Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-14 / 10. szám
közügy Pedofília: az„ördögök" köztünk járnak... A pedofília a gyermekek elleni szexuális, erkölcsi és érzelmi erőszak, melynek során az elkövető visszaél a gyermek kiszolgáltatottságával, gyengeségével, tapasztalatlanságával, kíváncsiságával, bizalmával, függő helyzetével vagy gyermeki vágyaival és ösztöneivel. A pedofil kóros személyiség, aki kedvességével, ajándékokkal, ígérgetésekkel, nem ritkán erőszakkal éri el, hogy a gyermek kövesse őt, teljesítse kéréseit. Perverz vágyai kielégítése során élvezi, hogy uralkodni tud, ilyenkor erősnek, hatalmasnak érzi magát, hiszen kortárs kapcsolataiban általában bátortalan, sikertelen. A pedofil hajlamúak közül sokan csak képek nézegetésével, interneten való beszélgetésekkel, fantáziálással élik ki vágyaikat, mások „csak"fogdossák a kisgyerekeket, simogattatják magukat, önkielégítést végeznek előttük, a szó szoros értelmében vett nemi erőszak ritkán, de sajnos előfordul. A pszichológus szerint mára világossá vált, hogy a család nemcsak szeretetet és védelmet adó közösség, hanem brutális testilelki erőszak színtere is lehet. Családon belüli erőszak mindig is létezett, de az emberiség fejlődése során ez nem mindig jelentett szociális problémát, sőt a normák szerint a gyermek a szülők alárendeltje volt, így nem volt ritka a durva erőszakra építő nevelés, a gyermekmunka, a gyermekek elhanyagolása, sőt a gyermekgyilkosság sem, így a szexuális bántalmazásokat is mintegy természetesnek tekintették az elmúlt századokban. A gyermekkel való humánus bánásmód elválaszthatatlan a kor gazdasági, társadalmi és szellemi környezetétől, így a szemléletváltás lassan bontakozott ki. Tudományosan Henry Kempe, a coloradói egyetem gyermekgyógyász professzora írta le elsőként a „bántalmazott gyermek szindrómáját", amely bár a testi következményekre koncentrált, ám ezáltal terelődött a figyelem a családon belüli, gyermekek elleni agresszióra, illetve a probléma kezelésére. Ki válhat vadállattá? A gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetőit más és más mozgatórugók hajtják: aki fiatal lányt erőszakol meg, nem feltétlenül gyermekek iránt érez nemi vonzódást, nem így a pedofilok, akikben kiskorú, olykor csecsemőkorú kislányok és kisfiúk ébresztenek nemi vágyat, és annak kielégítése érdekében, akár erőszakra is képesek. Amikor gyermekek bántalmaznak gyermekeket, ott többnyire nem szexuális vágyakról van szó, hanem durvajátékról", ami persze szintén odafigyelést és kezelést igényel. A klinikai szakpszichológus szerint azt a felnőttet, aki képes saját vagy mások gyermekét szexuálisan bántalmazni, érzelmi éretlenség, agresszivitás és az empátia hiánya jellemezheti. Az ismertté vált elkövetők között gyakoriak a pszichiátriai zavarok, súlyos gyermekkori traumák, alkoholizmus és az egyéb társadalmi hátrányt jelentő élethelyzetek. Az elkövetők nagy részét magát is bántalmazták gyermekkorában, így azonosul saját bántalmazó szülőjével. Természetesen nem minden szatír tanulja szüleitől a ferde hajlamát, de a deviáns viselkedés okait a sajátos testi, hormonális működésen túl akkor is főként a gyermekkorban kell keresni. Ha a család „bezárkózik", nincsenek külső kapcsolataik, konfliktusaikat nem tudják megoldani, és a családtagok egymással sem kommunikálnak, a szülők rossz házasságban élnek, a családon belüli szerepek összemosódnak, a szülők nem tudnak helytállni szülőszerepükben, ez mind megnövelheti a kockázatát annak, hogy az ilyen környezetben nevelkedő gyermeknek később különféle szexuális problémái legyenek, akár gyermekeket molesztáljon. Egyes gyermekzaklatásokért az aktuális, az elkövető számára nehezen feldolgozható élethelyzet, a munkanélküliség, a szegénység, a meg nem értettség, a túlterheltség, a kimerültség, a támasz hiánya, kapcsolati válság, alkohol- és drogproblémák és társadalmi hátrány is állhat - zárta a kiskorúakat szexuális bántalmazásért felelőssé tehető okok felsorolását Fehér Ágota. Kiből lesz az áldozat? Természetesen az aljas bűnözőknek bárki áldozatául eshet, de a témában jártas szakemberek fel tudnak sorolni számos kockázati tényezőt, ami növelheti annak esélyét, hogy egy adott gyermek szexuális bűncselekmény áldozatává váljon. A pszichológus szerint az érzelemszegény környezetben felnövő, szeretetre és elismerésre vágyó gyermekek, a szüleiktől távol élők, illetve a társadalmilag elszigetelt, elhanyagolt és fogyatékos gyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve. A családon belül nagyobb az apa és a lánya között kialakuló vérfertőző viszony rizikója, ha az anya rideg, elutasító, beteges, ha az apa tekintélyelvű vagy éppen ellenkezőleg, gyenge, rendszerint alkohol vagy drogfüggő és félreértelmezi gyermeke feléje irányuló gyengédségét, vagy ha egy ilyen tempera- mentumú nevelőapa a gyermek ébredező szexualitásakor kerül a családba. Megdöbbentő, de a gyermekek molesztálása felett ma, a 21. században is számos család szemet huny, mert épp ez ad valahídlap 23
