Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-04-25 / 16. szám

exkluzív J dériképpen magyar kötődésűeknek kell lenniük. Pontosabban szólva: mi esztergomi kötődésű emberekből akarunk csapatot alkotni, és hogyha ez a gondolkodás csupán a második helyre elegendő, akkor azt mondom: legyünk arra büszkék.- Miért fontos az, hogy esztergomi kötődésűek legyenek a játékosok?- Mi már hosszú évek óta nagy figyelmet fordítunk a következő játékos-nemzedékekre, első zászlóhordozói voltunk az utánpót­lás-nevelésnek. Ha valaki utánpótlással foglalkozik, és arra neve­li a gyerekeket, hogy nektek itt egy közösségben lesz részetek, nektek itt örömet szerez majd a játéknak a lehetősége, és ha te idejössz az esztergomi csapathoz, akkor nemcsak huszonévesen, amikor az erőd teljében vagy, hanem negyvenévesen is meglesz a helyed, és lesz hová jönnöd, akkor ezt nemcsak mondani kell, hanem így is kell gondolkodni, és ezek szerint kell cselekedni is. Emiatt számunkra nem lehet az egy alternatíva, hogy teszem azt, nagy számban külföldi játékosokat hívjunk, vagy más kluboktól csábítsunk ide legénységet. Persze, az élet a maga törvényei sze­rint mindig megy előre, az idők változnak, és teljes felelősséggel nem lehet kijelenteni ma azt, hogy holnap, - vagy mit tudom én - egy vagy két év múlva, netán soha nem kerül erre sor. De a szándék az - és ez van deklarálva - hogy elsősorban saját neve­lésű, fiatal, esztergomi játékosoknak adjunk lehetőséget. Annál is inkább, mert a rögbinek az a szellemisége, hogy közösséget, családot alkot. Ebbe pedig nem fér bele, hogy aki - úgymond - megdolgozta az előkészítést, utána a sikereknek már csupán a- második vonalában tudjon helyet foglalni.-A királyváros milyen fontosságú helynek számít a nemzetközi rögbitérképen? Jegyzik-e világszinten is?- Nemzetközi szinten Esztergom már egy jól ismert rögbis „cél-ország". Ennek egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy az elmúlt négy-öt esztendő során közel húsz nyugat-európai rögbicsapat akart Esztergommal (barátságos) mérkőzést ját­szani. A másik az lehet, hogy az Interliga küzdelmeiben immár második alkalommal a legjobb négy közé jutott a csapatunk. Ugye, a mostani hétvégén kerül sor a döntőbe jutásnak a visz- szavágójára (az Esztergomi Vitézek Suzuki április 25-én, szom­baton játszik Interliga elődöntő-visszavágót a szerb Pobednik Belgrad együttessel a Vasas pályán 14.00-tól - a szerk.), ahol egy rendkívül nehéz feladat előtt állunk, hogy a belgrádiak ellen ki­vívjuk a továbbjutást és a döntőbe kerülést - de hát ez a célunk. Ezenkívül a közép-kelet-európai ligában történő szereplésünk- ami már egy professzionális szervezésű, a Sportl televízió által támogatott rendszer - hasonlóképpen azt mutatja, hogy helye van a magyaroknak, Esztergomnak a rögbi nemzetközi vérke­ringésének a csúcsán. Merthogy ott jelen pillanatban a második helyen állunk, és reményeink szerint meg is tudjuk tartani ezt a pozíciót. Jókora dicsőséget jelentene, ha a temesvári, százszáza­lékosan professzionális csapat mögött másodikak lennénk... S a mondottak mellett elismertségünket az is alátámasztja, hogy az esztergomi rögbisport vezetőinek olyan a nemzetközi kommunikációja és a megítélése, hogy amikor edzői-játékvezetői szinten megjelenünk az európai országok különböző rögbis ese­ményein, nagy „respekt" övezi ezeket az embereket. Szőlősi Lász­ló, Suiogan Károly, dr. Magyarovics Gyula fantasztikusan nagy el­ismertséggel rendelkezik a kontinens „rögbi-nemzeteinek" a kö­rében. Úgy érzem, hogy velem kapcsolatban is megfelelő szinten érezhető ez, de, ezenkívül, a játékosaink közül említhetném pél­dául új reménységünket, Koller Zoltánt, aki sportpolitikusként is rendkívüli módon megállja a helyét, és hát ne felejtsük ki Deli Ernest Róbertét sem, aki egy igazi, „internacionalista gondolko­dású" jó ember. Képes pillanatok alatt könnyedén kapcsolato­kat teremteni, barátságokat kötni, akármilyen szintű vezetővel.- Az üzleti vállalkozásod, az egyesületi elnökségi munka nyilván­valóan rengeteg energiát igényel tőled, és rengeteg energiádat köti le. Hogyan és mivel tudsz kikapcsolódni, feltöltődni?- Hűha... (nevet) Azt mondhatom, hogy az igazi kikapcso­lódást a rögbi nyújtja. Illetve ezen belül a legkedvesebb - úgy­mond - hobbim az, hogy a barátaimmal rendszeresen összehív­juk a társaságot, és ilyenkor velük kiválóan jól töltjük az időt. hidlap.net hídlap 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom