Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-01 / 30. szám
Magyarországon közel 1 millió ember szenved csont- ritkulásban, illetve annak következményeitől. Becsült adatok szerint az érintettek kétharmada nő, egyhar- mada férfi. A csontritkulás (oszteoporózis) veszélyessége következményeiben rejlik: a csontszövetben bekövetkező mennyiségi és minőségi változások a csontok szilárdságának csökkenéséhez, a csontok fokozott törékenységéhez vezetnek. Mi a csontritkulás? Az ember csontozata 25-30 éves korára épül fel és erősödik meg teljesen. Az életkor előrehaladtával a csontszövet szerves és szervetlen állománya csökken, minősége is romlik, e folyamat végül szilárdságának csökkenéséhez vezet. Amennyiben ez a természetes csontvesztési folyamat kóros mértékűvé válik, akkor csontritkulásról beszélünk. A csonttömeg fokozatos csökkenése és a csontszerkezet károsodása miatt a csont rendkívül törékennyé válik. Hajlamosító tényezők A csontritkulás kialakulását segíthetik genetikai adottságok: például alacsony, vékony testalkat, vérzési rendellenességek (késői első havivérzés, korai klimax) és kockázati tényezők: mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozási szokások, gyakori fogyókúra, hirtelen, nagyfokú fogyás, napfény hiánya, túlzott koffein- és alkoholfogyasztás, kábítószer-fogyasztás, valamint a dohányzás. Nőknél a változó korral járó hormonális változások, illetve a kialakuló ösztrogénhiányos állapot felgyorsítja a csonttömeg fogyását. Oszteoporózis Töretlen egészség Az osteporosisos jelentőségét a talaján bekövetkezett törések adják Csigolyadeformitásol Csípőtáji törések set Ni * Felkartörések • Csuklótáji törések Tünetek A betegséget néma járványnak is hívják, mivel hosszú ideig -akár 7-10 évig - tünetmentesen zajlik. Viszonylag korai tünet lehet a tompa gerincfájdalom. A hátfájás sokféle betegség tünete lehet, fontos, hogy orvoshoz forduljunk, aki kivizsgálja a betegség okát. Az első csontritkulás okozta törések a csuklótájon következnek be, majd a sokszor fel sem fedezett csigolya-összeroppanások következnek. Az időskor jellegzetes törései a felkar- és a csípőtáji törések. Természetesen a törések mögött már előrehaladott betegséget lehet feltételezni. Csonttörések következményei A csigolyatörést kísérő fájdalmat a beteg sokszor banális hátfájásnak ítéli. A csontszövet gyengülése miatt összeroppanhat a csigolya, gyakran a beteg nem is tud róla. Jellegzetes tünet a gerincoszlop görbületeinek változása, a nehezítetté váló mozgás, a testmagasság akár 3-12 cm-es csökkenése. Megelőzés A megelőzés kiemelt fontosságú. Elsődleges megelőzéskor a minél magasabb csúcscsonttömeg elérése a cél: megfelelő életmóddal, az izom- és a csonttömeg fejlesztésével. Fontos a helyes táplálkozás, az elegendő kalcium- és D-vitamin bevitel, célszerű a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás elkerülése. Amennyiben a csontritkulás már kialakult, akkor a csontvesztés további ütemének a csökkenését, az első, majd az ezt követő törések létrejöttének megelőzését kell elérnünk. Diagnózis A betegség korai felismerése rendkívül fontos, mert megfelelő kezeléssel és a kockázati tényezők kiiktatásával sikerülhet megfékezni a kóros csontfogyatkozást. Az orvos rögzíti a kockázati tényezőket, majd csontsűrűségmérésre, laborba (csontanyagcsere-alaplabor) és röntgenre küldi a beteget. A röntgenvizsgálat elengedhetetlen része a diagnosztikának, korai szakban elsősorban a különböző csontbetegségek elkülönítése, a szakember számára jól látható diszkrét jelek felismerése, későbbiekben pedig a csigolyák alakváltozásai, összeroppanásai, és a jól látható csonttörések észlelése végett. A csontsűrűség mérésére korszerű, fájdalommentes módszerek állnak rendelkezésre. Kezelés Az oszteoporózis kezelésére számos gyógyszerünk van; ilyenek a kalcium, a D-vitamin, a menopauzás hormonpótló kezelés, az elsővonalbelinek számító biszfoszfonátok, szelektív ösztrogén receptor modulátorok, kalcitonin, fluorid és bizonyos anabolikus androgén hatású szerek, legújabban pedig a parathormon és a stroncium. A megfelelő készítmény kiválasztása mindig egyéni mérlegelés eredménye. A kezelés célja az, hogy a törések száma, illetőleg a törések kockázata csökkenjen, lehetőleg hosszú távon; éveken keresztül szedhető, és jól tolerálható legyen a készítmény. Dr. Zalai Károly (X)