Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-21 / 46. szám
Bécs hű szolgája - Esterházy Imre érsek nevezte magyar udvari kancellárrá, majd Keresztély Ágost halála után nyolc nappal elnyerte az esztergomi érseki széket. Talán a legfontosabb közjogi tette az volt, hogy magyar királlyá koronázta Mária Teréziát, és főszerepe volt abban is, hogy a magyar rendek 1741. szeptember 11-én „életüket és vérüket” ajánlották az ifjú uralkodónőnek. Mindemellett gondos főpásztora volt egyházmegyéjének. Érseksége alatt összesen 52 templomot és 23 plébániát építtetett és zágrábi szokása szerint itt is számos kelyhet és felszerelést ajándékozott különféle templomoknak. Állítólag évente mintegy 100 ezer forintot szánt építkezésekre. Új kápolnát emeltetett a pozsonyi Szent Márton-dómhoz annak legbecsesebb ereklyéje, Alamizsnás Szent János hamvai részére. A kápolnát egyébként saját temetkezőhelyének és emlékművének is szánta. De igen közel érezte magához a dóm védőszentjét, Szent Mártont is, így amikor a főoltárt újjáépíttette a szobrász, Donner, az oltárt díszítő szoborcsoport magyar huszárként ábrázolt főalakjában az érsek arcát formázta meg. Gazdag adományaival természetesen rendjéről, a pálosokról sem feledkezett meg, bár pozsonyi környezete igen távol állt a szerzetesek világától. Esterházy Imre életének fontos eseményei fényes külsőségek között zajlottak, noha ő maga igyekezett - a lehetőségek szerint- pálos remeteként élni. „Sokféle állami és egyházi gondja mellett is a nap legalább öt óráját és az éjszakának sem kevesebb részét egyedül Istennek szentelte” - mondta róla egyik halotti szónoka, Leopold Fischer. Legkedvesebb ájtatossá- gi gyakorlata a jótékonykodás volt. Évente huszonötezer forintot fordított a szegényekre. „Naponta tapasztalhatta bőkezűségét a város minden ispotálya, börtöne, kórháza és szegényháza, gyakran magáról a hercegprímási asztalról vagy konyháról is.” Végrendeletében azt kérte, hogy testét Alamizsnás Szent János „lábai alá”, az általa építtetett kápolna alatti kriptába temessék. Igen magas kort megérve 1746. december 6-án halt meg. Ravatala három napon keresztül állt a pozsonyi Szent Már- ton-dómban, ahol minden nap egy-egy halotti beszéd hangzott el. Rézkoporsóját ezután helyezték végső nyughelyére. 32 hídlap hidlap.net A pját, aki szintén az Imre nevet viselte, igen korán elvesztette. Nevelése testvéreivel együtt anyjukra, Bucsányi Zsuzsannára maradt, aki az 1664-ben született Imre nevű fiát a nagyszombati jezsuita iskolába íratta, de a fenyegető kuruc veszély miatt tanulmányait már Sopronban fejezte be. Ott kedvelte meg a pálosokat is, akiknek a városhoz közeli, bánfalvai kolostorához - amint Koltai András idézi - „a hely szépségétől megejtve, kedvtelésből gyakran kilátogatott”. Tizenöt esztendős korában Bánfalván kérte is a felvételét a pálos rendbe, ahol 1681-ben letette szerzetesi fogadalmait. Bécsújhelyen majd Rómában tanult, pappá szentelése után pedig filozófiát és kánonjogot tanított Nagyszombatban. Előbb generálisi titkár lett, mígnem I. József császár váci püspökké nevezte ki. Ekkor azonban szinte teljesen munka nélkül maradt, hiszen püspöki székh elvét a kuruc harcok miatt még csak meglátogatni sem tudta, így történt, hogy Brajkovics Márton zágrábi püspök halálakor személyesen kérte az uralkodótól a megüresedett széket, amelyet haladéktalanul meg is kapott. A zágrábi egyházmegye a magyarországiakhoz képest kiterjedt és jól szervezett volt, tisztes jövedelemmel. Az újdonsült főpásztor nagy jótevője lett egyházmegyéje templomainak. Átépíttette a zágrábi székesegyházat, más templomok számára új oltárokat emeltetett és látott el számos egyházi kinccsel és felszereléssel. Meggyőződéses híve volt az uralkodó dinasztiának és az abszolutizmusnak. Amint 1723-ban írta: „...ha tehetném az egész világot a legfenségesebb Austriai Ház hatalmas uralma alá vetném”. Éppen az ő javaslatára fogadta el a horvát ország- gyűlés a Habsburgok nőági örökösödését. Bécs szemében ez tovább növelte a püspök becsületét, nem véletlen, hogy öccsével, Gáspárral együtt grófi címet kapott. Óriási érdemei voltak abban, hogy a magyar országgyűlés is elfogadta azt a törvényt, amely Pragmatica Sanctio néven vonult be a történelembe. III. Károly császár ki is Kevés emberben fedezhető fel annyi ellentmondás, mint Esterházy Imre érsek jellemében. Egyházi pályáját pálos rendi szerzetesként kezdte és egészen a hercegprímási székig jutott mindvégig hűségesen szolgálva a Habsburg-di- nasztiát. Mindeközben a protestánsüldözéseke ellenezte, prímásként lelkes adakozó, pompakedvelő építtető, aki a világi méltóságokat meg szégyenítő lakomákat rendezett, miközben ő maga minden hivatalos iratot „Frater Imre” né ven írt alá és fekvőhelye rosszabb volt, mint eg egyiptomi sivatagi remetéjé.
