Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-01-17 / 2. szám
életmód Érett-e az iskolára a gyermekem? A homokozóból az iskolapadba A hatévesek szüleit mostanában az iskolával kapcsolatos kérdések foglalkoztatják: maradjon a gyermek még egy évig az óvodában, vagy érett már arra, hogy végigülje a tanórákat, és megfeleljen a követelményeknek? A szülőknek a legszakszerűbb és legmegszívelendőbb tanácsot a csemete óvodapedagógusai, illetve a nevelési tanácsadók szakemberei adhatják, de néhány általános gondolattal mi is megpróbálunk utat mutatni Drozdík Katalin párkányi pedagógus segítségével. Évvesztes vagy évnyertes? A köznapi szóhasználatban sokáig évvesztesként emlegették azokat a gyermekeket, akik nem hatévesen, hanem majdnem hétévesen kerültek az iskolapadba. Mára ez a kifejezés szinte jelentőségét vesztette, hiszen a mostani szabályokból adódóan az iskolakezdést akár nyolcéves korig is ki lehet tolni, így egy elsős osztály tagjai között akár másfél év korkülönbség is lehet. Vekerdy Tamás, a neves gyermekpszichológus pedig évnyertesnek nevezi azokat a nebulókat, akiknek hatévesen még egy önfeledt játékos évet engednek a szülők az óvodában. A jelenlegi törvények szerint azok a gyermekek, akik május 31-ig betöltik hatodik életévüket, abban az évben iskolakötelessé válnak, ami azt jelenti, hogy akkor is „be kell őket íratni" az iskolába, ha a szülők és a szakemberek úgy döntenek, hogy még egy évig az óvodában maradnak. A június 1. és augusztus 31. között születettek bár évhalasztónak minősülnek, egy alkalmassági vizsgálat után megkezdhetik tanulmányaikat, ha a szülő úgy kívánja. A szeptember elseje és december 31-e között hatodik születésnapjukat ünneplő gyermekek a szülő kifejezett kérésére a szakemberek engedélyével kezdheti meg tanulmányait, amire a gyakorlatban alig akad példa, sőt egyre inkább az jellemző, hogy a szülők a május előtt született gyermekeknél is fontolgatják az iskolakezdést. Ha a gyermek még nem érett meg ugyanis az iskolai követelmények teljesítésére, kudarcok sorozata érheti, ami évekre, esetleg az egész iskolai pályafutására meghatározza a tanuláshoz és az iskolához fűződő viszonyát, ami befolyásolhatja pályaválasztását és a későbbi életét. Az esetek többségében jót is tesz a gyermeknek a halasztás, viszont ha a csemete már minden tekintetben érett az iskolára, akkor hátrányos is lehet még egy évig a „kisdedóvóban" tartani. A szülők gyakran elbizonytalanodnak a döntésben, vagy azért, mert féltik a gyermeküket, és nem akarják idő előtt megfosztani őket az óvodás korral járó felhőtlen élettől, vagy azért, mert túlértékelik csemetéjük képességeit, érzelmeik irányítják őket, és egyenesen traumaként élik meg, ha gyermeküket fizikuma, vagy képességei alapján nem tartják alkalmasnak az iskolára. Bizonytalanság esetén ne féljünk a nevelési tanácsadó segítségét kérGábor Éva ni. Az ott elvégzett tesztek alapján a szakember javaslatot tesz, de a végső döntést mindenképpen a szülő hozza meg. Kisérettségi Az iskolaérettség megítélése összetett dolog, melynek során a gyermek egész személyiségét figyelembe kell venni. Önmagában nem elegendő, ha tud írni és olvasni, és az sem, ha bátor fellépésű, magabiztos, „fel nőttes". Az iskolaérettség fogalma alatt valójában az iskolai tanulmányok megkezdésére való alkalmasságot értjük, melynek során az óvodapedagógusnak azt kell felmérnie, hogy a kisgyermek képes lesz -e megfelelni bizonyos alkalmazkodási követelményeknek, képes lesz -e majd négy-öt órán át meghatározott szabályok szerint viselkedni, nyugodtan ülni a padban, figyelni a tanító szavára, válaszolni kérdéseire, és csak akkor szólalni meg, és akkor indulni el valahová, amikor engedélyt kap rá. Mindez viselkedési állandóságot, nagy belső fegyelmet igényel. A gyereknek le kell küzdenie azt az óvodában még természetes igényt, hogy azonnal közölje, ami az eszébe jut, azonnal kimondja, amihez kedve van, vagy abbahagyja a foglalkozást, ha elunja, és máshoz kezdjen. Az iskolaérettséget a fizikai alkalmasság, a pszichés alkalmasság és különféle egyéb képességek határozzák meg. A legalapvetőbb fizikai feltételek tehát a megfelelő testi fejlettség (legalább 110 centiméteres testmagasság és 18 kilogrammos testsúly), általános jó erőnlét, hiszen a táskát is cipelni kell, az első úgynevezett alakváltozáson való átesés (pocakos kisbabás alkat helyett nyúlánk, kislányos- kisfiús alkat), a fogváltás megkezdődése és az egyértelműen meghatározható jobb-, illetve balkezesség. A pszichés alkalmasság ismérvei közé tartozik, hogy a gyermek várja az iskolát, készül rá, elvégzi a rábízott feladatokat, nem hagyja félbe a tevékenységeit, tud önállóan dolgozni, képes a kortársaival és a felnőttekkel való kapcsolatteremtésre és -fenntartásra, megtalálja a helyét a közösségekben, de figyelembe kell venni azt is, hogy hogyan tűri a szeretteitől való távollétet, a sok idegen arcot, a tömeget, és miként viseli az őt ért kritikát és a kudarcot. A testi és lelki alkalmasság mellett egyéb készségek is meghatározzák az iskolára való alkalmasságot. Az iskolaérett gyermek képes tartósan (10-15 percen keresztül) lekötni magát rajzolással, feladatok megoldásával, színezéssel, köny- nyedén megtanul és visszamond rövid hidlap.net
