannyira, hogy a zsámbékiak például el is hagyták a nevükből a „tanítóképzőt", nálunk azonban ragaszkodtak hozzá épp azért, mert olyan ősi múltra tekint vissza. Néhány esztendeje derült ki, hogy a tanítóképzés önmagában nem tűnik olyan életképesnek, mint amilyennek korábban tűnt. Ennek számos oka lehet. Egyrészt a tanítói hivatás egyre nehezebbé válik, köszönhetően többek között a tanítókkal szemben a szülők gyakorta már-már kurucos ellenállásának, arról nem is beszélve, hogy a tanítói foglalkozás - amint tudjuk -, anyagilag sincsen kellőképpen értékelve. Ráadásul csökken a gyermekek születésének az arányszáma is. Mindez nyilván visszavetette a tanítóképzést, de boldogan mondhatom, hogy az idén már ismét tudunk teljes évfolyamot indítani tanító szakon.- A média boldogan hoztak az esztergomiak tudomására, hogy ősztől Esztergom egyetemi város lesz, hiszen ide jön a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara.- Valóban, a hír ily módon történt szárnyrakelte nem töltött el bennünket túlontúl jó érzéssel, egyszerűen azért, mert sokan nem látják, hogy napjainkban a felsősoktatásban megszűnt az egyetem és a főiskola közötti különbség. Létezik egy alapképzés, ami valamelyest megfelel az egykori főiskolai oktatásnak, de az egyetemek is alapképzést indítanak mindenütt. Ez általában hároméves, amelyet követ a kétesztendős mesterképzés. Erre jön rá a doktorátus lehetősége. Tehát: mindenütt van háromesztendős alapképzés, a régi egyetemek pedig folytatják a kétéves mesterképzést. Az a két kategória, hogy egyetem és főiskola, napjainkban már nem mérvadó. Ha megvannak a személyi feltételek, mi is indíthatunk itt Esztergomban mesterképzést. Ebben a percben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teljes jogú kara vagyunk, csak egyelőre alapképzést biztosítunk. Esztergom tehát már ezzel - ha tetszik - egyetemi város lett és volt. Jó tehát tudni, hogy a két intézmény valójában egy intézmény, hiszen egy egyetem, és természetesen az oktatásban való együttműködést igyekszünk megvalósítani.- Hogyan látja dékán úr az oktatásra és képzésre szakosodott intézmények jövőjét?- Alapvetően optimista vagyok, de azért azt látni kell, hogy ez gondot okoz szerte Európában. Egészen leegyszerűsítve a dolgot, két koncepció ütközik. Az egyik felsőfokú iskolai képzést akar biztosítani, de csak részterületen, hogy kiszolgálja a gazdasági-társadalmi élet szükségleteit. A másik az egyetemesebb tudás, látásmód koncepciója mellett tör lándzsát, szélesebb körű látásmódot igényel. hidlap.net hídlap 27
