Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-28 / 12. szám
helyi história Nagy Lajos utolsó érsekei Varga Péter Dénes Telegdi Tamást 1376. január 23-tól nem egészen két esztendeig De Surdis (II.) János követte az esztergomi érseki székben, akit egészen a bíborosi rangig jutó Demeter bíboros követett. C saládja állítólag Angliából került Itáliába. Beke Margit szerint is ezt látszik bizonyítani, hogy az egykori ős, Galvano de Surdis sisakdíszén vízikígyó volt, és ennek olasz nevét vette föl a milánói tartományban lévő Sordio helység. János valószínűleg Károly Róbert orvosa, Piacenzai Jakab révén került Magyarországra. Több jelentős egyházi méltóság betöltése és számos politikai küldetés után 1362-ben V. Orbán pápa őt nevezte ki a váci püspökség élére.1375-ben már győri püspök, ám rövid ideig tölthette be e méltóságot, mert Telegdi Tamás halála után őt nevezte ki a pápa esztergomi érsekké. Érsekségének idejéhez két fontos esemény is kapcsolódik. Részint ekkor költözött visz- t sza a pápai udvar avignoni fogságából Rómába, másrészt az 1377-es nagyszombati ünnepségen valószínűleg ő végezte az eljegyzési ceremóniát az akkor tízéves Zsigmond brandenburgi őrgróf és a nyolcesztendős Mária hercegnő, Nagy Lajos lánya között. A komoly tudományos ismeretekkel rendelkező és elismerésre méltó diplomáciai karriert befutó főpap 1378. június 13-án hunyt el. Az utókor talán azt vetheti a szemére, hogy olasz atyjafiainak mindenben kedvezett, és épp ez a rokoni szeretet sodorta közismert mohóságába. Utóda a 14. század nagyszerű magyar főpapjai közül kiemelkedő, maradandót alkotó Demeter bíboros 1378 és 1387 között. Talán a sors fintora, hogy származásáról valójában semmi bizonyosat nem tudunk, annyi azonban vitathatatlan, hogy életpályáját alapvetően befolyásolta szoros kapcsolata a királlyal és a királyi családdal, olyannyira, hogy amint Berté- nyi Iván írja, a király a fiatal, tanult káplánt étkezőasztalánál is szívesen látta. Egyházi pályáján is hamarosan újabb és újabb méltóságok birtokába jutott. Előbb királyi kincstartó, 1364-től pedig szeré- mi püspök. Innét - Nagy Lajos kérésére - az erdélyi püspökségbe helyezi át a pápa. 1376 januárjától a zágrábi egyházat is ő kormányozta elérve ezzel a legfőbb királyi bizalmi méltóságot: ő lett a királyi nagyobb kancellária vezetője is. 1378. július 14-én még zágrábi püspök, de augusztus 16-án már esztergomi érsekként említik, sőt még abban az esztendőben megkapja a bíborosi kalapot is. Ezzel tagja lett a pápaválasztó testületnek, a konklávénak. Anyagiakban is egész életében a feltétlen korrektség jellemezte. Egyéb intézkedései mellett többek között visszaadta az esztergomi szentgyörgymezői Szent György-templomnak annak a malomnak a felét, amely a Garam folyóban Be- remend nevű érseki birtokán feküdt. Szintén jellemző történet, hogy kápolna építését engedélyezte Po- "<í. zsony közelében, ahol egykor templom állott, csak összedőlt, emléke a feledés homályába veszett és helyére vesztőhelyet állítottak. De maga is építtetett kápolnát, mégpedig az esztergomi Szent Adalbert- székesegyház oldalánál. Főpásztori tevékenysége mellett egyházigazgatási működése nagy részét magas címeiből fakadó tág jogkörével összefüggő oklevéladásai tették ki. Eljárásainak tisztességességét és jogosultságát soha senki nem vonta kétségbe. Neki jutott a feladat, hogy eltemethette Nagy Lajos királyt, megkoronázhatta Mária királynőt, azt azonban már nem adta meg neki a sors, hogy Luxemburgi Zsigmondot is királlyá koronázhassa. Egy régi, Bécsben őrzött esztergomi naptár a legendás bíboros halálát 1387. február 20-ra teszi. Az adat hitelességében a történészeknek nincs okuk kételkedni, hiszen tudjuk, hogy 1387. március 31-én már Hímházi Benedek veszprémi püspök koronázta magyar királlyá Luxemburgi Zsigmondot. hidlap.net * á'K
