Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-08 / 31. szám
exkluzív „Barátok-cigányok" Varga Péter Dénes A rendszerváltást követően az egykor kisajátított intézmények közül jó néhányat visz- szakapott az egyház, sőt az azóta eltelt húsz esztendő elegendőnek bizonyult arra, hogy magukhoz térve, az időközben romossá vált épületek felújítását követően, tovább bővítsék karitatív tevékenységüket mind a pasztoráció, mind pedig az oktatás-nevelés területén, a hazai társadalom javára és a köz megelégedésére. A ferencesek is a korábban volt két gimnázium, az esztergomi és a szentendrei mellett újabb tagozatokkal bővítették, bővítik oktatási intézményeiket. A folyamatban lévő, valamint a közeljövő terveiről Tokár János igazgató atyát kérdeztük.- Az elmúlt év szeptemberében indult Bajnán az esti levelező tagozatos iskola, idén pedig Nagysápon is hasonló vállalkozásba fogunk. Ez valójában két általános iskola, ahová mintegy az esztergomi gimnázium kihelyezett tagintézményeként kéredz- kedtünk be. A gondolat tulajdonképpen nem tőlünk, hanem a helybéli cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjétől származik, az ő kezdeményezését boldogan támogatta a bajnai polgármester úr és a plébános úr is. Ebből nyilván kiderül, hogy a bajnai, és ősztől a nagysápi esti tagozatos gimnázium növendékei jórészt a helyi cigány kisebbség soraiból kerülnek ki. De társultak hozzájuk a helybéli lakosok közül jó néhányan, akik korábban csupán a nyolc osztályt végezték el, és éreznek magukban annyi erőt és energiát, hogy érettségi bizonyítványt is szerezzenek.- Manapság - sokszor pártpolitikai megfontolásokból is - sok szó esik az ország roma lakosságáról. Érvek és ellenérvek hangzanak el mellettük és velük szemben, gyakran kerülnek szóba a bűnözési statisztikák felemlegetésekor, de számos pozitívum is hallható róluk. Egy biztos: meglévő problémáról van szó, amelynek meg kell találni a békés megoldását össztársadalmi szinten. Önnek milyenek az eddigi benyomásai?- Mi elsősorban olyan emberekkel találkozunk ebből a társadalmi rétegből, akikben megvan a hajlandóság arra, hogy szellemiekben és lelkiekben tovább képezzék magukat. Elmondhatom, hogy egytől egyig nagyon pozitív személyiségek, örömmel jöttek az iskolánkba és hihetetlenül büszkék arra, hogy ferences diákok lehetnek. Ez korcsoportoktól függetlenül is igaz, hiszen a legifjabb diákunk tizennyolc, a legidősebb ötvenesztendős. Amikor október 4-én, Szent Ferenc ünnepén kitűztük a mellükre a ferences jelvényt, sokan könnyekig meghatódva élték át azt a számukra mérhetetlenül felemelő élményt, hogy hivatalosan is ferences diákokká váltak. Látva a hihetetlen akarásukat, eltökéltségüket, ragaszkodásukat, ami engem illet, nem tudok minden elfogultság nélkül szólni róluk.- Mennyire szükséges az önök személyes jelenléte ebben a két iskolában ahhoz, hogy a tanulók valóban ferences diákoknak érezhessék magukat?- A személyes jelenlétünk nyilván nagyon fontos, ennek azonban korlátokat szabnak a személyi feltételek, hiszen a két hagyományos gimnáziumban is igen sok már a civil tanár, a szerzeteseket más irányba is szólítja a kötelesség, mindazonáltal a már említett jelvény kitűzése, vagy a karácsonyi ünnepség a bajnai templomban egyértelművé teszi számukra, hogy hová is tartoznak. Szerveztünk velük osztálykirándulást és már előre többen jelezték, hogy részt kívánnak venni az idei tanévzáróTe Deumon is. Egyszóval jelen vannak az esztergomi iskolához kötődő ünnepségeken, rendezvényeken, joggal érezhetik, hogy egy új, számukra eddig idegen közösség szeretett tagjai.- A ferencesség több, mint valamely szerzetesi életforma, több, mint oktató-nevelő munka vagy pasztoráció. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyház történelmének az egyik legkülönlegesebb hitbéli megnyilvánulása. Az ő számukra miben fogható meg ez a sajátos frnaciskánus lelkiség?- Elsősorban a teremtett világ szemléletében. Épp a napokban került szóba, hogy egy bencés, domonkosjezsuita vagy 26 hídlap hidlap.net
