Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-08-29 / 34. szám

A magyar név újra szép lesz... A llamalapítási ünnepünk környékén el sem kerülhetjük a kérdést, hogy hol van a helyünk a világban, Európában. Ez most nem költői kérdés, amelyre a költő nem vár választ, hanem nagyon is valódi, időszerű. Ki-ki vérmérséklete szerint mondja ki, hogy szerinte hova jutott hazánk a rendszervál­tozás kezdetének nagy visszatérési fogad­kozásai óta. De legalább annyira érdekes az is, hogy a külvilágból milyennek látnak min­ket, magyarokat. Mint annyi mindenről, erről is van adat, statisztika, felmérés. Végül is egy ország, egy nép megítélése nem érdektelen a turizmus alakulása, a tőke beáramlása, az ipari értékesítés szempontjából. Munkahe­lyek ezrei múlhatnak azon, hogy a „Made in Hungary" felirathoz fanyalgás társul vagy elégedett csettintés. Olvasóim jól sejtik, hogy a nemzetközi össze­hasonlító felmérésekben hazánk az elmúlt néhány évben bizony visszafele csúszott, fő­ként azokhoz mérve, akikkel versenyben ál­lunk. Baráti versenyben, de versenyben; fi­gyelemért, befektetőért, turistáért, nemzet­közi befolyásért. A mostani világgazdasági bonyodalmak szinte minden országot meg­ráztak, de nem egyformán, és a kilábálás esélyei sem azonosak. Ezért szomorú, hogy a magyar pozíció az ezredforduló óta na­gyot romlott, például olyan mércén, mint a korrupció elterjedtsége, az állam eladóso­dottsága, a közhivatalok megbízhatósága. És bizony sokkal rosszabb a külföldi sajtónk a közbiztonság ügyeiben, továbbá a magyar rendőrségi fellépések és az erőszakos meg­mozdulások képei sem törlődtek ki nyom nélkül. Nos, ebben a helyzetben érdekes tematikus számot jelentetett meg a hazai marketing- szakma lapja, amelyben a szakírók azt fir­tatták, hogy miként áll Magyarország mint márka (brand), és hogyan lehetne vonzóbbá tenni a világ szemében a magyart, Magyar- országot. A sok érdekes és elgondolkoztató elemzésből kiemelésre kívánkozik az, amely problematikusnak, részben jellegtelennek, kontúr nélkülinek látja országunk mai meg­ítélését, így a szerző a turizmus vagy az ipar fejlesztőinek a következőt javasolja: az or­szág régióit, városait, eseményeit kell reklá­mozni, és nem magát az országnevet. Vitatható, de van benne ráció. Ha megkér­dezzük külföldi ismerőseinket, mi az, ami ne­kik jó és emlékezetes velünk kapcsolatban, akkor nagyon is konkrét dolgokat említenek: hangulatos bor-körutat, szép esti vízparti pa­norámát, a Balaton vizét, egy szép koncertet. Azt, hogy „a magyarok barátságosak" vagy,, a magyar konyha ízletes", nem mondják, hi­szen amint mi magunk is jól tudjuk: van ba­rátságos magyar és van orbitális tahó (főleg nagy autó volánja mögött); és bizony a ma­gyar konyha jó itt, és nem jó amott. De van­nak kellemes városaink és szép, szelíd tája­ink: nagyon is sokszínű ez az ország. Magam nem adom fel a reményt, hogy az or­szág egésze (nekem és sokunknak: hazánk) ismét feljebb kerül a megbecsültség nagyon is létező nemzetközi listáján. De elfogadom a szakemberek javaslatát: tájak és témák reklámjára kellene inkább költeni, semmint olyan „országimázsra", amely mögött nincs átütő tartalom, és a kiadott sok pénzből ki­dobott pénz lesz (csak éppen néhányan ab­ból is szépen lehasítják a magukét). Esztergom jó eséllyel lehet vezető márkanév, amely éppen ezzel erősíti a magyar „brand" pozícióját. Mint ahogy egy adott korosztály­ból való külföldiek számára a Sziget-feszti­vál is alkotója az országképnek. Egy varázsos vadvédelmi túra vagy néptánc-tábor, szép zenei koncert, hatékony orvoskonferencia jobban építi a márkanevet, mint az álta­lában vett magyar jellemzők költséges reklámozása. Az igazi természetesen az lesz, ha a magunk erejéből felemelkedünk a mostani állapot­ból. A megosztottság kifele is rossz reklám, de nekünk még többe van. A korrupció nem csupán egy a rossz statisztikáink közül: a fö­lösleges és drága állami pénzszórásnak, a vérforraló baráti osztogatásnak keményen véget kell végre vetni. Mindez látszólag messze vitt minket az ál­lamalapítás emelkedett kérdéseitől, de még­sem túl távol. Minden kornak megvan a maga feladata, mint ahogy minden személy­nek is. Ha mi most a magunk teendőit jól el­végezzük, a nagy közös ügyhöz is hozzátet­tünk valamit. 24 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom