Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-03-14 / 10. szám

exkluzív Esztergom-em berek Városi iqric Gulya István Az esztergomi Helischer Józsefvárosi Könyvtár beszélgetős sorozata kereté­ben hétfőn a népszerű és közkedvelt mu­zsikust, Tolcsvay Bélát látták vendégül (beszélgetőpartnere Bánhidy Vajk volt). A legendás zenészt a március 15-i ünne­pünk alkalmából megszólítottuk mi is.- Milyen apropó szolgáltatta az esztergo­mi meghívást?- Ezen a sorozatrendezvényen szerin­tem azért kerültem sorra, mert már négy évtizede „működöm” a zenei pályán.- Sokszor megfordul a környéken, a Dunakanyarban. Például a nagymarosi Misztrál Fesztiválon. Mi a kötődése?- A fiatal együtteseké a Misztrál, ez az elnevezés is jelzi ezt a frissességet.- Valóban, a fesztivál honlapján azt ol­vastuk, hogy a rendezvény célja „a külön­böző művészeti ágak autentikus forráso­kon alapuló összekapcsolása (megzenésí­tett versek, kiállítások stb.), az európai és ezen belül különös hangsúllyal a Kárpát­medencében élő népek irodalmi, népzenei kultúrájának megőrzése és élővé tétele, il­letve annak elősegítése, hogy a tapasztal­tabb művészgeneráció a közös szereplések alkalmával átadhassa a hosszú évek alatt felhalmozódott tudását a feltörekvő mű­vészgenerációnak, ezáltal biztosítsa az ál­taluk képviselt értékek fennmaradásának folytonosságát.” Vagyis az ön által is emlí­tett fiatalosság nagyon fontos szempont.- igen, így van. Egyébként az érdekes­ség az, hogy a valahai első zenekarom, amiben gitároztam, hasonlóképpen a Misztrál névre hallgatott (a misztrál északról a mediterrán térség nyugati part­jait érő téli szél - a szerk.), csak mindez 1961-ben történt. Ezek a tehetséges fiatal srácok, akik létrehozták ezt az új Misztrál-együttest és a fesztivált, nekem fölöttébb szimpa­tikusak, és igen tetszik, amit csinálnak. Eleve könnyen azonosulok a célkitűzé­sükkel, miszerint hogy magyar költők verseit zenésítik meg, és teszik ezt olyan hangszerelésben, ami közel áll a szívem­hez. Minden segítséget meg szoktam né­kik adni - ha kérik tőlem. Szívesen mon­dok akár szakmai tanácsot, akár bármi­lyen zenei tippet, vagy közreműködöm a lemezeiken, ezért aztán a fesztiváljai­kon is kitörő örömmel, jó kedvvel veszek részt, a kezdettől fogva ott vagyok, és az idén is ott leszek. Ugyanazon a helyszí­nen, ugyanannak a pici kis házikónak a kertjében, mint korábban: a Gondolatok Házában tartom a fellépésemet.- S milyen a kapcsolata Esztergommal? Meg szokott fordulni nálunk?- Amióta az eszemet tudom, amikor Magyarország szépségeit megmutattam a külföldről idetévedt embereknek, de akár a hazajött távoli rokonságnak vagy barátoknak, akkor Esztergom kihagyha­tatlan helyszínnek számított - és számit. Hiszen odafentről, a Bazilikától a Duná­ra pillantani, és onnan lesétálni bárme­lyik múzeumba és így tovább, nagyon- nagyon csodálatos élmény. Nem is be­szélve arról, hogy ha a Pilisen keresztül érkezünk, vagy a Dunakanyar, Visegrád és Szentendre felől, egyértelműen lát­szik: ez a hazai ékszerdobozok legszeb- bike (nevet). Esztergomhoz fűznek még továbbá távoli, régi élmények, akkorról, amikor még működött a Labor MIM (a Labor Műszeripari Művek - a szerk.) meg a Granvisus szemüvegkeret-gyár ifjúsági klubja, illetve a Fürdő Szálló éttermében egy ifjúsági klub, meg ilyen dolgok. So­kat jártam ott, és kedves emlékeim ma­radtak róla.- Említette az előbb: negyven éve muzsi­kál. Ennyi idő alatt nem fárad bele az em­ber a színpadokba?Nem fásul el?- Nem, energiát ad, ha őszintén ki­mondom a gondolataimat, és odafigye­Egy szerzemény Tolcsvay-trió: Barátom levele (Szövegíró: Tolcsvay Béla) Más a föld, más az ég Más a hang, és más a rét Ez egy más világ Ez nem olyan, amit szeretnék Más a család, más a csók Más a lány, itt élni nem tudok Ez egy más világ Ez nem olyan, amit szeretnék Lehet, hogy ez nekik jó De nekem ez nem való Más a föld, más az ég Más a hang, és más a rét Ez egy más világ Ez nem olyan, amit szeretnék Más a család, más a csók Más a lány, itt élni nem tudok Ez egy más világ Ez nem olyan, amit szeretnék Lehet, hogy ez nekik jó De nekem ez nem való lek az emberekre, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek a koncertjeimre. Ezért szeretem én a kisebb közössége­ket, a klubokat, akárha egy gimnázium­ban, egy irodalmi presszóban, egy mű­velődési házban, egy kicsi kamaraterem­ben vagy alkalmas „akárhol” gyűlünk össze, mert az ember látja a hallga­26 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom