Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-07 / 9. szám
helyi história tok közül a harmadik, rangban pedig a főkáptalan kanonokjai között a hetedik helyen állt. Tekintélyét tanúsítja egy 1211- es adat, amely szerint ekkor az érseknek a pápához küldött megbízottja, és aki 1222- 1245 között több alkalommal a pápa megbízásában jár el Magyarországon. Maga a prépostsági templom és káptalani épületek már 1543-ban elpusztulhattak, amikor a vár védői a hegytetőn elhelyezett török ágyúütegeket lőtték. A várral szemközt emelkedő, azzal majdnem azonos magasságú hegy tetején a törökök 1594-ben erődítményt építettek, amelyet „Tepedelen”-nek (Fej-lyukasztó) neveztek. Az egykorú leírások szerint a kétszáz főnyi őrséget befogadó erőd fontos szerepet játszott Esztergom török kori ostromaiban. Alaprajzát Claudio Cogorano olasz hadmérnök 1595-ös felméréséből ismerjük, képét több 16-17. századi látkép is megörökítette. Egy 1685-ös metszet még jelöl kisebb épületromokat a hegytetőn, a palánkvár szétbontásakor azonban a romokat is elbontották, illetve a falmaradványokat eltemették. A 12. századi templom alapfalának csupán kis részletét sikerült eddig feltárni 1992-ben a hegytetőn, a Becket Tamás utca 20-as számú ház kertjében. A 185 centiméteres vastag alapfal jelentős méretű épületre enged következtetni, melynek régészeti feltárása még a jövő feladata. A nagy építtető - Telegdi Csanád érsek Varga Péter Dénes A káptalan 1330-ban ugyan Dörögdi Miklóst választotta érsekké, ám ő pápai megerősítést soha nem kapott, ezért végül kénytelen volt megelégedni az egri püspöki címmel. A Piast Boleszló halálával megüresedett esztergomi érseki széket valójában Telegdi Csanád foglalta el, vélhetően Károly Róbert kívánságára. A z érsek az ősi Csanád nemzetségből származott, a família birtokai az azonos nevű megyében feküdtek. Az évszázadok alatt több ágra szakadt családból történetünk szempontjából Tamás érdemel említést, akinek négy fia volt, egyikőjük Csanád, aki 1280 körül születhetett és a papi hivatást választotta. Előbb a váradi egyház káptalani iskolájának tanulója lett, később a padovai egyetemen folytatta tanulmányait, majd hazatérve 1318-ban már a váradi káptalan prépostja. Tanultságát az uralkodó figyelme sem kerülte el. Hamarosan a királyi kápolna ispánja lett és titkos jegyző. 1322-ben szentelték egri püspökké, a korabeli források szerint gondos főpásztora volt egyházmegyéjének, ítélkezett birtok-, illetve peres ügyekben, benépesítette a püspökség egyes lakatlan területeit, igazságot tett a pálosok és az Agoston-rendiek jogvitájában és a különböző egyházi birtokok hovatartozását illetően. Mindemellett igen jó kapcsolatban maradt továbbra is a királyi családdal. Az ő jelenlétében erősítette meg Károly Róbert 1326-ban a Szent György lovagrend szabályzatát. Ez a világiakból álló testület feladatának tekintette a pogányok elleni küzdelmet és a király személyes védelmét. Telegdi Csanádot XXII. János pápa 1330. szeptember 17-én kelt bullájában nevezte ki esztergomi érsekké „erényeinek méltó nagyságára” hivatkozva. 1333-ban fontos diplomáciai eseményre került sor, Károly Róbert fényes kísérettel ment Nápolyba, ahol eljegyezték András fiát Róbert nápolyi király idősebbik unokájával, Johannával. Az eljegyzés azért volt nagy horderejű, mert így a leendő nápolyi uralkodó a magyarországi Anjouk ágából származott volna. A király kíséretében természetesen ott találjuk az esztergomi érseket is. Károly Róbert 1342. július 16-án Visegrádon halt meg, testét ünnepélyes keretek között szállították át Székesfehérvárra, ahol sírja felett Telegdi Csanád érsek mondott beszédet, amelynek érdekessége, hogy szerkezete megegyezik a Halotti Beszéddel és Könyörgéssel. Ezt követően, néhány nappal a temetés utá az érsek megkoronázta az új uralkodót, I. (Nagy) Lajost a magyar püspöki kar és a Magyar Királyság minden báróinak és nemeseinek jóváhagyásával, hazánk történetében hosszú idő óta egyedülálló módon „egységes akaratból”. Ám az érseknek egyéb fontos teendői is akadtak. Esztergom még ' J 1304-ben a betörő csehektől szenvedett rendkívüli károkat, betörték a vár kapuját, felgyújtották a székesegyházat, kifosztották a kincstárat. Ezt követően az épületek felújításában Telegdi Csanád vállalt oroszlánrészt. Egy 14. századi krónika szerint „a dicsőséges Szent Adalbert vértanúról elnevezett székesegyháznak alapjáig lerombolt és teljesen elpusztított szentélyét újjáépíttette. Ezek után a templomot aranyozott táblaképekkel, kelyhekkel, pompás felszerelésekkel nemes lelkűén gazdagította. A vár erődítéseit és tornyait szintén teljesen felújíttatta. Az érseki palotát is a legnagyobb gonddal helyreállította és a palota oldala felől két kápolnát építtetett. Ezenfelül a várhoz csatlakozó erős és biztonságos várost épített, amelyet vaskos falakkal erősített meg, ezt Németvárosnak neveztette. Ebben a városban sok templomot is emeltetett” - írja Szende László. Telegdi Csanád építkezései a későbbi átépítések és ostromok során javarészt elpusztultak, ám a várkápolna freskói, amelyek itáliai művészek alkotásai voltak - még ha töredékesen is - megmaradtak, így az Alpokon túl. Közép-Európában az esztergomi falképek képviselik az olasz trecento festészet legkorábbi és legtisztább megjelenését. E nagyszerű és nagy formátumú főpap 1349. szeptember 2. és december 10. között halt meg. Ránk maradt gazdagon összetett pecsétje, melynek alsó szintjén Csanád érsek főpapi öltözetben térdel Szent Adalbert álló alakja előtt. hidlap.net hídlap 27
