Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-05-23 / 20. szám

exkluzív Fontosnak gondolom, hogy - bármeny­nyire próbálunk rémképeket felfeste­ni ennek ellenkezőjéről - Európa rendkí­vül színes. Nem arról van szó, hogy egy europolgár nem dán, nem ír, vagy nem magyar. A saját nemzeti hagyománya­it, kultúráját, értékeit úgy őrzi meg és vi­szi tovább, hogy valamennyire hasonul az alapvetően demokratikus jellegű, érték- és szabadságközpontú egészhez. Ez a ha­sonulás nem jár a nemzeti öntudat, karak­ter feladásával, de lehet, hogy átrendezi a hagyományok jelentőségét. Ezért nagyon fontos, hogy összekössük a nemzeti ha­gyományok tiszteletét, őrzését és az eu­rópai értékekhez való csatlakozást, azok átvételét. Ha europolgár vagyok, „tudom Európát". Itt nem arra gondolok, hogy fel tudom sorolni az összes fővárost, meg fo­lyót stb, hanem arra, hogy rendelkezem olyan tudásokkal, amelyek képessé tesz­nek az Európában - munkaerő-piaci sze­replőként, diákként stb. - való mozgásra. Végeztünk az európaiságról egy felmérést miskolci és kassai diákok között, amiből pont az látszott, hogy a magyar és szlovák diákok azt várták a csatlakozástól, hogy szabadon mozoghassanak Európában. Ez - ha nem csak turistaként képzeljük - azt is jelenti, hogy át kell tudnunk venni a különböző eltérő szokásrendszereket. Ez alkalmazkodási tulajdonságot feltéte­lez. így az unió jelentősége az olyan határ menti régiókban, azokon átnyúló kezde­ményezések esetében, mint Esztergom­nál és Párkánynál működik, ennél fogva különösen fontos.- Szokták mondani, hogy nem mi men- tünkEurópába, hanem Európajöttide. Tehát az említett képességek akkor is szükségesek, ha ki sem mozdulunk Magyarországról.- Az europolgár misztifikálható, ideolo- gizálható, de elsősorban sajátos, új és lé­nyeges teljesítménykritériumokat jelent a magyar polgárok számára. Nemcsak ha kilép itthonról, hanem ha marad, akkor is ezeknek kell megfelelnie, ha sikeresen akar boldogulni az új körülmények között. Az említett felmérésből hasonlóképpen kiderült, hogy a diákok az Európáról való ismeretük nagy részét nem az iskolarend­szerből, hanem a médiából szerzik. Nyilván valamilyen módon be kell vinni az iskolá­ba is ezt a szemléletet. A diákok felé közve­títeni kell, hogy nem csak Magyarország­nak, hanem Európának szintén polgára, és ebből egy sor új probléma fakad, ami­vel foglalkozni kell. A vizsgálatból világo­san kirajzolódott az is, hogy élesen ütköz­tek az iskolai tapasztalattal azok az értékek, elvárások, amiket a diákok Európához és a demokratizmushoz kötnek. Az iskolában, egyetemeken, a tekintélyelvű tanár-diák viszony szervezetében sokszor antidemok- ratizmust látnak a megkérdezettek. Nem lehet úgy szocializálódni az europolgári létre, hogy az iskola minden szinten azzal ellentétes szemléletet közvetít.- Mit kell tenni a felsőoktatásban, hogy ez a helyzet megváltozzon? Szükséges-e egyáltalán cselekedni?- Nem azért kell megtenni egy sor dol­got az oktatásügyben, mert az unió azt megköveteli. Azért kell ezeket megten­ni, mert jó teljesítményeket akarunk, erő­sek, jók akarunk lenni. Ha azokat a lépé­seket meg tudjuk tenni, amelyek inkább a problémacentrikus képességekre koncent­ráló tudásokat helyezik előtérbe, akkor kö­zelebb jutunk az europolgárhoz, hiszen ez ad ennek a polgárnak magabiztosságot, növeli a szabadságtudatát. így lesz képes arra, hogy a saját életét összerakja, alakítsa, és ne az iskolától várja, hogy elhelyezze va­lamilyen késznek tűnő konstrukcióba. Konkrétan a felsőoktatást tekintve, ko­molyan kellene venni a bolognai nyilatko­zatot. Át kell alakítani a magyar felsőokta­tást lineáris jellegű struktúrává. A tömeges­sé váló felsőoktatás - amelyet nem tudunk és nem is akarunk elkerülni - nem is tud megvalósulni a hagyományos elit struktú­ra keretében. (2010 után, ha ugyanannyi­an lesznek a felsőoktatás első évfolyamán, mint ma, ez az adott korosztály hetven szá­zalékát fogja jelenteni a demográfiai mu­tatók alapján. Ez azt jelenti, hogy eleve túl- képzettséget termel a felsőoktatás.) A mai struktúra nem adja meg azt a le­hetőséget, hogy bizonyos belépési felté­telek után egy további belső, a közoktatás szempontjából utószelekciónak nevez­hető, teljesítményelvű szelekció mehes­sen végbe. Ma akkor kap diplomát vala­ki, ha sikeresen végigmegy a négy vagy öt éven, ha nem, akkor nem kap semmi­lyen képesítést, oklevelet. A tömegese­dés nagyrészt a felsőoktatás alsó szintjén fog lezajlani, és nem azt jelenti, hogy min­denki a legmagasabb tudományos foko­zat elérését tűzi ki célul. Ez is megköveteli a struktúraváltást. Ha jól értelmezzük, jo­gos kérdés, milyen hallgatót kíván a felső- oktatás. De ugyanúgy fel kell tenni azt a kérdést is, hogy milyen felsőoktatást akar a hallgató. Ez az egyik alapvető tenniva­ló. Együtt jár azzal, hogy a középiskola és a felsőoktatás közötti átmenetet szintúgy végig kell gondolni. A kétszintű érettségi egyik alapfeladata, hogy kiváltsa a felvé­teli vizsgát. Ennek a vizsgának egyszerre kell megoldania azt, hogy lezárja az álta­lános művelődés időszakát, és egyúttal előre tudja jelezni, hogy mennyire képes a felsőoktatási tanulmányokra a diák. Ha nem két vizsgába tagolódik ez be, akkor az érettséginek inkább az utóbbira kell helyeznie a hangsúlyt. Ennek megvannak a szükségszerű következményei a közép­fokra is. Ha így fogalmazzuk meg az érett­ségit, akkor a felkészülés rákényszeríti a középfokot arra, hogy központba helyez­ze a felsőoktatásra való alkalmasság prob­lémáját. S ez nem azonos azzal, hogy va­laki bizonyos tantárgyak területén milyen ténybeli tudással rendelkezik. Ez remél­hetőleg a középfokon és alsóbb fokokon is elindítja a szükséges változásokat. Dorog, Bécsi út 51.: Tel.: 443-471 Esztergom, Kossuth L. u. 5. Tel.: 411-014 60 EVESEK LETTÜNK! meghosszabbítva KEDVEZMÉNY MINDEN KERET ÁRÁBÓL! hidlap.net hídlap 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom