Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-14 / 6. szám
Lenger Varga Péter adatok 46 hídlap tői függetlenül egyedi arculatot kapott. A kaszni egységes lett, oldalról nézve az elődhöz képest a fara teljesen belesimul a vonalvezetésbe. Külsőre összességében, eltekintve a puha műanyag ajtókilincsektől, melyeket masszívabbra cserélhettek volna, abszolút elégedettek lehetnek a renaultos tervezők munkájukkal. Az új formaterv minden bizonnyal szélesebb körben nyeri el a tetszést, akik eddig is szerették a Thaliát, azok még jobban kedvelik majd, viszont akiknek egyáltalán nem tetszett, azokban pedig előjön a „nem is néz ki olyan rosszul ez a kocsi”érzés. A jelentős külső változás mellett azonban belül alig változott valami. Persze ez azért túlzás, de például a műszerfal megegyezik az elődjével, csupán a mérőórák kaptak egy szép krómkeretet. A középkonzol kezelőegységei egy sorral lejjebb kerültek, köszönhetően a tetején található rádiókijelzőnek. A kényelem szempontjából az egyik leghasznosabb változás, hogy az elektromos ablakemelő gombok a sebváltó mellől felkerültek „helyükre", az ajtó könyöktámaszába. Emellett persze a rádiósmagnó helyett már mp3-as CD-lejátszót kapott a kocsi. Az új Thalia utastere elődjéhez képest nem hozott újdonságot, továbbra is nagyon kényelmes, főleg az első sorban, de a hátul ülők sem panaszkodhatnak. A helykínálat óriási, amely ráadáTeszt: Renault Thalia 1,4 16 V 98 LE Plasztikai műtét után a francia modell Sokat szépült a Renault Thalia, ami nemcsak az időnek és a megszokásnak köszönhető, hanem az új generációs típus tervezőinek. A modell ráadásul már teljesen különálló, minden márkatárstól eltér, hiszen az első ráncfelvarrás után a harmadik változatra egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a Clio szedánja. K ategóriája legsikeresebb modellje lett az 1998-ban bemutatott Thalia, több mint 30 ezer példányt adtak el Magyar- országon a rendkívül véleménymegosztó Renault típusból. Mindezt annak ellenére, hogy egyéb márkatársait nézve találni nála szebb autót. Igaz - be kell valljam - néhány tízezer„kliós-táliás" kilométer után azok táborát gyarapítóm, akik abszolút nem tartották eddig sem csúnyának a modellt. Most minden érzelmi kötődést félretéve kijelenthetem, az új generációs változat egyértelműen sokat szépült. Míg a tízéves modell farát méretezték kissé túl, illetve rajzolták furcsára, addig az új típusnál a hátulja kifejezetten jól sikerült. Az egyes Thaliához képest elvesztette púpos jellegét, ami határozottan az előnyére változtatta, a tesztautó optikai kiegészítőjének, egészen pontosan hátsó szárnyának köszönhetően ráadásul nagyon látványos. A kocsi orrésze viszont éppen hogy a 2008-as modellnek lett egy kissé bumfordibb. Az eleje - hasonlít a féltestvér Dacia Sanderohoz - egyszerűségét az óriási lámpaburákkal próbálták meg a tervezők megbontani, viszont egy kisebb, kissé szögletesebb lámpatest talán jobban illett volna megjelenéséhez. Formatervét illetően egyébként teljes mértékben szakított a Clioval, bár igaz, annak kettes verziójának alvázára, futóművére épült, de etMéretek(mm): hosszúság 4261, szélesség 1940 magasság 1439, saját tömeg 980 kg, megengedett össztömeg 1505, csomagtér 5061. Motor: 1390 cm3, max. teljesítmény: 72 kW (98 LE), maximális nyomaték: 127 Nm; átlagfogyasztás 71, tesztfogyasztás 7,51; C02 kibocsátás (g/km): 140; gyorsulás (0-100 km/h): 13, végsebesség 170 km/h. Alapár: 2140 000 Ft, tesztelt változat ára: 3140 000 Ft.
