Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-03-14 / 10. szám

címlapon nyi és Bulyovszky lettek. A városházá­hoz igyekvő tömeghez ekkor csatlako­zott Klauzál Gábor és Nyáry Pál, liberá­lis vezéregyéniségek, hogy lecsillapítsák a radikalizálódó tömeget, és átvegyék a mozgalom irányítását. A városházán Petőfiék bizottsága és a liberálisok nagy nehezen elfogadtatták a tanáccsal a 12 pontot és megválasztották a Rendre Ügyelő Választmányt. A húszez­res tömeggé duzzadt nép a bizottság tag­jaival együtt átvonult a budai várba, ahol Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a Helytar­tótanács elé terjesztette a 12 pontot és ismertették az eddigi eseményeket. A ta­nács alelnöke, a bécsi forradalom hírétől és a nagy tömegtől megrémült gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegye­zett: eltörölték a cenzúrát és megegyeztek abban is, hogy a nem vetik be a katonasá­got a rend helyreállítására. Hat óra körül kiszabadult börtönéből Táncsics, akit fele­ségével együtt diadalmenetben, polgárok Kokárdatörténet A március 15-én hagyományosan viselt kör alakú, fodros szélű, nemze­tiszínű jelvények születése is összekapcsolódik az 1848-as európai for­radalmakkal. A kokárda színeit az eredeti szabályok szerint belülről kifelé kell „olvasni”, tehát a magyar kokárdában helyesen belülre ke­rülne a piros és kívülre a zöld, ahogy a pesti forradalmat ábrázoló fest­ményeken is megfigyelhető. Az első mai formájú, tehát kívül piros, belül zöld kokárdát a legenda szerint Szendrey Júlia készítette férje, Petőfi Sándor számá­ra. Bár nem szabályos, mégis ez lett a magyarok számára a nemzeti hovatarto­zás és a hazafiasság jelképe, amit hagyományosan bal oldalon, tehát a szívünk felett viselünk a kabát hajtókájára vagy a ruhára tűzve. A nemzeti ünnepen a teljes kokárda mellett elterjedt a nemzetiszín szalagból készült különféleképpen hajtogatott jelvények viselete is. A magyar trikolór színeiből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi. 6 híd lap által önként húzott hintóbán vittek a Váci utcai „A Nádorhoz” címzett fogadóhoz. Este kivilágították a várost, hét óra­kor a Nemzeti Színházban zajló Bánk bán előadást szakította meg a betóduló sokaság, ahol elénekelték a Himnuszt, a Szózatot valamint számos egyéb dalt, Egressy Gábor pedig elszavalta a Nem­zeti dalt és más verseket. Ezzel egy időben a Rendre Ügyelő Vá­lasztmány éjjel fél tizenegyig ülésezett a városházán, melynek eredményeként két határozatot hoztak a polgárőrség bő­vítéséről, illetve a Helytartótanácsnál el­ért eredményekről. Mindeközben Ferdinánd császár beje­lentette, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak. Délután fél négy körül érkezett meg Bécsbe a magyar ország- gyűlés küldöttsége, melyet nagy ünnep­léssel fogadtak, különösen Kossuthot vették körül nagy tisztelettel. Este a kül­döttség vezérkara megfogalmazta a ki­rályhoz küldendő leiratot, miszerint Ist­ván nádor teljhatalmú királyi helytartó legyen Magyarországon, Batthyány La­jos pedig miniszterelnök. Esztergom forradalma és szabadságharca . Hermann Róbert Esztergom és Komárom megye 1848-49-ben - párhuzamok és különbségek című művéből kiderül, hogy Esztergom és Komárom megye az elsők között reagált a márciusi eseményekre, jelentős szerepet játszott a du­nai gőzhajózás, hiszen a naponta köz­lekedő hajójáratoknak köszönhetően a március 13-ai bécsi forradalom híre 14- én, a 15-i pesti forradalomé már 16-án pesti események más­napján az esztergomiak már meg is ünne­pelték a 12 pontot. Március 18-án Pinke István főbíró elnöklete alatt a négy vá­rosrész, Esztergom szabad királyi város, Esztergom-Víziváros, Szenttamáshegy és Szentgyörgymező közösen ünnepelték a sajtószabadságot, és úgy döntöttek, hogy megalakítják az önkéntesekből álló nem­zetőrséget. A testületbe összesen 1278- an jelentkeztek, a szabad királyi város egymaga 840 főt állított ki. hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom