Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-18 / 15. szám
exkluzív- Régebben buszoztam, és az nagyon jó volt, mert menet közben rendesen kipihentem magam, ma már viszont annyira sűrű a programom, hogy csak kocsival tudom megoldani a közlekedést. Nyilván sokkal jobb lehetne egy sofőr - de nincs, (nevet)- Esztergomban pedig mentőzöl is.- Tizennyolc éve mentőzöm (még az egyetemen kezdtem), s amikor 1994-ben elindult Esztergomban az orvosos-mentőtisz- tes kocsi, akkor itt csatlakoztam. S azóta folyamatosan csinálom. Tehát már az első csapat munkájában részt vettem.- Amellett, hogy itt is gyógyítasz, bizonyos értelemben talán köny- nyebb lenne az életed, az életetek, ha elszakadnál Esztergomtól.- Nem fogok.- Miért nem?- Elsősorban az emberek, a barátaim miatt, aztán a hely kisugárzása okán, harmadrészt pedig én külföldről is két hét alatt hazamenekülök. Még az úgynevezett „földi paradicsomban" sem bírtam tovább két hétnél. Merthogy jártam Thaiföldön, ami majdnem olyan, mint a „földi paradicsom", és két hét után honvágyam támadt, haza akartam jönni.- Thaiföldről hazakívánkoztál Esztergomba? Netán felötlőitek benned meghatározó itteni emlékek, ízek, illatok? Emberek?- Leginkább: emberek - ez a legfontosabb. Másrészt mindig lehet úgy sétálni, hogy az ember új útvonalakat és új dolgokat vesz észre. Itt hömpölyög a Duna, ez a mindenki számára borzasztó óriás energiafolyam. És jár is szorgalmasan oda mindenki feltöltődni.- A családodban te képviseled egyedül az orvosi hivatást?- Igen.- Mi ambicionált? Miért vágytál gyógyítónak lenni?- Édesanyám azt mondta, hogy nem tudom megcsinálni. És ha nekem azt mondják, hogy nem tudom megcsinálni, akkor azt kell.- „Csakazértis" alapon?- Naná! Meg főként azért, mert a Dobó gimnáziumban végeztem, és ott igen erős hatást gyakorolt rám a biológiatanárom, Popovicsné tanárnő. Abszolút ő határozta meg a választásomat. Egy jó tanár egy életre eldönti az ember sorsát.- Mondhatjuk, hogy akkor a „csakazértis" gondolata mellett ő irányított erre a pályára?- Meggyőződésem, hogy egy gyerek, egy serdülő, egy fiatalember agya olyan, mint a szivacs. Valamivel biztos föltölti magát. Aki számára a legjobb minőségű tudást adja, az fogja betölteni a tudatát. Nem panaszkodhatom egyébként, de ha, teszem azt, kiemelkedően sokkal jobb matektanárom lett volna, akkor most matematikus lennék.- Messzire vezet és bonyolult a kérdés, különösen a mai - nevezzük így: - feszült hazai helyzetben, de te hogyan látod és értékeled a magyar egészségügy állapotát? Működik, és minden rendben van, vagy óhatatlanul azonnali kezelés, gyors intézkedések tétele szükséges, mert működésképtelen?- Szerintem egy madár ne piszkítson a fészkébe, azazhogy én most inkább nem mondanék rosszat semmiről, nyilván azért sem, mert magam is alakítom, a részese vagyok. De szerény véleményem szerint a betegségek megelőzésében hatalmas szereppel bír a család és a közösség (így az iskola is).Tapasztalható, hogy, akinek családja van, tovább él, kevesebb betegség gyöt- ri. Úgy gondolom, aki egészséges szeretne maradni, annak nem bonyolult diétákat kellene követnie, és jó biztosításokat kéne kötnie, hanem ahogyan az a Tízparancsolatban szerepel: tisztelnie apját, anyját. Ehhez az ősi bölcsességhez azt tenném hozzá - lévén úgymond „katolikus fundamentalista"-, hogy az ima nem kihagyható. Értem ezalatt, hogy az ember nemcsak az anyagból áll. A betegségek java részét én ebben látom.- Nevezetesen, hogy a léleknek a nyavalyái tükröződnek, a bajai jelennek meg a test betegségeiben?- Meg a szellemé. Háromrétűnek gondolnám az embert: szellem, lélek, test. A betegséget a magam részéről „ajándéknak" tekintem, ami megmutatja az embernek, hogy merre tért le a vállalt programjától, csak az emberek nem tanulni szoktak belőle, hanem harcolni ellene. S ez a harc, minek utána nem a problémával foglalkozik, általában vesztes vagy kilátástalan.- Az orvoslás szüneteiben mivel kapcsolódsz ki? Úgy hallottam, például nagy kedvenced az orosz irodalom.- Igazából nem ez a fő hobbim, ám tagadhatatlanul életem egyik vezérlő csillaga, a másik pedig: Liszt Ferenc. Eredetileg a Balassa kórusban énekeltem, most már sajnos nem engedhetem meg magamnak, mert ahhoz kellő rendszeresség kéne, de Reményi Károly bácsi életem egy harmadik vezérlő csillaga, aki megszerettette velem a zenét és az oratóriumirodalmat. Meg jó barátom a fia, Reményi József, akivel egyébként sikerült azt elérni, miután ő zeneakadémista volt, hogy az esztergomi zeneiskolába hozta a zeneakadémia gólyatáborát, úgyhogy évente száz-százötven muzsikusnövendék „borzolja" a polgárok kedélyeit. Nem nehéz őket idecsábítani öt-hat napnyira. Esztergom mindenkinek mond valamit. hidlap.net hídlap 27
