Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-14 / 6. szám
közügy Valentin-nap: szeretet vagy üzlet Zsebből céloz Cupido? Magyarországon a kilencvenes évek elején a virágkereskedők egyesületének kezdeményezésére ünnepelték meg először a Valentin-napot, amely mára az év legellentmondásosabb ünnepévé vált. A fiatal szerelmesek körében a legnépszerűbb a nap, a virág-, ajándék- és édességboltosoknak a nagy forgalom miatt kedves, mások határozottan elutasítják a kultúránktól idegen jellege, az utcákat ilyenkor elhalmozó piros giccsek, illetve az elvárt „kötelező" ajándékvásárlás miatt. Bálint-nap ide, vagy oda, ma, csak úgy, mint a hétköznapokon, piros rózsával, vagy kedves szavakkal, tettekkel, de mutassuk ki szeretetőnkét. Kevésbé köztudott, de február 14-e Valentin-nap mellett az epilepsziások világnapja is. Ne felejtsétek el Valentint! A február 14-én ünnepelt Valentin-nap eredete nem teljesen tisztázott, névadójáról, Szent Bálintról és a szerelmesek ünnepévé válás történetéről számos legenda kering. Az egyik mítosz szerint Rómában Krisztus előtt 270 körül II. Claudius császár megtiltotta a fiatal férfiaknak a nősülést annak érdekében, hogy jobb katona váljék belőlük. Ebben az időben lel- készkedett az örök városban egy Valentin nevű katolikus pap, aki az uralkodói tiltással szembeszegülve titokban adott össze szerelmespárokat, ezért a császár börtönbe csukta és halálra ítélte. Ehhez a történethez kapcsolódik a szállóigévé és a leggyakoribb üdvözlőlap-felirattá vált „Be my Valentine", vagy ahogyan magyarra fordították „A Te Valentinod" üzenet is, hiszen állítólag ezekkel a szavakkal zárta a pap a kivégzése napján a börtönőr lányához írt levelét, akivel összebarátkozott, sőt imájával betegségéből is meggyógyította. Egy másik legenda szerint az ünnep egy Valentin nevű fiatal keresztény férfihoz kapcsolódik, aki a vallás üldöztetése idején élt Rómában. Hite miatt elfogták, börségükre és termékenységükre. Az eladósorban lévő lányok a mulatságon betették nevüket egy cserépkorsóba, a férfiak pedig kihúzták a neveket, így kerültek össze a párok az ünnep idejére, akik ezután akár hosszabb időre, vagy örökre is együtt maradtak. Állítólag ez a szokás szelídült mára képeslapküldéssé. Akármelyik történet is igaz, az biztos, hogy Szent Bálint vértanút az egyház tisztelendő szentjei között tartják nyilván, és február 14-ét496-ban Gelasius pápa rendeletére tették meg a tiszteletére ünnepévé. A Valentin-napot, mint a szerelem, a szeretet és a kedveskedés napját 1446- ban az angolok ünnepelték meg először, a 18. században elterjedtek a Valentin-ver- seskötetek, az 1800-as években pedig már szokás volt az üdvözlőkártyák küldése is. tönbe zárták, ahonnan a „Ne felejtsétek el Valentint!" és „Szeretlek benneteket!" üzeneteket küldte barátainak, így lett neve a szeretet és a barátság szimbóluma. Fogva tartói 269. február 14-én végezték ki, halálának emléknapja pedig a barátok és a szerelmesek ünnepévé vált. Egy harmadik magyarázat szerint a mai Valentin-napi szokások gyökerei a február 15-én tartott ókori római Lupercalia nevű tavasz-ünnepben keresendők, amikor dallal és tánccal könyörögtek Lupercus istenhez, a nyájak védelmezőjéhez, hogy vigyázzon egészBálint-napi népszokások Magyarországon Magyarországon a modernkori Valentin- napi őrületet megelőzően sem volt ismeretlen a Bálint-nap, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú legendáját a legnagyobb magyar legendagyűjtemény, a 16. századi Érdy-kódex is megemlíti. Ismert azonban egy Bálint nevű németországi püspök is, aki a nyavalyatörősök, azaz az epilepsziások és a lelki betegségekben szenvedők segítőjeként lett ismert. Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok a nyakukban úgynevezett Bálint-keresztet, más néven frászkeresztet hordtak, amelytől a betegség elriasztását remélték. Gábor Éva 22 hídlap
