Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-06 / 22. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A pallosjog históriája Talán nincs is olyan esztergomi, aki ne gondolkodott volna még el azon, hogy mi végre látható a városháza, avagy Bottyán-palota homlokzatán egy kardot tartó kar. Hely- történeti sorozatunkban most közreadjuk a pallos szimbólumának, valamint a pallosjognak a históriáját. A pallos és a jog összefüggéseinek története Igaz ugyan, hogy a középkor jogrendje alapvetően a történelem eddigi legkifinomultabb törvénykönyvére, a római jogra épült - ennek alapján állította össze Gratianus, a 12. században élt bencés egyháztudós az egyházjogot is mégis ismerünk számos, tipikusan középkori jogi kategóriát. Ezek közé tartozik az úgynevezett ius gladii, magyarul pallosjog, vagy szabad ispánság. A nemesek közötti bírói ítélkezések legfőbb fóruma a királyi bíróság volt, ahol a personalis praesentia regia, vagyis a királyi személyes jelenléti bíróság ítélkezett vagy a speciális praesentia regia, melyben a királyi különös jelenléti bíróság tett igazságot az uralkodó valamely megbízottja által. A jobbágyok közötti peres ügyekben a földesúr ítélőtáblája, az úriszék hozta meg a döntéseket. Úriszék tartása minden birtokost megilletett. Sajátosan középkori jogi kategória volt a pallosjog, amely különleges privilégiumot (kiváltságot) jelentett és biztosította a privilegizált jogát a bűnözőkkel szemben alkalmazha30 hídlap tó legkülönfélébb ítéletek meghozatalára a kínzástól kezdve a csonkításon át a halálbüntetésig. Hazánkban a 13. századig pallosjoggal csak a megyésispánok, továbbá egyes egyházi méltóságok rendelkeztek, és elsősorban a rablók, gyújtogatok és gyilkosok fölött mondhatták ki akár a halálos ítéletet is, de szigorúan csak a király nevében. Felelősséggel is elvileg a királyi bírósági fórumoknak tartoztak, ám ezek az ügyek szinte soha nem kerültek felsőbb hatóságok elé. Ha jobbágyot sújtottak halálos ítélettel, akkor a büntetése akasztás volt, a nemeseket pedig fő- és jószágvesztés esetén lefejezték, innét ered a pallosjog elnevezés, ami a kivégzésnél használt széles pengéjű, egyenes, hosszú kardról kapta a nevét. A 13. század után a „ius gladii”-t privilégiumként megkaphatták egyes szabad királyi városok is. Legfőbb jellemzőjük az volt, hogy nem tartoztak a megyésispán bíráskodási joghatóságába, egyenesen a királyi bíróságok valamelyikének voltak alárendelve. Ezért beszélhetünk tárnoki városokról - ezek voltak a leggazdagabbak - és személynöki városokról. Utóbbiak közé tartozott Esztergom is. A pallosjoggal rendelkező városok főállású hóhért is tartottak. Károly Róbert volt az első magyar király, aki a pallosjogot egyes földesurakra is kiterjesztette, mint jelentős adományt, kedvezményt. Első ismert kiváltságlevele 1341. május 24-én kelt, és pallosjoggal ruházta fel Magyar Pál gimesi várnagyot, pontosabban a birtokát, hiszen a privilégium éppúgy mint a nemesítés, mindig a birtoknak szólt, soha nem valamely személynek. Nagy Lajos folytatta a „ius gladii” kiterjesztését. A földesúr pallosjogát a birtoka határában fölállított akasztófa jelezte, a kiváltság pedig csak a birtokon elkövetett, vagy az ott tetten ért ügyek elbírálására és a büntetés végrehajtására vonatkozott. E tipikusan középkori privilégiumot az 1848-as áprilisi törvényekben törölték el. A szablyát tartó kar rövid története A kar, amely a kardot tartja, a város pallosjogát hivatott jelképezni. A ma látható törvényi jelkép eredetijét a Balassa Bálint Múzeumban őrzik, 1783-ban helyezte ki az akkori városi tanács. A jelenleg látható szablyát tartó kar egy másolat, melyet az ősi esztergomi kiváltság emlékeként, a 90-es években visz- szahelyezett az önkormányzat a városháza homlokzatára. Jeles napokon, március 15-én és október 23-án az ifjúság egy-egy képviselője lép ki a palota erkélyére, hogy a kardot tartó kar felett elszavaljon egy lélekemelő költeményt. A homlokzatból kiemelkedő törvényi jelkép ekkor a magyar nép forradalmait, az elnyomók elleni harcait is eszébe juttathatja a közönségnek. Pöltl Zoltán - Varga Péter Dénes
