Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-23 / 51. szám
kultúra Lecsatolható angyalszárny és fénykardos Mikulás Karácsonyi dizájn körkép Berger Norbert Új-régi reneszánszát éljük a karácsonyi csecse becséknek, a jó esetben porcelánból készített, rossz esetben műanyagból fröccsöntött giccseknek. A kínálat gügyesége nagy erővel hajaz a karácsony szívfacsaró hangulatára, valahogy úgy, mint amikor az egyébként klasszikus ünnepi bejglit elcukrozzák és odaragad a szánkhoz, annyira édes. Körképünk az esztergomi kínálatról szól. S emmiképpen nem feltételezzük jó kereskedőinkről, hogy mellékállásban esztéták lennének, különben is, giccs ide, finy- nyáskodók oda, a kínálatot a kereslet határozza meg, ez a standard szabály a karácsonyi díszekre is igaz. Ezúttal a legendás esztergomi piacra látogattunk el, ahol porcelán, kerámia, cserép, fém, viasz, üveg, műanyag és fa anyagból készült, többféle mikulás, angyalka, betlehem és más, vélt vagy valós bibliai figura mása található. Az első standnál a fürge ujjak klasszikus Rögtön a második standnál azonban belebotlunk az elmúlt évek túlkapásainak egyikébe, mégpedig a tán divatosnak mondható hűtőmágnesbe, ezúttal csupán a télapó vált a gyártók céltáblájává, igaz, meglehetősen faramuci dizájnnal. A folytatás az idei tél slágere, az angyalka. A szárnyas kis lény, melynek 2009-es dömpingjében mindenképpen azok nyerhetik el könnyebben a vásárlók tetszését, amelyek mozdulatukkal, külsejükkel a hagyományos értelemben vett formát ábrázolják. Az ilyen figura bő, tógaszerű ruházatban, hátán az obiigát szárnyakkal, imádkozó, hangszerrel muzsikáló, szárnyaló pózban billeg a mindenség fellegei közepette. Legalábbis ezt sejteti, sugallja az átlagosnál nagyobb érzékkel megáldott alkotó. Ami ez alatt van, azt nevezhetjük néhol meglepően modernnek, bájosan gügyének, esetenként frivolan bi- zarrnak is. Tény ugyanis, hogy míg a pufók kis puttók szeretetreméltóak, addig a kor modellideáljaira emlékeztető alakú, Koncz Zsuzsa-fazonú soványka angyalok kétkedésre adnak okot. Az sem egészen „kóser", ahogy egyes„fröccsöntő művészek"szerint az még belefér, hogy az angyal ruhátlanul, lecsatolt (?) szárnyain hever és sejtelmesen mosolyog, miként az sem, hogy szintén egy szál semmiben, gyertya testtartásban (!) csillogtatja vitatott előjelű bájait. Ezt már csak a fénykarddal kezében hadonászó, borvirágos arcú Obi-van Kenobis kinézetű Mikulás és a kifejezetten ledérnek számító, szárny helyett tollboával ékesített, mélydekoltázzsal megáldott angyalszerű lény (lány?) figurája kínál. De nincs nagy baj, a kínálatban bőséggel van valóban kedves kinézetű, jó minőségű, kellően kidolgozott miniatú- ra, ezek között (mégiscsak keresztények az alkotók - jeligére) a betlehemek a leginkább csalogatóak. Krisztus Urunk jászollal, Máriával, Józseffel, tébláboló pásztorokkal és birkákkal, csacsikkal többségében a mértéktartás szentségében fogant kompozíciók. A tanulság pedig ez: hisszük vagy sem, a karácsony a küllem és a külcsín ünnepe is, vigyázzunk tehát azzal a díszítéssel! A teremburáját neki! műhelyéből kikerült horgolt angyalkák sorának látványa melengeti a december végi ünnepre készülők keblét. Emitt kifogásunk nem lehet, a puritán megoldásra pillantva a nemes egyszerűség szópár juthat eszünkbe. 42 hídlap hidlap.net
