Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-04 / 13. szám
exkluzív nagy pluszt adott ahhoz, hogy ezt a bunyós sportot űzzem. Még most is nagy élménnyel tudom nézni, amikor egyszer-egyszer újrajátssza valamelyik csatorna. A kezdeti lendület pedig megmaradt, és viszonylag hamar elkezdtem versenyezni, Zrínyi Miklós ugyanis látott bennem fantáziát. Aztán már gyerekként jöttek a sikerek, 1994-ben már például világkupát nyertem.- Hét évre rá pedig már felnőttek között tizennyolc évesen világ- bajnokságon szerepeltél...- Már tizenhárom évesen elkezdtem felnőttek között versenyezni, így nagy rutint szereztem addigra már, mire elértem a tényleges felnőtt kort. Az elején persze rengeteg kudarc is ért, akadt, hogy több száz kilométert utaztam egy menet bunyóért, de hát ezekből tanultam, erősödtem meg.- Tizenöt évet nehéz összefoglalni, mind a befektetett munkát, mind az elért eredményeket, de mégis hogyan lehet mindezt leírni?- Leginkább nagyon sok munka jellemzi, főleg a világversenyek előtt, de aztán ha megvan a háttér és az ember úgy áll fel a pástra, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy jó eredménnyel térjen haza, akkor meg is lesz az eredmény, persze nyilván kell hozzá némi szerencse is, de azt gondolom, Zrínyi Miki egy annyira vérprofi edző, hogy mindig megfelelő felkészültséggel mentünk el ezekre a versenyekre. Nem hiába, hogy az esztergomi kick-boxosok ilyen eredményeket tudnak elérni. Az érzések?! Amikor a dobogókon álltam, akkor én mindig szerettem pityeregni, akkor megy ki az emberből az egész stressz. A világ- versenyek eredményeit ezzel együtt mindig nehéz volt felfogni, számomra ehhez legalább egy hét kellett. Viszont szerintem, amikor már több EB-t, vb-t nyer az ember, akkor már az elvárások miatt van rajta egy nagy teher. így volt ez a 2006-os két Eu- rópa-bajnoki címe megszerzésekor is. Ezt a stresszt pedig valaki vagy tudja kezelni, vagy nem, viszont én kicsit érzékenyebb vagyok, így ezt nekem nem mindig sikerült, volt, hogy ment el vb meccsem emiatt.- Ez szerepet játszott abban, hogy abbahagytad az élvonalbeli sportolást?- Nem, nem ezzel volt a probléma, hanem hiányzott az elismerés, jól esett volna, ha országos szinten is a megbecsülnek, és itt nem anyagira gondolok, hanem erkölcsire. Mindez annak ellenére, hogy a magyar kick-boxosok, így természetesen az esztergomiak is a világ elitjébe tartoznak. A világversenyeken a többi nemzet versenyzői mindig azt nézik, hogy melyik ágon szerepel magyar bunyós, mert tőlünk tartanak. Ezt viszont, aki nincs benne a sportágban azt nem nagyon tudja. Az elismertség hiányához persze társultak az álmaim, céljaim, amik megvalósítását már nem tudtam az élsporttal összehangolni. Még tíz évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a kick-boxból megyek nyugdíjba, de végül azonban ez nem így lett. Sport mellett pénzt keresni, rendkívül nehéz, sőt nem is lehet. Sajnos pénzből élünk, ráadásul most különösen fontos, hogy több lábon álljon az ember, aki viszont benne van az élsportban, az nem igazán tud olyan pénz- kereseti lehetőséget szerezni, ami tényleg előre is viszi. Tengeni- lengeni lehet az életben, de nekem ez kevés volt, így sajnos változtatnom kellett.- Mikor tetted meg ezt a komoly lépést?- Az utolsó évem 2006 volt, 2007 január-februárjában még elkezdtem edzeni, de már nem éreztem azt a tüzet, amit érezni kell, mert anélkül nem megy.- Az olyan eredményes sportolók, mint te, végleg azért sosem szakadnak el a sporttól, nálad ez hogyan alakult?- Hobbi szinten továbbra is sportolok, meg is őrülnék, hogy ha nem mozoghatnék. Elsősorban a kick-box-aerobickozom, heti kétszer tartok órákat Gyermelyen és Esztergomban, ebben pedig százszázalékosan kiélem magam, és nagyon élvezem. Néha úgy érzem kevés, akkor jó lenne lemenni az edzőterembe püfölni a zsákot. Ezenkívül egyébként még elkezdtem futni - na ha ezt a Miki most meglátja, biztosan nem fogja elhinni, mert sosem szerettem futni, mindig én voltam a legutolsó. Amikor futóedzést tartottunk, a többiek már mind lefürödtek mikor én előkeveredtem a futásból. Most viszont, hogy nem kötelező, úgy látszik, megjött a kedvem hozzá, így egyik kedves ismerősömmel heti egyszer-kétszer eljárunk futni, vagyis inkább kocogni. Szóval így élem ki minden mozgási vágyamat, de a sport mindig megmarad az életemben, csak most az a jó, hogy én osztom be, hogy mikor, mihez van kedvem.- Esztergomban születtél, pályafutásod alatt mindig itt éltél, de felvetődött-e benned valaha, hogy elhagyod a várost?- Korábban lett volna lehetőségem más városokban sportolni, kaptam több helyről is ajánlatot, némelyikben igen komoly pénzt ígértek például egy-egy magyar bajnoki címért, de mindezek ellenére mégis itt maradtam, mert szeretem Esztergomot. Éppen ezért nem is tervezem, hogy elköltözők innen. Sportemberként szerintem egy komolyabb sportkomplexum azért hiányzik, de szerencsére erre már vannak tervek a városban. Kívánom a mostani esztergomi fiataloknak, hogy megfelelő körülmények között, egy új sportcsarnokban készülve még jobb eredményeket érjenek el a jövőben! hidlap.net hídlap 27
