Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-08-11 / 32. szám

exkluzív Esztergom-emberek A közönség és a hely adta ihlet Alig akad ember Magyarországon, aki a L'art pour l'art Társulat (ikonikussá vált) figuráit, szó­fordulatait ne ismerné. Új darabjuk királyvárosi bemutatója apropóján Laár Andrást kérdez­tük, aki azt is elárulta, miért olyan fontos számára ez a vidék.- Nemrég léptek fel az Esztergomi Várszín­házban az Anyám tyúk, avagy az ember tragédia című előadásukkal. Esztergom te­kintetében nevezhetjük premiernek ezt az előadást?- Korábban eljátszottuk már egyszer, majd két előadás követte ezt az Esztergo­mi Várszínházban.- Miben más ez az új előadás, mint a ko­rábbiak? Vagy hát ne kérdezzek ilyeneket, menjek, nézzem meg és megtudom, hiszen a puding próbája az evés.- Annyi az alapvető „mássága", hogy egyetlen egy olyan műsorszám sincs, ami a régebbi estekből származna. Vadonatúj számokat írtunk, szövegben és dalokban egyaránt, s ez azt jelenti, hogy minden elemében új ez az est, ugyanakkor nyil­vánvalóan megjelennek a régi figurák: Be­senyő Pista bácsi, Margit, az Öreg, Naftalin Ernő, Pandacsöki Boborján, azaz: egy cso­mó, már ismert figura, csak új köntösben.- Új történetekkel és új poénokkal.- Úgy van. Persze. Úgy lehet jó előadást csinálni, hogy az ember nem állandóan önmagát ismételgeti, hanem új és új kre­ativitást rak bele.- Rendszeresen szerepelnek ebben a vá­rosban, visszatérő vendégnek számítanak a várszínházban. Amellett, hogy jó, hogy fellépési lehetőség van, esetleg valamilyen más kapcsolat is fűzi ide?- Igen, engem személyesen is fűz, mert én már körülbelül kilenc éve itt lakom, Kesztölcön, ami, ugye Esztergom körzete, és Esztergomban szoktam intézni dolgo­kat, mondhatni, jól ismerem a várost, sok szór vagyok ott, és szeretem is. Az egyik kedvenc városom.- Miért választotta ezt a vidéket lakó­helyéül?- Elsősorban a Pilis miatt. Nekem a Pilis hegység nagyon sokat jelent. Fizikai va­lójában, megjelenésében egy igen szép táj, spirituálisán pedig egy erősen töltött hely. A Pilis ténylegesen Magyarország szellemi centruma, sőt a világnak - több­féle hitrendszer szerint is - a szívcsakrája, és én ezt, úgy érzem, hogy tapasztaltam is, több ízben. Egy erős spiritualitással megáldott vidék.- Dobogókőről mondják, hogy ott do­bog a világ szíve.- Igen, a Pilisnek a centruma ilyen értelemben.- Az előadásaikban sok a rögtönzés. Ne­tán eleve másképp készülnek, ha iksz hely­re invitálják önöket, mint ipszilonra? Azaz­hogy a helytől is függ az improvizáció?- A hozzáállásunkban nem sok a kü­lönbség, szívesen elmegyünk bárhova, igazából az adott hangulattól függően pö­rög föl a rögtönzés. Mi magunk is szívesen „elszállunk" az improvizáció jelentette sza badabb irányba. Tulajdonképpen a nézők reakcióin múlik minden. Ahol a közönség jól veszi a dolgokat, ott az ember inspirálva érzi magát arra, hogy új és új elemeket me­netközben kitaláljon és az előadásba be­emeljen, ahol meg egy kicsit - fogalmaz­zunk így - hűvösebb a hangulat, ott ke- * vésbé. Lassítóan hat a forróság is, például nemrégiben olyan fellépésen jártunk, ahol jU bár nagy sikert arattunk, de lehetett raj? ' tunk is meg a közönségen is érezni, hog^ a harmincöt fokos meleg az bizony sok, le volt fáradva mindenki, és ott az ember ke­24 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom