Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-06-20 / 24. szám

helyi história Varga Péter Dénes A közel huszonöt esztendeig uralko­dó Bakócz Tamással 1521-ben sírba szállt a magyarországi reneszánsz legtekintélyesebb, legbefolyásosabb főpapja. Utóda - mindössze két esz­tendőre - a kereskedő családból szár­mazó Szatmári György lett. órán árvaságra jutott, de tehetsé- JL\gét, tanulmányait mind az őt támo­gató Thurzó család, mind pedig Bakócz Tamás felismerte és elismerte. Krakkó­ban, majd Bolognában tanult, hazatér­vén pedig karrierje meredeken ívelt föl­felé. Előbb kancelláriai titkár, majd szé­kesfehérvári prépost lett, 1499-ben veszprémi püspökké nevezték ki, 1501- től pedig váradi püspök és főkancellár. Az esztergomi érseki széket Bakócz halá­la után, 1522-ben nyerte el, ám két esz­tendő múltán váratlanul meghalt. Mun­kásságát leginkább a humanizmus szere- tete és pártfogása jellemezte. Támogatta Janus Pannonius műveinek kiadását, de az építészetben is nagy elődje nyomdo­kain haladt, szatmári püspökségével kezdődött meg a reneszánsz építészet széles körű elterjedése Magyarországon. A Firenzében készült kéziratos breviári­um, a „Breviárium Strigoniense” a Pári­zsi Nemzeti Könyvtárban található, a Ja- gelló-kori magyar költészet legkiemel­kedőbb alkotása. Az ókori klasszikusok közül Cicero kiadása is az ő nevéhez fű­ződik. Az érseket körülvevő humanista kör pártolta a tudományokat és a művé­szeteket, sok ifjút küldött külföldi egye­temekre tanulni. O támogatta Brodarics István későbbi váci püspököt és törté­netírót, valamint Oláh Miklóst, a majda­ni esztergomi érseket, akit maga szentelt pappá. Természetesen nem tartózkodott a politikától sem, II. Lajos idejében már Bakócznál is nagyobb befolyása volt az udvarra. Az ifjú, és napjait leginkább mulatozásokkal töltő Lajos királyt igye­kezett jobb erkölcsökre bíztatni és tekin­tetét a közügyek felé fordítani - mond­juk meg őszintén, kevés sikerrel. Mohács árnyékában, 1524. április 7-én halt meg Budán. Esztergomban temették el. Utó­da Szálkái László érsek, aki Bakócz Ta­máshoz hasonlóan jobbágyfiú volt. Nem véletlenül nevezték szerte az országban a „varga fiának”. 1470 körül született és kétségtelen, hogy tehetsége és művelt­sége emelte a legmagasabb magyar főpa­pi székbe. Nincs tudomásunk róla, hogy külföldi egyetemeken tanult volna. Ek­korra vélhetően elegendő volt az, hogy szoros kapcsolatba került a hazai tudós humanista körökkel. Műveltsége párat­lan diplomáciai készséggel párosult. So­káig kincstartó, majd Anna királyné jó­szágkormányzója, mígnem 1513-ban az uralkodó váci püspökké nevezte ki. 1517-ben főkancellár. Az 1518-as rákosi országgyűlésen, Lajos nagykorúsítása- kor tagja lett annak az országtanácsnak, amely a tényleges hatalmat volt hivatott gyakorolni. 1520-ban elhagyva a váci püspökséget az egri egyházmegye élé­re került, bár a címet hivatalosan Estei Hippolit viselte, aki azonban még abban az esztendőben meghalt. 1524-ben lett esztergomi érsek, egyben fő- és titkos kancellár, ami gyakorlatilag a hatalom teljességét jelentette. O volt a „máso­dik király”. Talán furcsán hangzik, hogy még ekkor sem viselte a papi rendeket. Amint Varga Lajos írja, az 1524-ben Ma­gyarországra érkező Campeggio bíboros legátus hatott oda, hogy egyházi méltó­ságával járó kötelességeinek megfelelve vegye fel a papi rendet. 1525 húsvétján a pápai követ szentelte előbb áldozópappá, majd püspökké. Érseksége idején hatal­masodott el az erdélyi szászok körében a reformáció. Szálkái határozottan lé­pett fel Luther Márton követőivel szem­ben, könyveit felkutatta és elégette, de érdemben nem sok eredményre jutott. Legfőbb feladatának a királyi hatalom helyreállítását tartotta. Igyekezett nem­zetközi összefogást szervezni a török el­len, ám ez a lengyelek ellenállásán meg­bukott. Amikor Burgio pápai nuncius az urak megadóztatását ajánlotta a török el­leni hatékony védelem jegyében, Szálkái is felajánlott 18 ezer forintot, továbbá ígéretet tett arra, hogy ezer jól felszerelt gyalogos és négyszáz lovas élén maga is hadba fog szállni. Amikor Szulejmán szul­tán megtette a végső előkészületeket Ma­gyarország megtámadására, a pénzszűké­ben lévő udvar a Szentszék engedélyével elrendelte az egyházi kincsek beolvasz­tását. Szálkái László prímás az esztergo­mi székesegyház sekrestyéjéből mintegy 365 márka értékű ezüst, valamint 14 és fél márka aranyneműt szolgáltatott be. Mindezzel azonban a hazai világi és egy­házi előkelők - élükön a királlyal - már elkéstek. Lajossal és a hazai püspöki kar mintegy kétharmadával együtt Szálkái László prímás, esztergomi érsek is a mo­hácsi síkon vesztette életét 1526. augusz­tus 29-én. A történetet Brodarics István krónikája örökítette meg. 30 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom