Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-11 / 14. szám
helyi história kifogást a bővítés ellen, habár Földvá- ry István városi főügyész megjegyezte: nem tartja kívánatosnak, hogy „beépült városi területen hasonló gyártelepek létesíttessenek”. A Magyary-féle „cserépkályha- és edény-gyár” - ez mai fogalmaink szerint inkább csak egy közepes méretű műhelynek felelhetett meg - „egyszerű és díszes kivitelben” gyártotta az új cserépkályhákat. Ezenkívül „jó minőségű zománc-edényeit” és virágcserepeit reklámozta a helyi sajtóban, de kályhák, tűzhelyek átalakítását, javítását is vállalta. Az 1898-ban megejtett vizsgálat során a magyar királyi iparfelügyelő három kisebb hiány pótlására szólította föl a tulajdonost: munkarend, illetve munkásjegyzék készítésére, valamint kötszerek és gyógyszerek beszerzésére. A hiányosságokat rövid időn belül pótolták. Magyary László nem tartozott városa kiemelkedően gazdag polgárai közé. Az évente összeállított, a város legtöbb adót fizető polgárait feltüntető virilislis- tákon 1899-1903 között még nem szerepelt. Az 1904-ben összeállított jegyzékben viszont már a 65. helyen állt, 413 korona éves adóval. (Mivel iparkamarai tagságának köszönhetően az adóját kétszer számolták, az a valóságban csak 206 koronát jelentett.) Ez messze elmaradt például a listavezető Vaszary Kolos hercegprímás tízezer, vagy a második helyezett Krausz Izidor földbirtokos háromezer-hétszáz korona, mindkét esetben kétszer számolt adójától. 1908-ban a (kétszer számolt) 383 korona adójával visszacsúszott a 78. helyre, 1910-ben pedig nem került föl a listára, azaz nem volt az első 97 között. Az 1910-es évek elején, akárcsak országos szinten, feltehetően Esztergomban is nehéz helyzetbe került a kályha- csempegyártás, mivel egyre elterjedtebbé váltak a vaskályhák. Magyary ennek ellenére még „megkapaszkodott” a vi- rilislista alján: 1912-ben például a 96. (kétszer 216 koronával), 1918-ban pedig a 93. (kétszer 234 koronával). Nem tudjuk, hogy a kétszer számolt, összesen tehát 432, illetve 468 korona, amely abszolút értékben magasabb volt az 1910 előtti években befizetett adójánál, ténylegesen is többet ért-e annál, tekintettel az egyre növekvő inflációra. (A „konkurens” Weisz Mihály, aki a Simor János utca 26 szám alatt működtette hosszú évtizedeken át a kályhagyárát, az említett években nem található a listán. Ezt megelőzően azonban, például 1900-ban és 1901-ben 300-300 korona fölötti, egyszer számított, tehát tényleges adóösszeggel volt j feltüntetve,) Magyary László nemcsak megbecsült iparosként szerzett elismerést magának, hanem városának jeles közéleti szereplőjeként is. Tagja volt Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának, valamint Esztergom város képviselő-testületének. 1910-től 1919-ig a mintegy ötszáz tagot számláló, 1886-ban alakult esztergomi ipartestület elnöki tisztségét viselte. Megválasztása alkalmából, az 1910. július 31-i rendkívüli közgyűlésen kijelentette, hogy működését „a legteljesebb pártatlanság, igazságos szigor és takarékosság fogják jellemezni”. Akárcsak elődje, Dóczy Ferenc pékmester, ő is elsősorban az iparosság társadalmi elismertségének növeléséért, a hatékonyabb érdekérvényesítésért küzdött. A nehéz háborús években állami, katonai megrendelések kijárásával igyekezett munkát szerezni az esztergomi iparosoknak. Ellentétben elődjével, harsány hangú, tüzes szónok volt. 1918 áprilisától, súlyos betegsége miatt, már nem vett részt az ipartestület elöljárósági gyűlésein. Magyary László tagja volt a „Tarkaság” nevű asztaltársaságnak, majd az 1899-ben alakult Esztergomi Polgári Egyesületnek, amelynek vezetésében fontos szerepet vállalt. 1904-ben az Esztergomi Katolikus Legény- egylet világi elnökévé választották. Az egyesület célja az iparossegédek „vallás-erkölcsös fejlődésének előmozdítása”, „testvéries fogadása, útbaigazítása és némi támogatása”, továbbá szellemi és anyagi javaik gyarapítása volt. Hosszú éveken át az esztergomi rokkant- és nyugdíjegylet vezetői tisztségét is betöltötte. Szociális érzékének ipartestületi elnökként is tanújelét adta azzal, hogy - főleg a háború ideje alatt - kihangsúlyozta a jótékonyság „minél szélesebb keretben leendő gyakorlását”. Magyary László viszonylag fiatalon, 54 éves korában, 1919. április 17-én, íj MRGYARYLÁSZLÓ cserépkályha-gyára ESZTERGOM. Készit minden kivitelben és színben cserépkályhákat elsőrangú anyagból. hagy raktár kész cserépkályhákban. Kályhák átalakítását és javítását szakszerűen eszközli. <2 Költségvetéssel és árajánlattal felszólításra készséggel szolgál. szülővárosában hunyt el szívbajban. Közel hét évtized elteltével, 1990-ben utcát neveztek el róla, az egykori Mundi József utcát, mely a Szenttamás-hegy lábánál indul és meredeken tart a Kuck- lánder-hegy felé a Monteverdi utcáig. MRGYRRY LÁSZLÓ cserépkályha- és edény-gyára Esztergom, Deák F. utca 36. Telefon 124. Készít minden kivitelben és színben cserépkályhákat elsőrangú anyagból. jAjAúA hagy raktár kész cserépkályhákban. Kályhák átalakítását és javítását szakszerűen eszközli. táűAjA Külön virágcserép-osztály gépüzemre berendezve I Virágcserepek állandó raktára! Költségvetéssel és árajánlattal felszólításra készséggel szolgál. (L. Balogh Béni írását, mely fenti cikkünk háttéranyagául szolgált, a megyei levéltártól kaptuk.) hidlap.net hídlap 31
