Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-07 / 5. szám
helyi história Zavaros idők érsekei a hír, hogy aki követ dob rá az bűnbocsánatot nyer. Miklósról el kell mondanunk, hogy Erzsébet anyakirályné kegyence volt, tudós elme, „szép ember és erőszakos úr minden erkölcsi érzék híján” - idézi Beke Margit. Mentségére szolgáljon, hogy a királyi udvar züllött légkörében élve nem tudott ellenállni féktelen hatalmi vágyának. Törvényes utóda a már említett Benedek lett. Nem egészen három esztendeig tartó működése során pápai megerősítést soha nem nyert, pontosabban megerősítése akkor érkezett meg, amikor már meghalt. A nagyszerű történeti munka, a Hóman-Szekfű egyszerűen „szintélén emberként” jellemzi. Miklós és Benedek halála után a bolognai egyetemen korábban jogot tanult Monoszló nembeli Lodomér hozott némi megnyugvást a hazai egyháznak 1279 és 1298 között, bár az érsek viszonya Kun László király- lyal korántsem volt felhőtlen. A végső megoldáshoz egy tragédiára volt szükség. 1290. július 10-én László királyt Körösszeg váránál olyannyira kedvelt kunjai meggyilkolták. Utóda majd a Lodomér érsek által fellelt „utolsó aranyágacska" II. András unokája lesz, akit az érsek III. András néven koronáz királlyá Szent István koronájával. Az érsek mindvégig feltétlen híve volt a királynak, ha kellett a hadak útján is. De Lodomér nem csupán a politikai élet porondján igyekezett a békét megteremteni. Több zsinat összehívásával szorgalmazta az egyház belső fegyelmének megerősítését is mint például 1286. április 23-án Szent Adalbert ünnepén az esztergomi katedrálisban tartott gyűlésen. 1298-ra is zsinatot hirdetett, de azt már nem érhette meg. Halála 1298. január végére tehető. Sírját Monoszlón vélték megtalálni 1980 táján. Nagy tudású, kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkező főpap volt, aki egyben támasza volt a királyi jogfolytonosságnak és az egyháznak is. Nemes gondolkodásához méltó volt Szűz Mária tisztelete. hidlap.net T űrje nembéli Fülöpöt né hány hónapra Kán nembeli Miklós követte, bár vele még sokáig találkozhatunk. A tekintélyes Kán nemzetség Baranya megyéből származott, és IV. Béla idején emelkedett föl. Miklós tudós ember volt, ám érsekké választásának törvényességét sokan megkérdőjelezték. Ez vélhetően a főúri csoportok körében kialakult hatalmi harcoknak is köszönhető, hiszen Miklóst Erzsébet királyné egyenesen erőszakkal választatta érsekké. Miután ugyanis a káptalan összeült az esztergomi bazilikában, a prépost a királyné parancsára bezáratta őket a templomba, ételt, italt megvontak tőlük, így a kanonokok kénytelenek voltak a választást megejteni. A kényszer hatása alatt történt választást nem csupán a kanonokok egy része nem ismerte el, hanem XI. Gergely pápa sem. Miután a Héderváriak megbuktatták Erzsébet anya- királyné híveit Miklós „érseknek” is mennie kellett. Ismét választásra került sor, amelyből Benedek került ki győztesen, ám igen röpke időre, pápai megerősítést pedig haláláig nem nyert. Nehezítette a helyzetet, hogy a pápák is jöttek-mentek, kevéssé voltak elfoglalva a magyarországi ügyekkel. 1279. június 13-án végül az időközben megválasztott III.Miklós pápa Lodomér váradi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké, és egyben kiközösítette a pogány-gyanús IV. Kun László királyt és Miklós érseket, akik ezután a kunokhoz mentek. Miklós azonban megbetegedett, és halálát érezte közeledni, így súlyos bűnbánatok közepette a pápai legátus elé ment, hogy föloldozást nyerjen, a legátus azonban a bélpoklosok temetőjébe vitette, mivel kiátkozott volt. Sírját kövek borították, mert elterjedt az Varga Péter Dénes Az Árpád-ház utolsó évtizedeinek ellentmondásos esztendei a hazai egyházat természetesen legalább úgy megviselte, mint a politikai vezető köröket. Az utolsó jelentősnek mondott uralkodó, IV. Béla halálát követően nem csak a királyok, de az esztergomi metropolita-érsekek is gyorsan váltották egymást.
