Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-01-10 / 1. szám

kultúra Összeesküvés Mindszenty bíboros megmentésére Alig két héttel ezelőtt, december 26-án volt kerek ötven esztendeje an­nak, hogy Mindszenty Józsefet letar­tóztatták Esztergomban. Az 1948 te­lén történt események hátterét Mócsy Imre jezsuita szerzetes visszaemléke­zéseiből ismerhetjük meg, aki egyben részese volt annak a - végül elbukott - „összeesküvésnek”, amely a bíbo­ros meghurcoltatását volt hivatott megakadályozni. R ákosi Mátyás vezetésével 1948-ban a Magyar Kommunista Párt is szov­jet mintára készült megegyezést kívánt az egyházakkal kötni. Ennek a törekvés­nek keményen ellenálltak a történelmi egyházak, így Mindszenty bíboros és a katolikus püspöki kar is, aminek követ­keztében Kádár János, belügyminisz­ter azt a megbízást kapta, hogy minden eszközt vegyen igénybe Mindszenty bí­boros eltávolítására. Egy kis csoport Czapik érsek vezetésével a bíboros éle­téért aggódva azt a tervet fontolgat­ta, hogy hivatalosan Rómába hívatják a bíborost, hogy a közelgő letartózta­tását ezzel megakadályozzák. P.Mócsy Imre jezsuita szerzetest Czapik érsek szóvivőjeként küldték Rómába 1948 te­lén a kormány ígéretével és ajánlatával. Mócsy Imre atya Beadvány című kézirat­ban fennmaradt emlékiratából ismerjük ennek a történetét. „Megvallom, nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hogy ró­mai kollegáimat és volt tanítványaimat meglátogathatom, csak azt kérdeztem, hogyan esett reám Czapik érsek válasz­tása?” Czapik érsek a kormány tagjaival már több ízben tárgyalt, és maga Rákosi Mátyás mondta: „Küldjétek Rómába azt a Mócsyt.” - írja a szerzetes Beadványá­ban. - „Czapik érsek épp Barankovics Ist­vánnal (Demokrata Néppárt vezetője) és Jánosi József jezsuita atyával tárgyalt, mikor nála jelentkeztem. Ok közölték velem, miről van szó: olyan adatok ke­rültek a magyar hatóságok kezébe, ame­lyek alapján a magyar törvények szerint Mindszenty József elítélhető, de a kor­mány hajlandó lenne ettől eltekinte­ni, ha a Szentszék Mindszenty bíborost végleg Rómába rendelné. Kértem, hogy ezt írásban adják nekem. Czapik érsek erre nem volt hajlandó, mert engem nem futárként, hanem, „szóvivőként” akar küldeni. De mivel én íráshoz is ra­gaszkodtam, abban állapodtunk meg, hogy egy „pro memóriát” kapok a ma­gyarországi egyházi helyzetről szóló ta­nulmánnyal. A „pro memoria” tartalma körülbelül ez volt: Kádár János, Révay József, talán Darvas József (és még egy­két név a kormány részéről), valamint Czapik Gyula érsek, Barankovics István és Jánosi József atya a magyar egyhá­zi helyzetről tárgyalva a legjobb meg­oldásnak azt találnák, ha a Szentszék Mindszenty Józsefet véglegesen Rómá­ba hívná. Ez esetben a kormány eltekin­tene Mindszenty József elítéltetésétől. Kértem, hogy a „pro memóriát” írják alá, de csak Barankovics írta alá. így az a furcsa helyzet alakult ki, hogy Czapik érsek szóvivőjeként, de Barankovics alá­írásával vittem a kormányférfiak aján­latát^.)” - írja Mócsy Imre atya Ká­dár Jánosnak szánt 1975-ben készült Beadványában. Megérkezve Rómába részletesen tá­jékoztatta a Szentatya személyi titkárát küldetéséről, azonban XII. Piusz pápa karácsony előtt nem tudott foglalkoz­ni az üggyel, így december 28-ra kapott időpontot a „szóvivő”. Azonban decem­ber 26-án Esztergomban letartóztatták Mindszenty bíborost, így Mócsy atyá­nak december 28-án Tardíni államtitkár csak annyit mondott: „Az Ön küldetése nem aktuális, a Szentszék tiltakozik a Bíboros letartóztatása ellen.” Majd határozottan felszólította, hogy mondja meg a püspököknek, hogy nekik is tiltakozniuk kell a letartóztatás ténye ellen, és megjegyezte, hogy Czapik érse­ket senki sem bízta meg, hogy az állam és egyház kapcsolatáról a magyar kor­mánnyal tárgyaljon, vagy ilyen tárgya­lásokat előkészítsen. Mócsy Imre atya Rómából visszatérve 1949. január 17-i püspöki konferencián átadta a Szent­szék üzenetét. Ezt a cselekedetét a ma­gyar kormány demokrácia ellen való gyűlöletre izgatásnak minősítette és be­börtönözték, majd a kistarcsai interná­ló táborba küldték, ahonnan 1954-ben feltételesen szabadult. Mivel a jezsuita szerzetesrendet Magyarországon akkor már felszámolták, így a neves biblikus, a római Gergely egyetem volt tanára a MÁV Oltószertárában fizikai munkás­ként dolgozhatott, 1965-ben „összees­küvés” címén újból letartóztatták, ekkor négy évre ítélték, de jó magaviselet cí­mén negyedelték az ítéletet. A régi MÁV munkahelyére ment vissza dolgozni, és 1970-ben innen ment nyugdíjba. Az idős szerzetes meghurcolásáért rehabi­litációt szeretett volna elérni, ezért írta le szóvivői történetét 1975-ben Bead­vány címmel, és Kádár Jánosnak akarta elküldeni, de elöljárója lebeszélte erről, mert félő volt, hogy az igazság papírra vetése rehabilitáció helyett újabb meg­torlással járhat. P. Mócsy Imre 1980-ban hunyt el. Tanítványai, barátai, tiszte­lői és rendtársai 2007.november 24-én születésének 100.évfordulóján a dobo­gókői Manréza Mócsy Imre Lelkigyakor- latos Házban gyűltek össze, és itt került bemutatásra „ Hagytam magam szeret­tetni” című életrajzi írás, valamint „Is­ten közelében” című lelkigyakorlatos elmélkedéskötete. hidlap.net hídlap 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom