Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-14 / 10. szám
helyi história hogy 1875-ben Rákosi Jenő igazgatása alatt megnyitotta kapuját a Népszínház, ahová a jó szerzői, gyakorlati, dramaturgiai érzékkel rendelkező Csepreghyt a színház titkárának nevezték ki. Rákosihoz rokonsági kötelék is fűzte, nővérét, Rákosi Idát vette ugyanis nőül 1872. február 10-én. Zenés, énekes, táncos játéka, a „Vízözön” hozta meg számára a közönségsikert 1876-ban. Ettől kezdve sikert sikerre halmozott. Két legismertebb, legtöbbet játszott darabja „A sárga csikó” és a „A piros bugyelláris” voltak. Hiába aratott azonban zajos sikereket, egészségén elhatalmasodott a tüdőbaj. 1878-tól Olaszországban, Görögországban, végül Göbersdorfban gyógyítatta magát, ahonnan már nem tért vissza - 1880. február 6-án itt huny el. A Kerepesi temetőben a Gerster Kálmán terve szerint emelt szép sírkő és a költőnek Huszár Adolf által mintázott, dombormű arcképe jelöli nyugvóhelyét. Élete delején félbemaradt pályáját így jellemezte Hegedűs Géza: „Ha Csepreghy Ferenc szerencsésebb, nagyobb lehetőségeket kínáló irodalmi korszakban alkot, vagy ha korai halála nem akadályozza, hogy átélje a századforduló szellemi izgalmait - a drámairodalom legjelentéchhott a Ijáthun született Csvprptjf/ii/ jferencz drámaíró IS S3 'féj IS (SO 130. születési évfordulója é/rtle/féi tisztelettel őr ölj ti meij /7 C S E M AI) 0 K.v ral^m alajis,-érvéreié kenyebb alakjaihoz emelkedhetett volna. Tehetségben nem volt hiány nála, de belenőtt irodalmunk és főleg drámairodalmunk apályába, s nem lett több mint kora legügyesebb, legleleményesebb mesterembere.“ Diplomácia és karrier - IV. és V. Miklós érsekek Varga Péter Dénesi Amint Hegedűs András írja, történetírásunk korábban „Szügyinek” is nevezte azt a Miklós érseket, akit a vatikáni levéltár konzekvensen Vásáriként említ. A különböző névváltozásoknak családi okai vannak, Miklós nagyapja Lóránd volt ugyanis az, aki a Nógrád megyei Szügyről a Bihar megyei Vásáriba költözött. A pja Miklós erdélyi alvajda, anyja pedig Telegdi Csanád esztergomi érsek testvére. Nevelését tehát minden bizonnyal a „nagy építtető” nagybácsira bízták, akinek nyilván szerepe volt abban is, hogy a fiatalember egyházi pályára lépett. Feltételezhető külföldi tanulmányok után az akkor még egri püspök nagybácsi mellett magister, kanonok majd főesperes, 1333-ban pedig már váradi kanonok. Hat esztendeig semmi feljegyzés nem maradt róla, mígnem 1339. január 17-én XII. Benedek pápa az esztergomi főegyházmegye prépostjává nevezi ki. 1343-ban Erzsébet anyakirálynő kísérőjeként Nápolyban járt, ahonnét követet menesztettek VI. Kelemen pápához Avignonba, hogy Őszentsége támogassa Nagy Lajos öccsét, András herceget abban, hogy feleségével, Johannával együtt őt is Szicília királyává koronázzák. A küldöttség diplomáciai terveit elképesztő mennyiségű drágasággal, 6,6 tonna ezüsttel és 5,1 tonna arannyal igyekezett megtámogatni, a pápai kamarásnál Erzsébet és Lajos tudta nélkül. A vesztegetésben szintén ártatlan Miklós szolgálatait a király nem mulasztotta el megjutalmazni, mégpedig az időközben megüresedett nyitrai püspöki székkel. A pápa végül beleegyezését adta a koronázáshoz, de még ki sem hirdették az erről szóló bullát, amikor Andrást 1345 szeptemberében Aversában meggyilkolták. A merénylet óriási politikai botrányt kavart és okot szolgáltatott Anjou Nagy Lajos magyar királynak, hogy 1347-ben hadjáratot indítson rokonai, a nápolyi Anjouk ellen. A hadjáratot szintén Vásári Miklós készítette elő, mint a király előre- küldött követe. Küldetése során számos itáliai fejedelmet sikerült a magyar király pártjára állítania. Ezt követően hamarosan ismét a pápánál járt Lajos követeként, hogy kieszközölje megerősítését a szicíliai királyságban. Jutalma nem volt csekély. Immár nemcsak nyitrai megerősített püspök volt, hanem „postulatus”, azaz kijelölt zágrábi püspök is lett. Ebben a címében azonban a pápa mégsem erősíthette meg, mert az időközben elhunyt Harkácsi István helyére haladéktalanul a kalocsai érseki címre jelölték 1349-ben. Történt azonban, hogy még ugyanezen évvégén elhunyt Telegdi Csanád esztergomi érsek, így 1350. január 11-én VI. Kelemen pápa Vásári Miklós „választott kalocsai érseket” nevezte ki esztergomi érsekké. Diplomáciai sikereit az 1358. évben koronázta meg a zárai békével, amelyben sikerült visszaszerezni Dalmáciát. Ezt azonban Vásári Miklós már nem sokkal élte túl. E csodálatos karriert befutó nagyszerű diplomata, aki egyben kifinomult ízlésű, művészeteket kedvelő főpap is volt, még abban az évben elhunyt. Utóda szintén Miklós, az esztergomi érsekek sorában e néven ötödik. Származásáról és fiatalkoráról keveset tudunk. Életrajzírója, Pór Antal véleménye szerint feltehetően már korán a királyi kancellária szolgálatába léphetett. 1349-ben nyitrai püspökké választották, ám a következő esztendőben már zágrábi püspök. Ez bizalmi pozíció volt, hiszen neki kellett előkészíteni a király itáliai útjait. Igaz ugyan, hogy diplomáciai tevékenysége miatt nem sok időt tartózkodott püspökségében, annak birtokviszonyait azonban sikerült rendeznie, de 1356 novemberében már mint kalocsai érsek és királyi kancellár jelenik meg. Egészségi állapotára vonatkozóan érdekes adat, hogy testi gyengesége és gyomra rossz emésztő képessége miatt kéri a pápa fölmentését azon hazai szokás alól, hogy böjti napokon tejes ételekkel és tojással nem táplálkoznak, ő ugyanis állapota miatt halat nem ehet. Az esztergomi érsekké való kinevezéséről szóló pápai megerősítés 1358. október 8-án kelt. Ebben a méltóságában is folyamatosan elkísérte királyát hadjárataiba. Egy ilyen hadi vállalkozás során a mai Sebrenica várának ostrománál szolgái kilopták sátrából a királyi nagypecsétet. A pótlására vésetett új pecséttel minden korábban kelt oklevelet hitelesíteni kellett. Miklós érseknek köszönhető, hogy a kancellári cimet esztergomi érsekként is megtartva, sőt azt főkancellársággá fejlesztve utódaira is áthagyományozhatta és ezzel újabb fontos hivatallal növelte az esztergomi érsekek világi tisztségeit. 1367. november végén vagy decemberében hunyt el. hidlap.net hídlap 33
