Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-14 / 10. szám
helyi história Az Alsó-Garam mente 1848-49-ben Himmler György Az Alsó-Garam mente, azaz Léva és Párkány környéke számtalan emlékhellyel őrzi a szabadságharc emlékét. Nagysallón, a tavaszi hadjárat legfényesebb győzelmének színhelyén, valamint Kéménden és Köbölkúton emlékművek hirdetik a dicső eseményeket. Garamkövesden Bátori Schulcz Bódog emléktáblája, Ebeden pedig egy honvédsír ad helyet a március 15-i koszorúzásoknak, és szinte minden magyarlakta község megemlékezést tart március idusán legszentebb nemzeti ünnepünk alkalmából. E sztergomba és Párkányba 1848 márciusába gyorsan eljutottak a hírek a pozsonyi országgyűlésen és a Bécsben történtekről. A pesti események híre felvillanyozta a vármegye lakóit is, Esztergomban már március 18-án megalakult a nemzetőrség. A vármegye közgyűlése május 25-én tárgyalta meg a megyei nemzetőrség szervezését. E célból a párkányi járásban Baldacci Antalt, Matyasovszky Sándor esküdtet, Palkovich Károly főjegyzőt, Luby József főszolgabírót, Koller Károlyt, Hamar Pált, Pathó Pál alszolgabírót és Bíró Károlyt küldték ki. Május végén meg is indult a toborzás. Jellasic betörése idején Mészáros Lázár hadügyminiszter a vármegyei nemzetőrséget Komáromba rendeli. Kruplanicz Kálmán és Barta Adolf esküdtek augusztus 8-án összeszedték a Libád, Kicsind, Párkány, Nána, Kőhidgyarmat és Kéménd helységekben összeírt nemzetőrség felét, Kovács Pál pedig Ebed, Muzsla és Béla nemzetőreit. Ezek Dunamocson csatlakoztak az esztergomi nemzetőrökhöz és együtt indultak Komáromba, mintegy ezerkétszá- zan. 1848 szeptemberében tovább folyt az újoncozás a 19-23 évesek körében. Windisch-Grátz császári tábornok decemberi offenzívája kétségbeejtő helyzetet teremtett, Buda elfoglalása után, 1849. január 6-án Esztergom vármegyében ostromállapotot hirdettek ki. Január 15-én Schiffmann császári ezredes megszállta Esztergomot, és elrendelte a fegyverek beszolgáltatását. Mivel azonban a császári had nem mert átkelni a Dunán, a behódoló alispán, Andrássy Mihály rendeletéinek a párkányi járásban nem volt foganatja. A fegyvereket nem szolgáltatták be, mert a komáromi várőrségben reménykedtek. Egy 1849. január 22-én Pathó Pál szolgabíró által az alispánnak címzett jelentésben a hazafiúi érzelmek ilyetén megnyilatkozásairól olvashatunk: „Tekintetes Első alispány Urnák meg hagyásakövetkeztébenHertzegWindich- Grátz által ki adott Prodamatiónak ki osztása véget ki menvén Kis Újfalu helység lakossai el nem fogadták és ki hirdetni semmi szin alatt nem engedték. Tiszteletes Urokat is a szó székbül leendő ki hirdetéstűi el tiltották úgy a fegyvereiknek bé szedését meg gátolták, agyon szurkálással fenyegetvén, a ki fegyveriknek bé szedése véget udvaraikban bé lépni bátorkodna: továbbá Magyar és Németh Szölgyén helységekben fel olvastattak ugyan a Proclamatiók s a Statáriumi rendeletek a Bírák Házaikra és a Táblákra fel ragasztattak, de kevés idő múlva a lakosok által le repeget- tettek, s a fegyvereknek bé szedését nem engedték azon nyilatkozattal, (hogy) készebbek meghalni, mint fegyvereiket kiadni, s ki erőszakot akarna ellenök használni, azt az életbül azonnal ki végeznék: - A helybéli lelkész a Templomban rendelet következtében szinte el kezdvén a Proclamatiót hirdetni, arra a Templomban nagy zúgás és fent szóval való kiabálás történvén, Lelkész Úr a kihirdetésben a Templomban tett lárma által gátoltatott, s midőn a Templombúi Isteni Szolgálat után ki jött a nép, meg álapodtak a Templom előtt, Templombúi haza menő Lelkészt megtámadva, igen tsúfos, és rágalmazó nevekkel, szidalmakkal illették, annyira bőszült e két Helység lakossága hogy ott személy bátorság nints: mirűl tévén hivatalos jelentésemet.“ 1849 januárja végén a párkányi járás népe Köbölkúton gyűlést tartott, ahol 30 hídlap
