Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-21 / 7. szám
esztergom Grosics Gyula Esztergomban Muzslai Ágnes A legendás Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula volt február 12-én a VII. Esztergomi Polgári Est vendége. Heer Ádám, a Fidelitas esztergomi szervezetének elnöke köszöntötte a neves vendéget és a hallgatóságot, akik között sok tizenéves fiatal is volt. Talán ez késztette Grosics Gyulát arra, hogy a beszélgetés során gyermekkori élményeire is részletesebben kitérjen. A „Fekete Párducként" becézett legendás kapushoz a beszélgetést vezető Bánhidy Vajk első kérdése a sajátos elnevezéshez fűződött. Grosics Gyula kapusként szakított azzal a hagyománnyal, hogy a kapus meze a futballcsapat mezéhez igazodik, fekete mezében semleges és sajátos jelensége lett a futballpályáknak. Elsőként Szepesi György sportriporter nevezte a labda után párducként vetődő Grosicsot, Fekete Párducnak és így ragadt rá ez az elnevezés. Grosics gyermekkorát Dorogon töltötte, Esztergomban járt középiskolába. Hívő szülők gyermekeként vasárnaponként ministrált a templomban és édesanyja kívánságára papi pályára készült, de a sport, a labdarúgás szeretete ott volt az életében. Pályájára a meghatározó lökést az adta, hogy tizennégy éves gyerekként részt vehetett a dorogi felnőtt futballcsapat komáromi vendégjátékán. A háború miatt a csapat mindkét kapusa katona volt, az egyiket Pappnak hívták. „Az edző azt mondta: Ha Papp nincs, a ministráns is jó lesz''- és ezzel elvitte őt a felnőtt csapat játékosaként és ott a kamasz Grosics Gyula kiváló játékkal bizonyított. Ez volt az a pont, ami a labdarúgás felé irányította életét. Sokáig játszott a dorogi csapatban majd az NB l-es Honvédhez igazolták le. A tehetséges játékos a válogatott kapusaként világszerte bizonyította tudását. Az Aranycsapatot Rákosi-kormánya saját dicsőségének fényezésére használta, ezért engedte őket külföldre játszani. Grosics Gyula nem akart ennek a hazugságnak a részese lenni és 1949-ben disz- szidálni akart. Feljelentették és az ÁVH elfogta őt és társait, persze a testi épségére vigyáztak a pribékek, lelkileg próbálták gyötörni és megalázni. Az Aranycsapat kapusára szükség volt, így szabadon engedték, de 1954-ben az elvesztett világ- bajnoki döntő után kémkedés gyanújával indult ellene eljárás. Több mint egy évig tartott ez a folyamat, amelynek során többször bevitték kihallgatásra. Ezt követően szerződhetett Tatabányára. „Tizenöt hónap után itt beszéltek velem először ember módjára" - mondta a legendás kapus. Az est folyamán természetesen többször is szóba került a berni mérkőzés, az 1954-es világbajnoki döntőn Grosics Gyula szerint a bírói elfogultság miatt lett az aranyból ezüstérem. Akkor az Aranycsapatnak négy világklasszis játékosa volt: Puskás, Kocsis, Bozsik, Hidegkúti. A válogatott futballcsapatokban általában e egy-egy világklasszis labdarúgó játszik, az Aranycsapatban négy volt, ezért voltak szinte legyőzhetetlenek. Az őket követő Albert Flórián nevével fémjelzett válogatott folytathatta volna az Aranycsapat dicsőségsorozatát, hiszen a tehetségük megvolt hozzá, de a magyar labdarúgásban akkor már elkezdődött morális válság miatt ez nem sikerült. Grosics Gyula szerint az 1970-es években a csapatoknál kialakult „bundázás" erkölcsi válságba sodorta a labdarúgást. A játékosoknak nem volt érdekük a pályán bizonyítani, és így a lelátók is kiürültek. Mindezt csak súlyosbították az egyesületek és a szövetség pénzügyi gondjai, és úgy látja, a mai kormány sem tartja fontosnak a sportot. „Igazi profiként kellene bizonyítani a labdarúgóknak a hazai fut- ballpályákon, ahogy azt külföldi csapatoknál is elvárják tőlük" - fogalmazott a labdarúgó-legenda. hidlap.net 18 hídiap fotók: Nyári
