Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-21 / 7. szám
helyi história Természettudományos kutatások a margati várban Mesélő várfalak Szíriából-tsinA régészeti lelőhelyek, köztük a középkori várak kutatásának a jól ismert „ásatáson” kívül rengeteg más, természettudományos módszere van. Ezek közül többet is művel Kázmér Miklós geológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, aki e héten éppen Angliában ad elő - a magyarok által feltárt Szíriái keresztes vár föld- és földrengéstani kutatásáról. A Margat várán február első heteiben dolgozó kutatókkal immár másodszor látogatott a szíriai ásatási helyszínre, és most az Esztergom ön- kormányzata által támogatott kutató- csoportban végzett munkájának érdekességeiről beszélt lapunk olvasóinak. „Margat tornyain, bástyáin, a templomon és a falakon látható különféle törések és repedések közül több is arról tanúskodik, hogy a várat ismétlődően erős földrengések rázták meg. A függőlegesen és vízszintesen elcsúszott kváderkövek, vízszintes tengely körül elfordult kváderek, a lakótorony egy hatalmas, V-alakú, kifelé elmozdult tömbje, valamint a várkápolna boltozatának repedésrendszere egyértelműen földrengéses behatásra utal. Részletes vizsgálattal tisztázzuk a várra lesújtott földrengések nagyságát, idejét” - kezdte beszámolóját a kutató. „Margat a Földközi-tenger térségének keleti részén, földrengéses területen fekszik. Az afrikai és európai lemezek találkozása, a hellén és a ciprusi szigetív, a táguló hellén régió, az észak-anatóliai- törés, a holt-tengeri-törésvonal bőséges okot szolgáltatnak pusztító földrengésekre” - adott bepillantást Kázmér Miklós a szíriai terület földrengéseinek okaira. „A régészeti feltárások során megfigyelt omlási-pusztulási jelenségeket nem egyszer kötik hajdani földrengésekhez” - tette hozzá. Azért a kutató dolga nem ennyire egyszerű: a rengéseken kívül a kisebb földmozgások, a talaj csúszása, a felszíni és felszín alatti vizek változásai mindmind rombolták a falakat. Kázmér Miklós ezután a X-XIII. századi szíriai várépítészet rejtelmeibe vezetett be minket: „Margat várát nem faragott kövekből építették, hanem hidlap.net hídlap 29 „óbeton”-ból. Ez úgy készült, hogy két sor faragott kváderkő közé, mintha zsaluzatba raknák, váltakozva kőzettörmeléket és egyszerű mészhabarcsot vagy adalékanyagokkal „feljavított” kötőanyagot raktak. Az ötméteres falak így csak kívülről tűnnek kövekből rakottnak, belsejükben ezt a betont találjuk.” Kázmér Miklós a földrengéseken és a talaj mechanikáján kívül más jelenségeket is kutat, többek között foglalkozik a feltárások során előkerült kőhajító gépek lövedékeinek vizsgálatával is. A különböző méretű, alakú hajítógép-lövedékek a korról, a haditechnikáról és az ostromló seregekről is sok adattal szolgálnak. Ugyanígy az érdekes tudományterületek közé tartozik a dendrokronológia. A feltárás során előkerült famaradványok, elsősorban faszén formájában maradnak meg. Gondos és komoly műszerigényű vizsgálatokkal nemcsak az elszenesedett fák fajtája, de életkora, esetenként a kivágás éve is meghatározható. Képet adnak a várat körülvevő középkori növény- takaróról és hasznos információkkal szolgálnak a korabeli erdőgazdálkodásról is. A feltárások során a kápolna környékén előkerült vassalaktömböket is Kázmér Miklós vizsgálja. Minden egyes tömb, mint mondja, egy korabeli kovácsműhely napi melléktermék-mennyisége volt. A gondos megfigyelések és az elektromikroszkópos, valamint anyag- vizsgálatok rengeteg információt hordoznak a korabeli fémmegmunkálási technológiákról. Mindezek a kutatások szervesen egészítik ki a csapat különböző szakembereinek munkáját, melyek célja, hogy minél részletesebb képet kapjanak a várról és a korabeli életről. Ez képezi majd az alapját a vár UNESCO Világörökség címre jelölési anyagának, illetve annak a rekonstrukciós programnak, mely Margatot a térség egyik legfontosabb turisztikai célpontjává kívánja fejleszteni a szíriai tengerparti régió gazdaságfejlesztő programjának részeként. (A szerző munkáját a Szír-Magyar Régészeti Misszió és az OTKA K67.583 sz. pályázata támogatta). Margat története Margat keresztes kori vára (arab nevén al-Marqab) Szíria Tartúsz kormányzóságában fekszik, a tengerparttól 2 km-re. Valószínűleg XI. századi muzulmán erősség alapjain áll. Ez 1062-63-ban épült, majd többször gazdát cserélt, és végül 1187-ben a Szent János-lovagok (ispotályos rend, johanniták) tulajdonába került. Valószínűleg ez után épült a grandiózus citadella és a környező, fallal kerített város, többek között II. András király 1218-as adományából. Az elkövetkező száz év több sikertelen ostroma után 1285-ben került a vár az egyiptomi központú ma- meluk dinasztia kezére. Kisebb építkezések még voltak, az ostrom alatt lerombolt déli bástyát még újjáépítették, de a vár a keresztesek távozásával stratégiai jelentőségét végleg elvesztette. Ez az oka, hogy Margat vára lényegében a mai napig XIII. századi állapotában őrződött meg.
