Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-06 / 48. szám
helyi história Régi helyek, régi nevek Néha még a közbeszédben is előkerül Esztergomban egy-egy városrész régi neve, ezeket az elnevezéseket azonban többnyire nemigen ismeri a szélesebb közönség. Egy helytörténeti tablókiadvány képén jól látható az is, hogy a mai szemmel nézve nem nagy Esztergomot milyen sok kisebb egységre osztották fel. Víziváros A Várhegy lábánál, a hegy, a Kis- és Nagy-Duna partja közti terület már a XIII. század előtt az érsekek birtoka, A középkori Esztergom 1. Királyi és érseki vér 2. Víziváros [érseki város] 3. Királyi város 4. Szentpál városrész 5. Szentístván városrész 7. Kovácsi [a pénzverők települése] 8. fenyérd 9 Újfalu 10. A csuti monostor faluja 11. Szt. Anna kerület 12. örmény 13. Hévíz [Tapolca] 14. Szenttamás 16. Petény 17. Szentgyorgy 18. Sziget 19. Kákát [mai Párkány] szolgáltató népeinek települése volt. 1239-ben IV. Béla király engedélyt adott Róbert érseknek, hogy itt várost alapítson népeinek és egyházának védelmére. A város a Kis-Dunába folyó meleg forrásoktól (a mai Mattyasovszky-bástya környékén) a Veprech nevű érseki toronyig (Berényi Zs. u. 20. - a Kis- és a Nagy-Duna partján) terült el. A hegyláb és a Duna-part közti szűk terület a középkorban sűrűn beépült. A város piactere a mai kéttornyú templom előtti tér helyén terült el, ahonnét három irányba három városkapuhoz vezettek az utak: egyik a Budai kapuhoz - ez volt (és ma is ez) a Víziváros főutcája, a másik a Vízi kapuhoz - innét fahíd vezetett át a Kis- Dunán a Szigetre, végül a harmadik a Kis kapuhoz a város északi végébe (ez volt a főutca folytatása). Királyi város A középkori Királyi város a Kis-Duna partján, a mai Pöttyös tér-Simor János utca-Arok utca által határolt területen a fejedelmi, királyi vár védelmében alakult ki a XI. század folyamán. Az államalapítás korában ez az egész terület még királyi birtok volt, amelynek északi negyede a XII—XIII. században királyi adományként fokozatosan egyházi kézbe került. A XI. századtól árkokkal, majd palánkkal, a XIII. századtól már városfalakkal védett településnek az északi vége eredetileg a királyi szolgáltató népek - udvarnokok - településrésze volt, amelyet az északon nyíló Szent Lőrinc városkapu melletti Szent Lőrinc- plébániatemplomról Szent Lőrinc kerületnek is neveztek. A kerület déli felén a mai Széchenyi tér táján terült el a város nagy piactere, mely az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb kereskedelmi gócpontja volt. Itt állott a középkorban a városháza, ill. a tér kiszélesedése táján, a XII. századtól a pénzverő kamara háza, az Árpád-kori magyar pénzverés központja is. Szentpál városrész Délnyugatról közvetlenül csatlakozott a királyi városhoz. Első okleveles említése 1236-ból ismeretes. Magánszemélyek, az érsek, a káptalan és a szentkirályi keresztesek is birtokosok itt. 32 hídlap
