Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-03-21 / 11. szám

helyi história

indul a Kultúr Mozgószínház és olyan jó műsorokat, olyan fővárosi nívójú vezetést, ötleteket biztosítok Esztergom közönségének, amilyenhez hasonlót vidéki mozi nem nyújt”. Ekkoriban még „mozgóképpalotának” is nevezték a filmszínházat. Az 1929-es év nagy fordülat, Kaposi Endre tollából tudjuk, hogy „július 25-én a Kultúr Mozgó ismét az új világcsodát hirdeti. Magyarországon eddig megjelent első éneklő, beszélő és zenélő film, a PHONOFILM, válogatott csodás programmal, A cár gárdistája, regényes történet, 12 felvonásban”. Aztán a mozi különböző alternatív előadások bemutatására is vállalkozott, 1930-ban például hétvégenként a magyar népdalköltészetről szóló film kapcsán élőben léptek fel a korszak nagy énekes sztárjai, Császár Teri és Kelemen Lajos, őket a mozi szomszédságában működő Központi Kávéház zenekara, Sovánka Sándor cigányprímás és muzsikusai kísérték. De farsangi műsort vagy egyéb hasonló összejövetelt is szerveztek a moziban. Az 1930-as években már pedig premier moziként funkcionál, vagyis a fővárosi filmszínházakkal egy időben vetíti a legújabb alkotásokat. A filmekkel együtt fejlődött a mozgóképek reklámjai is, a helyi lapok, a plakátok egyre inkább a mozi világát egy-egy képben megformázó illusztrációval csalogatták az esztergomiakat. A moziplakát kedvesen és kellemesen harsány és színes kultusza érdekes módon pont a rendszerváltást követő években hagyott alább, illetve szűnt meg teljesen, ma már egyetlen olyan plakátot sem látunk a város utcáin, amelyen filmet reklámoznak. Régebben egy-egy jól sikerült moziplakát kész vizuális, mit több, művészeti élmény volt.

Esztergomban az elmúlt évtizedek során több filmszínház is létezett. A ma élő 30-as, 40-es generáció tagjai gyerekként még járhattak egyrészt a Petőfi moziba, a szentgyörgymezői Szabadság moziba, illetve a 70-es években a Bot- tyán-palota (avagy akkori tanácsháza) udvarán nyaranta berendezett kertmoziba. Ezek mellett a 80-as években több klubmozi - a Petőfi Művelődési Házban és a tanítóképző főiskolán is volt ilyen - is várta a filmrajongókat, a kamaravetítések feléledő kultuszából aztán a Petőfi mozi is kivette részét, az emeleten lévő kisebb helyiségben művészfilmsorozatokat láthattak a nézők. A második világháború utáni szocialista évtizedek filmkínálatában a 60-as évektől ritkító- dott meg az addig főként a Szovjetúnió, illetve a KGST országok filmgyárainak termése. Talán megbocsátja nekem az olvasó, hogy mégsem szólok elítélően a 70-es évek NDK indiánkalandfilmekről, hiszen a Petőfi moziban ekkor - holy- lywood-i alkotások híján - ez a vasárnapi matinékkor remek szórakozásnak tűnt. A mozi a 80-as évek vége felé közeledve egyre színvonalasabb produkciókkal várta a közönséget, a rendszerváltás előtti időkig gyakorlatilag a filmes világ legjelentősebb művész alkotóinak és a szórakoztató filmeket készítők legigényesebbjeinek produkcióval találkozhatott itt a nagyérdemű. Aztán értelmetlen és szomorú trend vette kezdetét a 90-es években. A Petőfi mozi, ugyan ismét magánkézben működtetve, mégis egyre nehezebben ment, nézői elmaradtak, a video- illetve a DVD-technika térhódításával és a fővárosi mulitplex mozik népszerűségével egyenes arányban vesztette el jelentőségét. Megmaradására nem készült „átmentő” koncepció, a nehéz időszak átvészeléséről senkinek nem született jó ötlete, a város hiába hirdette bérbeadásra, vagy megvásárlásra a moziüzemeltetőknek éveken át. Az épületet 2005-ben alakították át, helyén üzlet és társasház épült. A nagy időt megélt mozi, ahol a némafilmes korszak legnagyobbjai, a magyar filmművészet számos alkotója, az amerikai és európai mozis tradíciók legismertebb sztárjai megjelentek esténként a vásznon, immár csak az emlékekben él, ott forognak tovább a legendás vetítőgépeken a tekercsek. Ugyanakkor ezek a máig kifogástalan állapotú masinák - melyeken a „Made In Czechoslovakia” felirat olvasható - a Petőfi mozi szanálásával is tovább szolgálták és szolgálják a filmszínház ügyét Esztergomban. 2005 év végén a Zöldházban lévő klubmozi jelentős városi támogatással nagy léptékű felújításon esett át. A Kultúr Mozgó nézőterére modern plázafoteleket, a képminőséget nagyban javító speciális vásznat, a gépházba korszerű hangtechnikát építettek. Ezek mellett az önkormányzati támogatás kiterjedt a diákok és nyugdíjasok kedvezményes részvételére, illetve az üzemeltető költségeinek erős lecsökkentésére is. A bontásra ítélt Zöldházban március 9-én szűnt meg a vetítés, a filmszínház a Zsinagóga emeleti előadótermében kap otthont, ahol heteken belül megkezdődhetnek a vetítések.

hídlap 31