Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-06-06 / 22. szám

exkluzív „Mi most is igent mondtunk" Csorna Áront, a Magyar Református Egyház zsinati szóvivőjét a kálvinista Rómában rendezett egyesítő összejövetel jelentőségéről kérdeztük.- Május 22-én került sor Debrecenben a Kárpát-medencei református egyházkerüle­tek egyesítésére. Ön szerint mi ennek a jelentősége a magyarság életében?- Kicsit pontosítsunk. Debrecenben a Kárpát-medencei református - most már nyugodtan mondhatjuk így: - részegyházaknak az alkotmányozó zsinatát tar­tottuk. Ezen a zsinaton látták el kézjegyükkel a résztvevők a Magyar Református Egyház egységes alkotmányát. Innentől kezdve a Kárpát-medencei, határon túli református egyházak részegyházaknak nevezendők. Fontos elmondani, hogy a Magyarországi Református Egyház - amely a történelem viszontagságai miatt 1885-ben egyesült intézményileg, öt kerületben - a maga hibájából sosem sza­kadt szét. 1920-ig, a trianoni döntés aláírásáig működött ez az egység, utána a leszakadó országrészekkel együtt átkerültek egyházunk egyes részei is a határon kívüli országokba, a kialakult politikai határok mögé. A mostani összejövetel vá­lasz volt erre is, összeillesztettük azt, ami összetartozik. Hasonlóan fontos dolog, hogy 2004. december 5-én, amikor én magam is szá­mos helyen találkoztam a„szavazz nemmel a határontúliakra"felszólítással, azzal a Magyar Református Egyház már akkor sem értett egyet, a mi válaszunk öt éve is az volt, hogy igent kell mondani, végeredményben a mostani alkotmány vá­lasz volt erre is. Mi most is igent mondtunk. A harmadik lényeges elem, hogy nem arról van szó, hogy itt valamiféle új egy­ség jött volna létre, hiszen a református egység mindenféle körülmény, történel­mi viszontagság ellenére végig megmaradt. Megmaradt a közösség, amit igye­keztünk a legnehezebb helyzetekben, a legnehezebb pillanatokban is megél­ni. Ez az egység kapott most egy alkotmányos, jogi, törvényes keretet, ahogyan Bölcskei Gusztáv püspök úr is fogalmazott a debreceni istentiszteleten. Ez a ke­ret, hogy úgy mondjam, sokkal egyértelműbbé, hatékonyabbá teszi azt a közös munkát, amit eddig is végeztünk, és szeretnénk ezután is elvégezni.- Némelyek vitatják, hogy az egyházak részt vesznek a magyarországi közéletben. Ön szerint szükséges-e belefolynia a közéletbe egy egyháznak?- Erre nagyon egyszerűen tudok válaszolni: az egyház nem pártpolitikai felelősség­gel bír, de rendelkezik politikai felelősséggel. A politikán nem a pártpolitikát értem, nem is föltétlenül a napi politikát, hanem az azért a közösségért gyakorolt felelős­séget, amelyik közegébe, amely közösségbe az Isten elküldte a maga egyházát. gasz és remény legyen. Az Alkotmányo­zó Zsinattal egyszerre mondunk nemet a múltra és igent a jövőre, amely csak Krisztusban van. A hálaadás ünnepén, ahogy évszázadokon át, most is kinyil­vánítjuk azt a hitünket, hogy semmilyen nagyhatalmi, politikai érdek nem vehe­ti el a kevesek hitét, szeretetét és közös­ségvágyát. Nincs az az összetöretettség és botránkoztatás, amit Isten Kegyelme, Jézus Krisztus szeretete és békessége ne gyógyíthatna meg.- Hogyan valósítja meg a Magyar Re­formátus Egyház az európai gondolatot a Kárpát-medencében ?- Az egységes Magyar Református Egy­ház helyreállítása az európai integráció újabb lépése. Az Európai Unió megléte azt jelenti, hogy a páneurópai gondolat való­sággá lett. Ez természetessé teszi, sőt kí­vánja az integrációs folyamatok megerő­sítését. A XXI. század elejének történelmi változásai következtében a Kárpát-me­dence magyar reformátussága - Kárpát­alja, Szerbia és Horvátország kivételével - egy államszövetség, az Európai Unió te­rületén él. A határok ellenére összetarto­zó népek, emberek, közösségek együtt­működésének megvalósítása az egységes református egyház. Nem állami, politikai szervezet, olyan emberek alkotják, akik­kel a békés hétköznapokban a Kárpát­medencei országok állampolgáraiként ta­lálkozhatunk. Az egyetemes vallás- és lel­kiismereti szabadság jogára hivatkozva ezek a szlovák, ukrán, román, szerb, hor- vát, szlovén és magyar állampolgárok ki­jelentik, hogy az állampolgári identitásuk mellett és felett él bennük egy másik, tör­ténelmi hagyomány, egy aktuális igény a vallásuk alapjait hitvallásaiban képviselő Magyar Református Egyházra.- Hogyan szolgálja mindez a soknemzeti­ségű Kárpát-medence nemzetiségi békéjét?- Meggyőződésünk, hogy a közössé­gi igényt kielégítő szorosabb együttmű­ködés segíteni fogja a Kárpát-meden­ce népeinek békés és egymást megbe­csülő együttélését. A történelmi múltba visszatekintve azt látjuk, a református hitvallások alapján létrejövő társadal­mak, intézmények tudták a leghatéko­nyabban képviselni a tolerancia, az el­fogadás, a vallási és etnikai béke elveit a térségben. Az Alkotmányozó Zsinat fő üzenete is ezt fejezi ki: Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Krisztusban lehe­tünk csak egyek, Benne és Általa tudunk megbékélni egymással. Mi, magyarok, a meghasonlott lelkiismeretünkkel és ez­zel párhuzamosan, a Kárpát-medence és Közép-Európa népeivel. Az evangéli­um, amit a debreceni zsinat is hirdetni kíván, a történelem legerősebb békevá­gya és békeüzenete.- Személy szerint önnek mi a véleménye a május 22-i eseményekről?- Örülök neki, hogy így történt, hogy megtörtént. Református népünk a való­ságban már régóta egységnek tekintette magát, tulajdonképpen mindig. Az esz­tergomi gyülekezetünk tagjai között is találhatóak kitelepített felvidéki magya­rok, Erdélyből átköltözöttek, nem pusz­tán csak anyaországbeliek, azaz egyhá­zunk közössége a szétszakítottság elle­nére mindig is élt. Különösképp a családi szálak maradnak, úgymond „elvarratla­nok” - és elevenen élnek. Amikor imádkozom - hiszen minden al­kalommal szoktunk a magyarságért imád­kozni a szószéken -, tudatosan úgy te­szem, hogy az a jelenlegi határokon belüli­eknek és az azokon túliknak egyaránt szól. Egy-egy államhatár nem azt jelenti, hogy a magyarságunk és azon belül is a refor­mátus magyarságunk szét lenne szakítva. Valahol minduntalan éreztük, hogy együ­vé tartozúnk, és ezek a szálak még a dikta­túra idejében is éltek.- Hogyan?- Igyekeztünk fenntartani a kapcsola­tokat, például úgy, hogy Bibliát vittünk erdélyi magyaroknak, segélyeket gyűj­töttünk, segítettünk, ahogyan csak tud­tunk. Az összetartozás számtalan mó­don megnyilvánult és létezett.- Mennyire eleven Esztergom reformá­tus hitélete?- Azt gondolom, hogy ma itt egy élő gyülekezet van, amelyiknek egy része a Kárpát-medencéből jött össze, tehát ki­csiben azt mutatjuk, ami a nagyban él: az egész Kárpát-medencei magyarság összetartozik. hidlap.net hídlap 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom