Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-05-09 / 18. szám

helyi história

Egy humanista főpap: Vitéz János

rikusra Hunyadi nyugodtan rábízhatta levelezéseit, történetesen azokat is, amelyekben a török közeledtéről értesítette a pápát és Európa hatalmasságait.

1444-ben azonban elkeseredetten hagyja el az udvart. Csalódottságának oka valószínűleg a drinápolyi béke megszegése és az ennek nyomán bekövetkezett várnai csatavesztés lehettek. 1445-április 24-én kelt levelében mindenesetre a következőket írja: „Miután tehát a háború hallgatásra kényszerítette az erkölcs és törvény világát, akaratlanul is tétlenségre kárhoztattam.” A várnai csatában elesett többek között az egri püspök, Rozgonyi Simon és Giovanni de Dominis váradi püspök is. A megüresedett váradi egyházmegye püspökévé a pápa 1445. június 1-jén Vitéz Jánost nevezte ki, amely kinevezést tulajdonképpen Hunyadinak köszönhette.

Országos ügyei mellett soha nem feledkezett meg a tudományokról és a művészetekről. Külországban is híres könyvtárát jól jellemzi, hogy például Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa nem egy könyvét kérte kölcsön, hogy lemásoltathassa. Valójában Vitéz könyvtára tekinthető a később világhírű Bibliotheca Corviniana előképének. 1456-ban a haldokló Hunyadi János mellett találjuk, aki végakaratában fiait a püspök oltalmába ajánlotta. Vitéz mindent elkövetett, hogy eleget tegyen barátja, az egykori kormányzó kívánságának. Ennek ellenére, bár a Hunyadiház nagy ellenségével, Ciliéi Ulrikkal fiaivá fogadtatta Lászlót és Mátyást, a két fiúval együtt 1457. március 14-én mindhármukat letartóztatták és Esztergomba hurcolták, ám a püspököt Szécsi Dénes érsek néhány hónap elteltével kiszabadította fogságából.

Hunyadi László kivégzését ugyan nem tudta megakadályozni, de Mátyás szabadon bocsátása érdekében Prágában már ő tárgyalt Podjebrád Györggyel. Mátyás úgy is bánt Vitézzel, amint az mesterének és családja rendíthetetlen hívének kijárt. Igaz, egyelőre nagyobb ranggal és

Talán nincs is történelmünkben akár a kevésbé jártasak körében sem olyan magyar, aki ne ismerte, hallotta volna e nevet: Vitéz János. Igaz, ő maga születési helyéről Ioannes de Zredna-nak nevezte magát, Vitéznek csupán Galeotto Marzio és Bonfini keresztelte őt.

A

mint Hegedűs András, Vitéz életrajzírójára, Fraknói Vilmosra hivatkozva említi, neve jelzője lehet akár a háborúkban való bátorságának is. Ezt látszik megerősíteni a család címerében megjelenő oroszlán. Felmenői már az Anjouk idején jelentős birtokokat és tisztségeket mondhattak magukénak. Szüleinek házasságából egy leány még biztosan született, Borbála, akinek fia Csezmicei János, közismertebb nevén Janus Pannonius, a kiváló humanista költő. Vitéz már Zsigmond korában gyorsan emelkedett a tisztviselői ranglétrán, pályafutását is az ő kancelláriájában kezdte, de az sem kizárt, hogy 1433-ban jelen volt a császárkoronázáson, 1441-től pedig már váradi prépost. Egyes feltételezések szerint ekkor kezdődött szoros kapcsolata Hunyadi Jánossal. A valószínűleg Páduában tanult, nagy műveltséggel rendelkező klecímmel nem ruházta fel, de sokáig semmiben nem döntött a püspök megkérdezése nélkül, későbben pedig leginkább Vitéz diplomáciai képességeit méltányolta. A püspök egyik legnagyobb érdeme volt, hogy 1463-ban a III. Frigyessel kötött bécsi szerződés értelmében viszszaszerezte a császártól a Szent Koronát.

Szécsi Dénes halála után a király hálából 1465-ben az esztergomi érseki székbe emelte. Olyan jelentős jövedelmekkel is ellátta őt, amelyek lehetővé tették, hogy könyvtára gyarapítása mellett nagy horderejű építkezésekbe is kezdhessen, és Esztergomot Magyarország humanista központjává tegye. Az érsek irodalmi munkásságán túl foglalkozott asztronómiával, asztrológiával, történelemmel, filozófiával és filológiával is. így hívta meg hazánkba a híres csillagászt, Regiomontanust, valamint a kitűnő történetírót, Galeottó Marziót. Az esztergomi építkezések, a díszes érseki palota és a csillagvizsgáló méltán vívták ki a kortársak elismerését és a mai kor régészeinek és művészettörténészeinek csodálatát - emeli ki joggal Hegedűs András.

Ám összeütközésbe is került a király- lyal, mégpedig az elhúzódó csehországi háborúk miatt. O maga állt a háborút ellenzők élére mondván, hogy az ország pénzét a haza védelmére készek feláldozni, de idegen országra költeni nem hajlandók. A közöttük tovább feszülő ellentét másik oka Mátyás egyre inkább elhatalmasodó önkényuralmi rendszere volt, amely szöges ellentétben állt mindazzal, amire Vitéz János egykor tanította. Az ellentét odáig fajult, hogy Mátyás házi őrizetbe vetette, javait lefoglalta, váraiba királyi őrséget rendelt és bár később a király igyekezett vele kibékülni, a Janus Pannonius-féle összeesküvésben

való részvétele miatt 1472-ben ismét

elzáratta, ekkor Visegrádon. Ilyen méltatlan körülmények között hunyt el a nagyszerű tudós és diplomata, Magyar- ország legnagyobb humanista főpapja 1472. augusztus 9-én.

Varga Péter Dénes