Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-06-06 / 22. szám

helyi história Akiből kis híján pápa lett -Bakócz Tamás érsek Varga Péter Dénes Magyarország történetének minden kétséget kizáróan az egyik legnagyobb formátumú, már-már a pápai trón­ra is esélyes főpapja Bakócz Tamás volt, noha származá­sából adódóan senki nem hitte volna, hogy egykor majd a tiara várományosát tisztelheti benne. B akócz Ferenc mezővárosi jobbágy harmadik fiaként látta meg a napvi­lágot 1442 táján a Drágfiak erdődi bir­tokán. Ezért is nevezteti magát később Erdődi Bakócz Tamásnak, vagy egysze­rűen Erdődi Tamásnak. Nemességet csak prépost nagybátyja közbenjárására ka­pott 1459-ben Mátyástól. Tanulmánya­it előbb a krakkói, majd a bolognai egye­temen végezte, végül Ferrarából mint „mindkét jog doktora” érkezett haza Magyarországra 1470-ben. 1480 őszé­től titeli prépost, később győri püspök. Mikor 1490 januárjában Mátyás utolsó alkalommal utazott Becsbe, Bakócz Ta­más azon kitüntetésben részesült, hogy püspöki székhelyén vendégül fogad­hatta a királyt. O maga néhány nappal előbb ment oda, hogy a szükséges intéz­kedéseket megtegye. Innen az osztrák fővárosba kísérte Mátyást. A kancellár távol lévén, a politikai ügyek szálai egé­szen az ő kezében összpontosultak. Ál­lásának jelentőségét növelte az is, hogy Mátyás, súlyosbodó köszvénye miatt, az idegenekkel, követekkel való érint­kezéstől gyakran kénytelen volt tartóz­kodni, így helyette és nevében az érsek folytatta le a tárgyalásokat. Virágvasár­nap ott volt ő is a király oldalán Szent István dómjában, majd néhány óra múl­va tanúja volt Mátyás szélütés okozta rosszullétének és a nagy fejedelem ha­lálának. Bár az utódlás kérdésében kez­detben -Mátyás kedvéért- látszólag a király törvénytelen fiát, Corvin Jánost támogatta, ám hamarosan a Jagellók oldalára állt. A trónt végül elnyerő II. Ulászló nem is volt hálátlan,1497-ben egri püspökké nevezte ki Bakóczot, aki így megszerezte az ország egyik legja- vadalmazóbb egyházmegyéjét, amelyet azonban még ebben az évben elcserélt Estei Hippolit biborossal, elnyerve az esztergomi érseki széket. 1500-ban VI. Sándor pápa bíborossá nevezte ki, majd II. Gyula pápa -Velence hathatós támo­gatásával- konstantinápolyi pátriárkává tette. 1512-ben „az örök városba” uta­zott, ugyanis hivatalos volt a lateráni zsinatra, amelyet II. Gyula pápa hívott egybe. Ha hihetünk Szerémi György­nek, a nagytekintélyű és nagyméltóságú magyar főpap érkeztének hírére Róma tereit és utcáit feldíszitették. A Virágok terére (Capo di Fiori) érvén szolgá­ival öszvérei hátáról aranyat szóratott az őt üdvrival gással köszöntő római népnek. Császárok­nak kijáró diadal­menetben vonult be Magyarország főpapja Rómába. Gyula pápa 1513. február 20-án vá­ratlanul meghalt. Ezt követően há­romtagú bíborosi tes­tület vette át a Pápai Ál­lam kormányzását, melynek tagja volt Bakócz Tamás is. Az új pápa megválasztására 1513 márciusában ke­rült sor. Az első szavazás március 10-én zajlott le, ám ez inkább csak az erővi­szonyok felmérése volt. Ezen a szavazá­son Bakócz nyolc szavazatot kapott, Va­lenciai János után a második legtöbbet. A bíborosok között a legjelentősebb két irányzat, a fiatalok „pártja”, valamint az idősebbek csoportosulása volt. A fiata­lok szavazataikkal Giovanni de’ Medicit támogatták, az idősebbek pedig belát­va, hogy az ifjak szavazatait Medici bí­borostól nem vonhatják el, szintén meg­egyeztek, hogy őt fogják szavazataikkal segíteni. A végleges szavazásra másnap, március 11-én került sor. Az új pápa a harminchét esztendős Giovanni de’ Me­dici bíboros lett, aki X. Leó (1513-1521) néven vonult be a pápák történetébe. Megválasztásakor állítólag a következő­ket mondta: „Élvezzük a pápaságot, me­lyet Isten adott nékünk”. Az új pápa egyik legelső intézkedése volt, hogy Bakóczot teljhatalmú köve­tévé nevezte ki és egy, a törökök ellen indítandó keresztes hadjárat megszer­vezésével bízta meg, majd visszaküld­te Magyarországra. X. Leó természete­sen nem csak kárpótolni kívánta Bakócz Tamást, egyszerűen így akart megsza­badulni a nagy riválistól, aki valóban az egyház történetének első és eddig egyetlen magyar pápája lehetett volna. Igaz ugyan, hogy a királyi tanácsban leg­inkább a török ügyek szakértői tiltakoz­tak az időszerűtlen és előkészítet­len vállalkozás ellen, Bakócz 1514. április 9-én keresz­tülvitte a keresztes há­borúba szólító pápai bulla kihirdetését. A felhívás váratlanul élénk visszhangra talált. Április vé- gén-május elején már mintegy 40 ezer parasztkeresz­tes gyülekezett ösz- sze az ország különböző pontjain felállított tábor­helyeken. Nyilván az is hatott a lelkekre, hogy a pápa a hadban részt­vevőknek bűnbocsánatot ígért. Ám a je­lentkezők létszáma mégsem leginkább a magyar parasztság törökellenes indu­lataiban keresendő, sokkal inkább a kö­rükben uralkodó nyugtalanságot jelez­te. Csakhamar összetűzésbe is kerültek a köznemesekkel, hiszen őket érintette leginkább érzékenyen parasztjaik „do­logidőben” történő hadba vonulása. A keresztes háború végül a Székely Dózsa György vezette 1514. évi parasztfölke­lésbe torkollt. A parasztháború után az 28 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom