Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-21 / 7. szám
helyi história A Fehér Torony históriája Az esztergomi Fehér Torony tavaly ősszel került reflektor- fénybe, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából építkezés kezdődött a vár déli részén. Bár a hivatalosan megfogalmazott cél egy „védőtető" el készítése volt, sokan úgy mutatják be a beruházást, mint a „Fehér Torony újjáépítése". Erről, mint majd alább láthatják, sajnos szó nincs. Bár meglehetősen tartósnak tűnő anyagokból készül, de a tető nem adja vissza a torony eredeti formáját. Védenivaló azonban jócskán kerül e tető alá, tárgyi, szellemi, történelmi örökségének értéke felbecsülhetetlen. Éppen ezért most egy rendhagyó, csak virtuálisan létező műemlékkel foglalkozunk, amely az esztergomi önkormányzat elhatározása szerint épül újjá. A történet kezdete egy évezredre nyúlik vissza: 972 körül Géza fejedelem ide tette a Várhegy teljes területére kiterjedő fejedelmi udvarát. A korai Árpád-korban, egész a XII. század végéig a királyi központ a Várhegy északi részén állt. Itt épült fel az a fejedelmi palota, amelyben Szent István született. Első királyi palotánk mellett állt az első templom, a Szent István protomártír kápolna. Délen feltehetőleg az ispáni vár maradványait tárták fel: korai tornyokat, közelükben épületmaradványokat. Magyarország élén, Európa élvonalában Esztergomban a Várhegy közepén álló Szent Adalbert-főszékes- egyház, és egy erődített kisvár egy területen, de egymástól szétszórtan helyezkedik el, a korabeli Európa uralkodói központjainak királyi rezidenciáihoz és katedrálisaihoz hasonlóan. A Magyar Királyság az európai fejlődés élvonalában állt, legfontosabb uralkodói központja az európai trendeket szorosan követte. Az esztergomi, a hasonló nyugati királyi székhelyekkel együtt, az Árpád-dinasztia egyik legnagyobb formátumú királya, III. Béla uralkodása alatt (1172-1196) alakult át drasztikusan. Béla uralkodása idején kezdődött a Várhegy déli részének legújabb európai fejlődési vonalakat követő kiépítése. Egy erődített tömbbe foglalták a lakótornyot, a palotát és a palotakápolnát. Az összetett épületegyüttes európai mércével is élvonalbeli uralkodói központ, pezsgő udvari élet színtere volt. Olyan fontos személyek is megfordultak benne, mint a hosszú évekig itt élő turbadúr, Peire Vidal, az környéket járó építész Villard 26 hídiap d’Honnecourt, vagy a Szentföldre vonuló Barbarossa Frigyes német római császár. Árpád-házi uralkodóink lakhelye Az épületegyüttes magja a legmeghatározóbb elem, a monumentális Fehér Torony volt. Nevét feltehetőleg a szépen faragott építőkövei világos színe, esetleg a világos vakolat miatt kaphatta, amit feltehetőleg a szabályos építőköveket imitáló kváderfestéssel díszítettek. Az esztergomiak közül is kevesen tudják, hogy itt találhatják a mai Magyarország legrégebbi lakószobáját is. Az esztergomi királyi lakótorony több szakaszban épült, a maradványok több tervváltozás, átépítés emlékét is megőrizték. A vármúzeum területén - eredeti formájában - ma is láthatjuk a monumentális ikerkapuzatot. Az épület földszinti északi feléből alakították ki az évszázadok építkezései Vitéz János dolgozószobáját, a Studiolót. A híres helyiség, melynek falfestményein néhányan Boticcelli keze nyomát vélik felfedezni, egy keleti ikerablakon keresztül kapta a megvilágítását. Ennek töredékeit a hevenyészett török kori falazatban sikerült megtalálni, mivel a XVI-XVII. század várvívásainak áldozatául esett, természetesen a falak egy részével együtt. A födém két keresztboltíve között pedig a csillagjegyeket ábrázoló Zodiákus-ív húzódott, amit most a helyiség sarkában talál a látogató. Illusztrációnk a Studiolo XV. századi (és az önkormányzat terve szerint helyreállítható) kinézetét mutatja, az eredeti falakkal és a „helyére tett” Zodiákus-íwel. A Béla-kori déli terem igényesen kidolgozott helyiség volt, falait pilaszterek díszítették, és egy kőpadka keretezte. Megvilágítását szintén egy ikerablak biztosította, és a kutatások megtalálták a helyiség saját latrinafülkéjét is, mely a nyugati falból nyílt. Az északi terem ajtói, az onnan induló folyosó, lépcsőtöredékei (két „lépcsőházat” is találtak) azt bizonyítják, hogy a toronynak második emelete is volt, vagyis összesen háromszintes
