Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-06 / 48. szám

helyi história építés előzményei után a beruházás anya­gi hátteréül szolgáló városi viszonyokat taglalja. Ebből kiderül, hogy amióta Esz­tergom a 17. század végén felszabadult a török uralom alól, egészen 1945-ig, a vá­ros volt a temetőt kezelő Belvárosi plébá­nia kegyura. A kegyuraság bizonyos jo­gokkal és kötelezettségekkel járt. így joga volt a templom vagyonának és templom­hoz tartozó alapok vagyonának kezelé­sére, melyet a város a curator ecclesiae, azaz a templomgondnok útján gyakorolt. Ugyanakkor a város köteles volt bizonyos anyagi terhek viselésére is. Az egyház és a város közti szoros kapcsolat e kápolna esetében is, legfeljebb ha az anyagi javak tulajdonjogi viszonyainak összeguban- colódásában állt. A vita lényegében ar­ról szólt, hogy hová folyjanak be a krip­ta fülkéiért kapott összegek. Egy 1900. április 11-én hozott végzés szerint a vá­ros úgy vélte, hogy a Jó Pásztor-kápolna alatti kripta sírhelyeinek el­adásából szerzett pénz csak felerészben illeti a kápolnát működtető alapot, míg az összeg másik fele a teme­tőalapé lenne. Az indoklás­ban azt olvashatjuk, hogy az új temetőbe új kápolnát kell építeni és erre kellene a . bevétel fele. Az egyházme­gyei hatóság megtagadta a hozzájárulást, mert szerin­te bár jó, hogy új kápolna épül, de a Sírhelyekből ka­pott pénzt a kápolnaalapba kell teljes egészében adni. A viták ellenére 1900­ban a temető feletti ré­szen felépült végül az új Jó Pásztor-kápolna, mely kar­csú, magas toronnyal emel­kedik a város fölé. nyezte Fehér Gyula plébános. A szándék mögött az a törek­vés állt, hogy megszűnjék, hogy a házaknál tartsák a ra­vatalozást. Ugyancsak Fehér Gyula indítványozta, hogy az egyházi vagyonból építse­nek új kápolnát, a régit pedig alakítsák át ravatalozónak. A város akkori közgyűlése he­lyeselte a tervet, az egyház- megyei főhatóság pedig elő­zetes hozzájárulását adta, hogy a kápolna vagyonából új kápolnát építsenek. Idé­zett Prokopp Gyula a meg­Ugyancsak ebben az év­ben épült az új Jó Pásztor-kápolnától induló stáció szerpentin végén találha­tó Kálvária kápolna. Ennek létrejöttéről Osváth Andor „Komárom és Esztergom múltja és jelene” című helytörténeti kö­tetében olvashatunk, igaz, csak néhány mondatot. „Az Esztergom belvárosi Kál­vária-hegy egyike a város felett kimagas­ló emelkedéseknek. Ennek ormán évszá­zadok óta foglal helyet a Kálvária és mel­lette volt egy omladozó, kezdetleges kis kápolna, amelynek helyébe ugyancsak Fehér Gyula kegyúri plébános kezde­ményezésére új kápolna épült, és azzal a korábban egyesek adakozásából léte­sült stációk útja méltó végződést nyert.” A stációk sorozata tizennégy részből áll, a terméskő alapokon nyugvó téglafülké­ken ott olvashatók az aktuális sorszám­ok is. A vashálóval és üveggel védett, festett fülkeszobrok a keresztút jelene­teit ábrázolják. Maga, a kálvária-szobor- együttes magas talapzaton áll a kápol­na előtti téren. A golgotái jelenetben öt darab, életnagyságú festett szobor áll. Krisztus keresztjétől jobbra Szűz Mária, balra Mária Magdolna alakja látható. Két oldalt a két lator keresztre feszítve található. A jelenet hűen követi a Biblia szövegét, a jobb oldali lator, aki kegye­lemért esedezett az utolsó pillanatban az Úrhoz, arca megnyugvást fejez ki, ezt erősíti lábainak párhuzamos állása is. A bal lator tehetetlen dühét fokozza a de­rékszögbe felrántott jobb lábszár és a görcsösen magasba emelt jobb kar is. A stációk és a kálvária-jelenet szobrai után pillantjuk meg a Kálvária kápolnát. A Vaskapu-hegy nyugati lejtőjén lévő épü­let neoromán stílusban épült. A görög- kereszt alaprajzú, puritán, nyerstégla falú kápolna négy egyforma homlokzat háromszögben végződik. A főhomlok­zat érdekes kiképzésű, a bejárat felett mélyített keretezésű, úgy­nevezett ökörszem ablak látható. Az említett bejárati ajtó gerendázatán az építkezés idejét (MDCCCC) ró­mai számok­kal jelez­ték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom